Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-13 / 42. szám

'

1 ,

„Szeretem szép mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok." — írja Hitem szerint című könyvében — melyben életéről, örömeiről, vágyairól vall — Reich Károly képzőművész. És kitárja a mesék ihlette álomvilág kapuját. Azét a világét, melybe felnőtt fejjel kissé szégyenkezve menekülünk, s amely a gyerekek birodalma.

A mesevilág-teremtés a festő, a rajzmüvész számára csak akkor szép mesterség, ha tiszta szívvel, szeretettel végzi, ha átéli a mesét, kis és nagy fiaink, lányaink tündér-, legkisebb királyfi-féltő szorongásait, a manóvilág huncutságait, a kamaszélet vagánykodásait. Egy ecsetvonással megszégyenítővé torzítja a csúf boszorkány gúnyos vigyorát, finom, árnyalt színekkel álomképpé oldja a királylány találkozását a szegény ember legkisebb fiával.

A jó könyvet szeretni kell, a szép könyvet féltve őrizzük, ha kezünkbe vesszük, lapozgatjuk gyerekkorunktól — fogékonyak, érzékenyek leszünk a szépre. A rajz, az illusztráció sok nyelven beszél, készüljön bár az óceánon innen vagy az Óperenciás-tengeren túl. Köré szöhetjük a magunk meséjét, tovább színezhetjük, utakat nyit meg előttünk: képzeletünk véget nem érő útjait. Megismerhetjük más nemzetek népmesefiguráit, ezáltal hagyományait, életét.

Sokszínű forgatag, kerekre tágult szemmel ácsingóznak egy-egy — számunkra ismeretlen világot idéző — japán, görög, szovjetunióbeli, kanadai gyermekkönyv-illusztráció előtt óvodások, iskolások Földrajz-, történelem-, művészettörténet-óra, esztétikai nevelés számukra — szinte észrevétlenül a Bratislavai lllusztrációbiennálé. GRENDEL ÁGOTA