Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-22 / 39. szám
jellemezni ezeknek a nőknek az életét. A férjhezmenés egyébként a túlélés legjobb lehetősége, sokaknak egyetlen esélye, hogy elkerüljék a prostitúciót vagy az öngyilkosságot. Más választás nincs. Hanieh, aki megmenekült Hanieh férjhez adása meglehetősen nagy nehézségekbe ütközött, ugyanis nem volt makulátlan. Tizenöt éves volt, amikor egyik fiútestvére megerőszakolta, s ezzel kész volt a család szégyene. Természetesen a keleti törvények és viselkedési normák szerint nem a tettes, hanem az áldozat volt a bűnös ... Amilyen gyorsan csak lehetett férjhez adták egy idősebb emberhez, akinek már több felesége volt. A férj nemsokára ráunt a leányra, s elűzte a háztól. Ritka szerencséjük volt, mert Hanieht másodszor is sikerült férjhez adni. Ez a kötelék elviselhető volt, két gyermeknek adott életet a fiatalasszony, de a férje — ismét csak a szégyenre hivatkozva — addig ostromolta a családja, hogy Hanieht lánygyermekével együtt elűzte. De ezzel betelt a pohár, Hanieht nem fogadták be a szülői házba sem. — Nálunk minden asszony tudja, hogy a maga és családja becsületét az ölében hordja — magyarázza Hanieh, akinek négyéves kislányával és még egynéhány fiatalasszonnyal együtt sikerült Európába menekülnie. — Számomra más nem maradt volna, mint a prostitúció, és ez lett volna az én lányom sorsa is ... Hanieh tragikus sorsa a Közel- és Közép-Kelet országaiban mindennapi asszonysors. Mindennapi ügy, hogy az apák és fiúk visszaélnek a leánygyermekkel, mindennapi dolog, hogy a családi ítélőszék halálra ítél egy lányt, egy fiatalasszonyt, és végre is hajtja az ítéletet — még ha történetesen ők voltak is azok, akik ártatlanságát elvették. Mert mindig-mindig a nő. az áldozat a bűnös s csak az ő halála moshatja le a család gyalázatát s állíthatja vissza becsületét. S még jó, ha az „elítélt" maga választhatja meg halálnemét: lezuhanhat az erkélyről, választhatja a mérget vagy a tüzhalált. A szökés csak nagyon keveseknek sikerül. Több kis jótékonysági szervezet igyekszik segíteni, megszervezni egy-egy nő menekülését. Ilyen jótékonysági szervezetek működnek Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, s akiket sikerül átmenteni, itt próbálnak új életet kezdeni. Hanieht és kislányát is egy ilyen szervezet mentette meg, amelyet még Edmond Kaiser létesített. „Őrzőknek" nevezik magukat — „Sentinelles" —, s ma már sok fiatal arab nő, édesanya köszönheti nekik az életét. E néhány tucatnyi ember összefogása, bármily tiszteletreméltó is munkájuk, milliókon mégsem segíthet. Megdöbbentő tény, hogy azok az országok, amelyekben szexuálisan megcsonkítják a nőket, áruba bocsájtják szüzességüket — vagy a családtagok maguk erőszakolják meg őket —, ahol a család becsületén esett csorbát csak vérrel lehet lemosni, ahol nőket égetnek el és köveznek meg, többségükben az ENSZ tagállamai. Tavaly az említett segélyszervezet felhívással fordult az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, amelyben ismertette az arab világ leányainak, asszonyainak helyzetét, az állandó életveszélyt, amelyben élnek, s kérte, hogy az ENSZ a külföldre szöktetett arab nőknek adja meg a menekültek státuszát. Az ENSZ illetékes szerveinél és szervezeteinél nem csak most, a nők évtizedében, hanem idestova húsz esztendeje gyűlik a bizonyíték, de mindeddig ezzel a kérdéssel érdemében nem foglalkoztak ... Pedig napról napra gyűlnek az adatok Hoda Dubray, az említett szervezetek egyik munkatársának asztalán: egy egyiptomi orvosnő írja, hogy megöltek egy leányanyát; egy másik fiatal lányt az utolsó pillanatban mentettek meg az anya karmai közül, aki meg akarta fojtani terhesség miatt, jóllehet a kislányt, daganattal kellett megoperálni; tallózás arab újságokból, amelyek „becsületgyilkosságokról" adnak szűkszavú híreket; egy libanoni újság cikke arról, hogy ezeket a gyilkosságokat valójában lehetetlen számontartani, hiszen a család öngyilkosságnak vagy balesetnek álcázza. Hoda Dubray tudja: — Akit csak tudunk, meg kell mentenünk. De az arab világ asszonyainak életében csak az alapvető társadalmi átalakulások hozhatnak változást. A hagyományos nevelés, az ősi törzsi törvények, a gondolkodás, a tudat változását. Yasmin Zahran, az UNESCO dolgozója is a tudat, a gondolkodásmód, a viselkedési normák megváltozásában látja az arab asszonyok helyzete megoldásának kulcsát. — A legfontosabb — hangsúlyozza — megtanítani őket ími-olvasni, megtanítani őket: tanulni! Feldolgozta: Láng Éva HEINRICH BÖLL kMMRINb DLUN ачбшт TISZT€SS€G€ Mindössze annyit mondhat, hogy ez „meglehetősen giccses ügy”, és „ha azt mondom, hogy giccses, akkor nem Katharinára értem, hanem a vendégére". Ha Katharina fölhatalmazza, akkor majd mindent elmond, amit tud. hogy Katharina ahhoz az úrhoz járt volna autón, kizárt dolognak tartja. Igen, létezik egy bizonyos úr. de neki nem akaródzik többet mondania róla. mert kiszolgáltatná Katharinát, tökéletesen nevetségessé tenné. Annyi bizonyos, hogy Katharina mind a két esetben — Götten esetében meg a férfivendég esetében — kifogástalanul viselkedett, ehhez nem fér kétség. Katharina mindig is szorgalmas, rendes, egy kicsit félénk, jobban mondva: megfélemlített lány volt, mint gyerek még ájtatos és templomjáró is. De aztán többször rendetlenségen kapták az anyját, aki a gemmelsbroichi templomot takarította, egyszer még tetten is érték, amikor a harangozóval a sekrestyében megittak egy üveg misebort; ebből aztán „orgia” lett meg botrány, és a plébános Katharinát csepülte az iskolában. Blumné, Katharina anyja. bizony nagyon is ingatag teremtés, időnként alkoholista is volt, de e mögé oda kell gondolni azt az örökké morgolódó, betegeskedő férjét Katharina apját, aki roncsként tért haza a háborúból, meg az anyja megkeseredését, meg a — bizony, így mondhatjuk — félresikerült fivérét. Ismeri Katharina házasságának a történetét, tökéletes csődjét is. Ellene is volt. eleve megmondta, hogy Brettloh tipikus seggnyaló már elnézést a kifejezésért —. hogy egyformán hason csúszik minden világi meg egyházi hatóság előtt, a tetejébe meg undorítóan fölvág. Katharina korai házasságát ö úgy ítélte meg, hogy a borzasztó otthoni környezetből akart menekülni a lány, és lám, amint az otthoni környezetből meg a meggondolatlanul kötött házasságtól szabadult, nagyon is példamutatóan fejlődött tovább. Szakmai minősítése kitűnő, kétségbevonhatatlanul. amit ő — Else Woltersheim — szóban is, és ha szükséges. akkor írásban is megerősít és igazol, mint a kisiparos kamara vizsgabizottsági tagja. Mióta a magán- és nyilvános vendéglátás új formái egyre jobban hajlanak afelé, amit „szervezett böfésedés”-nek kezdünk hívni, egy olyan asszonynak, mint Katharina Blum, egyre jobbak a lehetőségei, mert kitűnően képzett és kiképzett szervező, kalkulátor, és ugyanúgy érti a dolog esztétikai részét is. Most persze, ha nem sikerülne elégtételt szerezni neki a ZEITUNG-gal szemben, foglalkozása iránti érdeklődése ugyanúgy elapadna. mint a lakása iránti szeretete. Ez alkalommal a fiatal dr. Korten ügyész mondott szinte szenvedélyesnek nevezendő védőbeszédet a sajtószabadság és a tájékoztatási titok védelmében, és nyomatékkai hangsúlyozta, hogy aki nem jár rossz társaságba. vagy nem keveredik ilyenbe, az a sajtónak sem ad alkalmat durvább ábrázolásra. Amellett az egészből — mondjuk. Götten meg az ominózus, sejknek öltözött Kari fölbukkanásából — a társadalmi érintkezésben tanúsított különös gondatlanságra lehet következtetni. Ez, mondta dr. Korten, szerinte még nincs kellőleg tisztázva, arra számít, hogy a két érdekelt vagy érdekes ifjú hölgy kihallgatása szolgál majd plauzibilis magyarázattal. Else Woltersheim viszont nem mentesülhet attól a feddő megállapítástól, hogy vendégeinek megválogatásában nem éppen válogatós. Ezt a kioktatást, egy nála jóval fiatalabb úr részéről. Else Wollersheim kikérte magának, és arra utalt, hogy a meghívott fiatal hölgyek az ő beleegyezésével hozták magukkal barátaikat, az pedig nemigen szokása, hogy vendégei kísérőitől. barátaitól személyi igazolványt meg erkölcsi bizonyítványt követeljen. Arra a megismételt kérdésre, hogy Götten és a férfivendég lehet-e egy és ugyanaz a személy. Else Woltersheim nemmel válaszolt, ezta lehetőséget egyértelműen kizárta. Amikor viszont azt kérdezték, ismeri-e személyesen a „férfivendéget”, látta-e valaha, találkozott-e vele valaha is, kénytelen volt tagadó feleletet adni. és mert egy olyan fontos intim részletről sem volt tudomása, mint a furcsa autózások. vallomása nem minősült kielégítőnek, és „némileg kedvezőtlen benyomásra utalva” bocsátották átmenetileg útjára. Mielőtt a helyiségből távozott volna — s nyilván mérgesen —. még jegyzőkönyvbe mondta, hogy a sejknek öltözött Kari neki legalább olyan gyanús volt. mint Götten. Az legalábbis biztos, hogy állandóan a W. С.-ben monologizált, aztán búcsú nélkül eltűnt. Mintha Göttern bizonyíthatóan Hertha Scheumel tizenhét éves bolti eladó vitte magával a partyra, az ő kihallgatása következett. A lány szemmel láthatóan szorongott, azt mondta, még sohasem volt rendőrséggel dolga, de aztán viszonylag elfogadható magyarázattal szolgált Göttennel való ismeretségéről. „A kérdéses este. szerdán. 1974. február 20-án mind a ketten nagy zavarban voltunk, Claudiával. Else néninek megígértük, hogy magunkkal visszük a buliba a fiúkat, akikkel járunk, különben nem lett volna kivel táncolni. De akivel én járok, az pillanatnyilag a Bundeswehrben szolgál, pontosabban az utászoknál, aztán megint csak, és megint váratlanul, betették járőrségbe. én még biztattam ugyan, hogy egyszerűen lépjen meg. de nem sikerült rábeszélnem, mert már többször meglépett, aztán félt. hogy nagy fegyelemsértési baj lesz a dologból. Claudia fiúja meg már kora délután úgy be volt rúgva, hogy ágyba kellett dugni. Erre elhatároztuk, hogy elmegyünk a Café Polktba. és fölcsípünk valamilyen rendes srácot, nehogy Else néni előtt leégjünk. A Café Polktban farsang idején mindig rumli van. (folytatjuk) EH
