Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-20 / 43. szám
43. számunk riportja NESZMÉR! SÁNDOR Új ító Jov/ító akar A iudióí kísértet legendáját hiába kerestük Stará Lubovnában. Szájhagyományként is csak egy idős néni hallott róla. Idősek, fiatalok viszont egyaránt tudnak Mikszáth müvéről és az abból készült filmről, a „Kísértet Lublón"-ról. Egy közös irodalmi örökség. S a többit is ismerik az itt élők, Krúdyt A podolini kísértet kapcsán kicsit a magukénak vallják, az irodalom népeket összekötő erejét, bizonyítják Balassi Bálint hybei síremlékén a virágok, melyeket sokszor éppen a Stará Lubovna-i járás fiataljai visznek oda költőnkre emlékezve, neki tisztelegve. Sorolhatnám tovább a neveket, azokét az írókét, költőkét, közéleti személyiségekét, akik megfordultak ezen a csodálatos vidéken, s müveikkel, tetteikkel az együvé tartozást szorgalmazták évszázadokkal, évtizedekkel ezelőtt, két nép sorsában a közöset keresték, vagy hidat építettek, összekötő láncokat fűztek, amelyeket ma nekünk kell erősíteni, szilárdabbra kovácsolni. E híd egy újabb pillére lehet a Szólj, költemény! (Vansovej Lomnicka) idei, XVI. országos döntője. Mert a versenyt pártunk megalakulásának 60. évfordulója jegyében rendezték, s a szervezési módja is ezt a nemzetköziséget sugallta. Szlovák, ukrán és magyar előadók váltották egymást a közös fellépéseken, a gálán. Ez is hagyomány már e nőszövetségi rendezvényen, s mert nőkről, anyákról van szó, értékes hagyomány. Hiszen a nők családban betöltött nevelői szerepe közismert. S ha így, testvéri egységben a gyakorlatban sajátítják el az internacionalizmus eszméit, a jövö nemzedék életszükségletévé válhat más nemzetek megismerésének vágya, más népek tisztelete, megbecsülése, a közös történelmi és kulturális hagyományok feltárása, ezen örökség megtartása, a barátság, az együvé tartozás megszilárdítása. A Szlovákiai Nöszövetség vers- és prózamondó versenyének idén újra Stará Lubovna volt a színhelye, s ha igaz, most már nem is költözik máshová. így helyes és logikus, hiszen innen indult a verseny, kezdetben járási jelleggel, Terézia Vansová, Lomnicka szülöttje emlékére. S lépten-nyomon éreztük, hogy a járási párt- és állami szervek, köztük a nőszövetség szervei és szervezetei is a magukénak vallják a Szólj, költeményét; igazi fesztiválhangulatot teremtettek, méltót az országos rendezvény jelentőségéhez. Példa lehetne ez néhány hasonló rendezvény szervezőinek, vendéglátóinak. A Szlovákiai Nöszövetség Központi Bizottsága a Szólj, költeményét valóban a szép szó ünnepévé avatta. Végig kitűnő hangulatban, szervezési zökkenők nélkül zajlottak a versenyek, a „köztes idő" is értékes tanulságokat hordozott, a továbblépést szolgálta, tartalmas volt, az örök újító-javító szándékot hordozta. E „köztes időt" író-olvasó találkozók töltötték ki (többek között Miroslav Válek költővel, kulturálisügyi miniszterrel), a Szólj, költemény! résztvevőinek és a helyi szervezetek csoportjainak közös fellépése tircben, Podolinecben, Nová Lubovfiában, előadás a vers- és prózamondás elméletéből, valamint az értékelések, amelyek minden versenyzőre kitértek, konkrétan elemezve teljesítményüket. A gála műsorát Vladimír Rusko rendezte, majd pedig vendégegyüttesek szórakoztatták a Stará Lubovna-i impozáns kultúrház közönségét. Méltán aratott nagy sikert Szlovákia egyik legjobb énekkara, a kassai (Kosice) népművelési központ női kara és a közkedvelt színészek: Ladislav Chudík, Elő Romancík, Juraj Sarvas. A Szólj, költemény! versenyzőinek és résztvevőinek adott fogadás pedig a fényes jelzőt is kiérdemli. Szívesen látnánk hasonló keretet mondjuk a Jókai-napokon, tapasztalnánk ilyen szervezést a CSEMADOK KB és a járási szervek részéröl, hiszen mindkét esetben országos rendezvényről van szó, szintén sokéves hagyományokkal. Gyakran hangzik el országos versenyeken, hogy nem a győzelem, a részvétel a fontos. Többnyire a szervezők mondogatják ezt, önigazolást is keresve általa. Ezen a versenyen a résztvevők, a szavalok szájából hallottuk, s egészen más színezettel. Éppen a szervezés miatt kell ezt kiemelni, mert úgy érzem, nagymértékben ez járult hozzá a fesztivál értelmezéséhez a versenyzők részéröl. Elhisszük nekik, hogy valóban — élményekben, tapasztalatokban, tudásban — gazdagabban tértek haza, és azzal a szándékkal, hogy jövőre újra megpróbálják, s bízva bíznak abban, hogy eljutnak majd az országos döntőbe. És a többi újra mellékes lesz. A Szólj, költemény! vers- és prózamondó verseny célja világos, nemes: a szép szó művészetével tartalmasabbá tenni életünket, úgy eltölteni a szabad időt, hogy közhasznú dolgot végezzünk, az irodalom nevelő-mozgósító erejét felhasználni szocialista életmódunk javításában. Éppen ezért, s a központi verseny nagyszerűségéről elmondottak miatt szembetűnő, hogy vannak még járások, amelyek évek óta alig, vagy egyáltalán nem küldenek versenyzőt. Szembetűnő, hogy a járási versenyekről még a sajtó is csak néha szerez tudomást, akkor is inkább személyes kapcsolatok révén, mintsem hivatalosan. Pedig a verseny eszmei, tartalmi lényege a tömegességet is feltételezi, áz is cél. Márpedig a tömegességet a járásokban, falvakban, városokban kell biztosítani. A magyar nyelvű versenynek például évek óta a dunaszerdahelyiekre (Dunajská Streda), a komáromiakra (Komárno), a galántaiakra (Galanta), az érsekújváriakra (Nővé Zámky), a rimaszombatiakra (Rimavská Sobota) kell támaszkodnia. Itt-ott megjelenik egy-egy „fehér holló" a nyitrai (Nitra), a nagykürtösi (Vel'ky Krtís), a terebesi (Trebisov) járásból. És a többiek? Sokkal nagyobb figyelmet érdemelne ez a verseny, nem kötelességszerüt, hanem azt a lelkeset, újitani-javítani ákarót, amellyel a központi versenyen találkozhat résztvevő, vendég, néző. Talán segítene, ha a „fehér folt-járásokból" meghívnák az SZNSZ JB titkárait, hogy tapasztalják a verseny adta felemelő érzést. A nöszövetség vers- és prózamondó versenye szervesen kapcsolódik a hasonló jellegű országos rendezvények sorához. Olyannyira, hogy más rendezvények szervezői megfigyelőként vannak jelen, adott esetben meghívják saját rendezvényeikre a Szólj, költemény! győzteseit, résztvevőit. Nem volt ez másként az idén sem, hiszen a népművelési központ is, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége is képviseltette magát. Az utóbbi időben ilyen téren egyre jobb kapcsolat alakult ki a CSEMADOK és az SZNSZ KB között is, a Szólj, költemény! nyerteseit meghívták a Jókai-napok döntőire, s — hivatalos vélemény — nagymértékben hozzájárultak e rendezvény 5. kategóriájának színvonalemeléséhez. Ezért is meglepő, hogy — meghívás ellenére — ezúttal senki sem volt ott a CSEMADOK KB részéröl, sem megfigyelőként, sem vendégként. Pedig most már egyre szorosabb együttműködést vártunk járási és helyi szervezeti szinten is, hiszen közös dolgaink egyeztetése, az együttműködés javítása ez esetben is korparancs! A verseny színvonala — a korábbi évekhez hasonlóan — magas volt. Ez azért is örvendetes, mert ezúttal több új arcot láttunk, fiatalodott a mezőny, ami biztonságot sugallt, a folytonosság biztonságát. A válogatás is jó volt: a versenyzők nagy többsége ma élő szerző müvét adta elő, vagyis róluk, mánkról szóló versek és prózai alkotások hangzottak el. Röviden: a kétnapos fesztivál olyan élmény volt, amely erőt adhat minden résztvevőnek, kitartást vállalni a többletmunkát, a készülést egy-egy fellépésre, versenyre, bátorságot a nyilvános szereplésre. ШлГ
