Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-27 / 4. szám
— Adja át ezt a férjemnek, hogy születésnapomon megajándékozzon. Vicces... GYEREKSZÁJ - KÉTSZER A gyerek ártatlanul megkérdi nővére udvarlójától: — Mondd, miért jársz te az én nővérem után? Neked nincs otthon nővéred? * * * Nyelvtanórán a tanítónő megkérdezi Mórickát: — Mondd, Móricka, melyik idő ez: én alszom, te alszol, ő alszik... Móricka - rövid gondolkodás után — rávágja: — Azt hiszem, ez úgy éjiéi körül lehet. .. — Hm ... Most mit csináljunk? — Szeretnélek már egyszer felöltözve látni... V — Nem értem, hogyan hallgathatod, amit beszélek, mi* közben a televíziót nézed? Véletlenül két barátom követte egymást egy falu élén egy-egy választási időszakban. (Inkább - hogy meg ne sértődjenek - két jó ismerősként emlegetem majd őket.) Mindketten - természetesen - élvezték a lalu bizalmát, sőt, tőlük várták a megváltást. Mert o lalu gazdag hagyományai már csak poharazgatáskor, nosztalgikus emlékezésekben éltek. A talufejlesztés odáig süllyedt, hogy a lakosság iljabbjai nem emlékeztek az utolsó építkezésre, a társadalmi és kulturális életről csak olvastak (ha egyáltalán olvastak). Időrendben és korban első ismerősöm valóban megmozdított valamit. „Kibulizta" a pénzt, az építkezési engedélyeket, a terminusokat, nagy „rössel" hozzá is lógtak mindenhez, aztán hetekig, hónapokig a vicclapokból jól ismert kép tárulgatott elém: lapátra támaszkodó munkás, cigarettázó kőműves. Ráadásul igy, egyes számban. Végéhez közeledett a választási időszak, egy-két éves csúsztatással (engedélyezték!) sem adtak át semmit. A választásokon első ismerősöm „megbukott“. Senki sem csodálkozott, hiszen akik csodálkozhattak volna, azok nem szavaztak rá, azok nem akarták őt a lalu élén. Jött hát második számú jó ismerősöm. „Kibulizta" a pénzt, az építkezési engedélyeket, a pontosított és az új Valóságos mese terminusokat. Pedig legtöbbször igy tagadták: „Újat? A régit lejezd be, hopsikám. Ne hidd a csodákat, mi se hisszük." Aztán nem nagy rössel, de átgondoltan hozzáfogtak a megvalósításhoz. Néhány hónappal a választási program időszakának letelte előtt ellenőrzést kapott. Mord, zord, haragos bácsik jöttek utána, még a lakásán sem hagyták. A lakosságot is laggatták, nem tudnak-e valamilyen törvényszegésről. A bácsik még mordabban, zordabban, haragosabban távoztak. A lakosság nem tudott törvényszegésről, a könyvelés rendben volt, a legkisebb hibát sem tudták megállapítani. Hitükben azonban senki sem rendítette meg őket, mely szerint turpisság, sőt biztosan valami törvénytelenség történt, csak a lakosság nem veszi észre, hiszen ellenőrökkel már vagy tizenöt éve semmi dolga nem volt, nem tudják, mire kell a Ügyeimet felhívni. Egyébként az ellenőrök akkor lepték el a falut, amikor a tervezett építkezések legutolsóját egy évvel a határidő lejárta előtt befejezték. (Megyjegyzés: Lehet, hogy mesének tűnik, pedig valóság.) NESZMÉRI SÁNDOR Nagy László felvetele Miért nincs, ha van? December második felében Bratislava Dúbravka lakótelepén átadták a Zöldség- és Gyümölcsáruházat. A megnyitáson örömmel állapítottuk meg: ha ilyen lesz az ellátás egész éven át friss zöldségből és gyümölcsből, a főváros lakossága nem panaszkodhat majd vitaminhiányra. A polcok ugyanis tele voltak zöldségfélékkel, melyeket már a mi mezőgazdasági üzemeink is képesek piacra adni a téli hónapokban. Örömünk nem sokáig tartott, mert rövid három hét múlva jöttek szerkesztőségünkbe a hírek; üresek a polcok, nincsen friss áru! Valóban így lenne? Saját szemünkkel győződtünk meg, az a benyomás: üres az üzlet. A megnyitáskor teli polcokról hiányzik a paradicsom, saláta, paprika, a tisztított burgonya. — Miért? — tettük fel a kérdést Ján Stefanovicnak, a Zöldség- és Gyümölcsáruház igazgatójának. — A nyugat-szlovákiai mezőgazdasági üzemekkel mi olyan szerződést kötöttünk, amelynek értelmében elég egy távirat vagy telefonhívás, hogy a legrövidebb időn belül megkapjuk a kért zöldséget. Az a baj, hogy mi sokkal nagyobb érdeklődésre számítottunk a fogyasztók részéről. A karácsonyi ünnepek előtt rendeltünk 250 darab fejes salátát, de alig tudtunk eladni belőle 100 darabot, a többi elfonnyadt. Pedig ekkor az ára csak 2,20 volt. Január elsejétől a fejes saláta ára 5,50 Kés — az érdeklődés csaknem a nullára csökkent... Hámozott, adagolt burgonyából a megnyitásra 1,5 tonnát rendeltünk, alig adtunk el belőli tíz csomagot. Egy kiló ára 4,70 Kés, ha összehasonlítjuk a tisztítatlan burgonyával, nem is sok érte, mert hámozáskor negyven százalék a hulladékba kerülhet, Időt, fáradságot takarít meg a néhány filléres kiadás, csak a mi háziasszonyaink az ilyen takarékoskodáshoz még nem szoktak hozzá. Üzletünkben jelenleg is kapható mindenféle zöldség, a polcok azért üresek, mert 280 négyzetméternyi területet naponta feltölteni friss zöldséggel — ehhez vásárlók kellenek! A fejes saláta, a paradicsom, a paprika, a hámozott burgonya két-három napnál tovább nem állhat a polcon, mert már nem friss. Csak annyit rendelhetünk, amennyi elfogy. S ez, sajnos, egyelőre kevés... Azt már elértük, hogy mezőgazdasági üzemeink primőr árut termesztenek. Januárban fejes salátát, paradicsomot, paprikát — persze az előállítási költségekhez mért áron: a fejes saláta darabját 5,50, a paradicsom kilóját 42, a paprikát 48, az uborkát 39 Kcs-ért. Hogy ennyi pénzt ma még sokallunk érte? Ha jól átszámoljuk, a dekákban rejlő vitamin és tápérték nem kerül többe, mint a mandarinnál, banánnál, narancsnál, melyért ma már nem sajnál• juk a pénzt. Nem kell kiló számra venni, csak néhány deka jusson naponta belőle asztalunkra. Így talán hozzászokunk az egész évi, folyamatos frisszöldség-fogyasztáshoz. Az a fontos, hogy legyen mindig és mindenhol belőle ...
