Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-29 / 40. szám
H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Munkánk társadalmi haszna IMőszövetségünk szeptemberi plenáris ülésén különös figyelem kísérte a főbeszámolót. Nemcsak a hozzászólásokból derült ez ki, hanem azokból a közvetlen beszélgetésekből is, amelyekre a tanácskozás szünetében került sor. Felelős munkakörben dolgozó asszonyok, járási titkárok, szervezetünk évtizedes tapasztalatokkal rendelkező tisztségviselői, üzemi munkásnők, mezőgazdasági szakemberek, mérnökök és tudományos dolgozók — régi munkatársak a nömozgalomban — az ötleteket adó, új munkamódszerekre serkentő beszámolót próbálták saját gyakorlatikra kivetíteni. A gazdaságban vállalt feladatok mellett leginkább az foglalkoztatta őket, hogyan lehet az adott időszakban legjobban fokozni munkánk társa dalmi hasznosságát? A főbeszámolóban Elena Litvajová elvtársnő hangsúlyozta: a XVI. kongresszuson Gustáv Husák elvtárs többek között arról beszélt, hogy a társadalmi szervezetek az állampolgárok egyéni érdekeit összhangba hozzák a társadalmi igényekkel. A kongresszus által értékelt időszakban nagy érdemük van a párt és a nép egységének elmélyítésében, abban, hogy nevelő munkájukkal megszilárdították a dolgozó nép szocialista hazafiasságát. „Úgy érezzük — mondotta Litvajová elvtársnő —, érvényes ez szervezetünkre is, amelyben a nők személyes érdekeit össze tudtuk hangolni munkafeladataik iránti felelősségük és társadalmi tevékenységük fokozásával. Sokéves hagyománya ez szervezetünknek, és egyben napjainknak is egyik legfontosabb feladata. Amikor szocialista demokráciáról beszélünk, tudatosítjuk: a CSKP ennek jelentőségét és tartalmát abban látja, hogy a dolgozó nép még szélesebb tömegei vegyeriek részt az ország irányításában, az állami és társadalmi kérdések, az üzemek, munkahelyek, falvak és városok mindennapos ügyeinek, problémáinak megoldásában. Újra tudátosítjuk, mit jelent a szocialista demokrácia nőszervezetünk küldetésében, helyzetében is. Hiszen a nöszövetség nemcsak tagjai képviseletét látja el — a Nemzeti Frontban elfoglalt helyének megfelelően —, hanem sokszor a nők problémáinak tolmácsolójává lép elő, és számos lehetősége van arra, hogy más szervekkel és szervezetekkel együtt részt vállaljon ezek megoldásából is. Napjaink konkrét állami és társadalmi tevékenysége bizonyítja, milyen fontos szerepe van a nők és a családok szükségleteinek, jogos igényeinek kielégítésében. Természetesen, ezzel összefüggően jelentősek a kötelességei a nők társadalmi tevékenységének fokozásában, szocialista társadalmunk építésében. A CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa a szocialista demokráciáról szóló határozataiban széles teret nyit szervezetünknek is, hogy még aktívabban vehessen részt az államigazgatásban és -irányításban. Arról van szó, hogy ezeket a lehetőségeket tevékenységünk minden szakaszának tökéletesítésével — a központi bizottságtól kezdve a járási szervekig, az alapszervezetekig, minden egyes tagunk munkájáig — teljes mértékben kell kihasználnunk. Hiszen a nők részvétele a képviselőtestületekben, a népi ellenőrző bizottságokban, a nemzeti bizottságok szakbizottságaiban, de a gazdaságirányitó szervek munkájában is lehetővé teszi, hogy hozzájáruljunk ezeknek a feladatoknak a teljesítéséhez." Az igények, az elvárások szemszögéből nézve mindennapi tevékenységünk, munkamódszerünk jelentősége növekszik. Hiszen évről évre, napról napra többször érkezett az SZNS2 KB részéről a sürgetés, a kívánság: jelezni mindezt; részt kérni a nők munkakörülményeinek, munka- és életfeltételeinek javításából, szót emelni a szolgáltatásokért, az új üzletek építéséért, a régiek átalakításáért, a közellátás — legtöbbször helyi eredetű, sokszor szinte érthetetlen okból rossz helyzetének — javításáért, szólni az óvodákért, a parlagon heverő földterületek kihasználásáért ... De így, feladatul kapva, megnő minden kimondott szavunk jelentősége, s tetteinkért érzett felelősség. „Az igényességet szervezetünk, bizottságaink, az egész nőszövetség iránt fokozza az üzemi szervezetek megszűnésével bekövetkezett helyzet, más körülmények között, a lakóhelyen — a falvakban és az utcai szervezetekben — más munkamódszerekkel kell dolgoznunk, mint eddig. Bonyolult és nem könnyű ez, főként ha tudatosítjuk, hogy elsősorban a nők gazdaságpolitikai látókörét kell szélesítenünk, hogy eredményesek legyenek a nagyobb gazdasági feladatok teljesítésében.” A hangsúly tehát az alapszervezetek munkáján van: hogyan nyerik meg a tagokat, milyen, érdeklődésüknek megfelelő munkamódszert, szakköri tevékenységet, akciót, népszerű-tudományos előadást, kit nyernek meg egy-egy kézimunkakor vezetésére, az olvasómozgalmat milyen szinten népszerűsítik... Különbség az üzemi szervezetek és a mostani alapszervezetek között az is, hogy például ott csak meg kellett szervezni egy-egy akciót, segített az üzem — pl. autóbuszszal, helyiséggel —, a többi tömegszervezet — anyagi és szervezési támogatásával — vonzóvá, érdekessé és gazdaggá tenni pl. a gyermeknapot, a kirándulást. A lakótelepi szervezetek nehezen találnak helyiséget s időt, hogy tagjaik találkozhassanak. Mindent saját erejükből kell előteremteniük. Itt szerteágazóbb az érdeklődés, mint az üzemben, a szabad percekből kell mindenre idő. Csak a vonzó program, a hatékony munkamódszer győzheti meg az asszonyokat, hogy a házi munkával, gyerekneveléssel teletűzdelt ún. szabad idejükből szakítsanak a nőszervezeti tevékenységre is egy-két órát. Falusi alapszervezeteink legtöbbjében megint más a helyzet. Ott a közösségi élet hagyományos igénye még — főként az idősebb korosztályokat — összetartja, bensőséges, értelmes és élményt adó munkamódszerek kialakításához szoktatta tagságunkat, tisztségviselőinket. Persze, a növekvő igényesség nélkül itt sem lehet körünkbe vonni a fiatalabb nemzedékeket. Szakköreink közkedveltségének tapasztalatai arra serkentenek bennünket, hogy keressük a további munkaformákat. Például a klubtevékenységben is még fel nem ismert tartalékaink lehetnek. Javaslatokra, ötletekre van szükség, melyek által korunk asszonyának megfelelőbb körülményeket teremtünk szervezeti tevékenységéhez. Hányféleképpen dolgoztunk az eddigi években is! A jó ötlet aranyat ér, a Mindent az emberért — mozgalomként elkönyvelhető országos megmozdulás lett a jobb munkafeltételekért, életkörülményeink javításáért. Eredményeit büszkén vehetjük számba. Az élet szépsége a megbecsülés szintjére emelte a leghagyományosabb eszközökkel létrehozott értéket, a kézimunkát, amellyel otthonunkat, környezetünket szépítjük; a népdalt, amelyet éneklöcsoportjaink fesztiválokon, versenyeken is nagy sikerrel adnak elő; a könyvet, amely kulturáltabb életünk nélkülözhetetlen részévé válik, s a verset, amelynek embernemesitő küldetését egyre többen ismerik fel. A kis családi iskola a családalapításra készíti fel a fiatalok százait, a világnézeti és politikai nevelés előadássorozatai a nőszövetségi tagság látókörét, öntudatát növelik. S a felsoroltakról úgy beszélhetünk, mint a szocialista életmód, a szocialista embertípus formálásának eszközeiről. A tapasztalt tisztségviselők, a vezető munkakörben dolgozó nők, az alapszervezetekben dolgozó asszonyok, a művelt és igényes fiatalok gyakorlati tevékenységük során bizonyára megtalálják azokat az új módszereket és formákat is, amelyek által nöszövetségi tagságunk szocialista öntudata, felelősségérzete, elkötelezettsége tovább mélyül, s hozzájárulnak ahhoz, hogy a nők képességei kiteljesedhessenek, társadalmat szolgáló-formáló erővé váljanak — és mindez új értékek létrehozásával gazdagítsa hazánkat, népünket, hogy munkánk társadalmi hasznát gazdasági eredményeink fokozásában, életszínvonalunk emelkedésében, szocialista emberhez méltó magatartásban lássuk viszont. Ш1
