Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-22 / 39. szám

Levelezőink írják a NŐ fóruma ÉSSZERŰSÉG, MINŐSÉG A lévai (Levice) járásban az elmúlt ötéves tervidőszakban dinamikusan fejlődött az ipari termelés. 1975-höz viszonyítva közel ötven százalékkal nőtt a termelés, s nem egy iparágban a tervezettnél jóval nagyobb fejlődést ér­tek el. A járás egyik legnagyobb ipari üzeme a tolmácsi (Tlmace) Sz. M. Kirov Energetikai Gépgyár, ahol nagy figyel­met szentelnek az újítók és feltalálók munkájának. Tavaly 12 feltalálót tartot­tak számon, 475 újítási javaslatot és 96 tematikus megoldást nyújtottak be a dolgozók. A kitűzött feladatokat öt­venhármán .a „százezresek" tagjaként teljesítették. 54 komplex-ésszerüsítö munkacsoport is tevékenykedett. A konstrukciós részlegen dolgozik a Vladimír Psota vezette 18 tagú szoci­alista brigád, melynek jó pár tagja az aranyfokozat érdemes viselője. A mun­kaközösség tagjai, közöttük nők is. nyolc év alatt a szocialista kötelezett­ségvállalások teljesítése révén 1 300 000 korona értékben termeltek terven felül. Mikulás Cocher mérnök, a minőségi­rányítási részleg dolgozója a szaratovi munkamódszer itteni tervezője, irányí­tója. Az 6 érdeme is, hogy 1976 óta kevesebb a selejt, s az ebből fakadó többletkiadás öt év leforgása alatt 9 600 000 koronáról 3 900 000 koro­nára csökkent. A vállalat legjobb dol­gozói közé tartozó Frantisek Sivók is bekapcsolódik a „selejt nélküli munka" mozgalomba. Géplakatosként végzi a munkáját, s 1978 óta egyetlenegy se­lejt sem került ki a keze alól. A „százezresek" mozgalmába be­kapcsolódnak a nők is. A legsikereseb­bek egyike Mária Furdová, aki újítóként is ismert a gyárban. Egy hatékony meg­oldás alkalmazásával a műszaki részle­gen csaknem 300 ezer korona értéket takarított meg. Az újítók és feltalálók, a „százezre­sek" és a komplex-ésszerűsítők tavaly 39 millió korona terven felüli termelést biztosítottak a gyárnak. Munkájukat elismeri a vállalat és a pártalapszerve­­zet vezetősége. Ábel Gábor PÉLDÁS DOLGOZÓ Sok jó szakembert és kitűnő vezetőt találunk a nők között. Valko Mária, a Jednota fogyasztási szövetkezet köböl­kúti (Gbelce) háztartási és villamossági boltjának vezetője megkapta a „Példás dolgozó" járási kitüntetést. 1956 óta, szakképzett munkaerőként dolgozik a fogyasztási szövetkezetben. Rátermett­ségére és hivatástudatára vall, hogy egy évi munkája után a járási vezetőség üzletvezetéssel bízta meg. Pár évvel később felügyelőként dolgozott. Ám visszavágyott a boltba, mert szeret az emberekkel bánni, jólesik látnia, hogy a vevők elégedettek az áruval, a kiszolgá­lással, s szívesen vásárolnak náluk. Mindig jó közösséget teremtett maga körül. A mostani üzletvezetői beosztása előtt az érsekújvári (Nővé Zámky) járás legszebb vendéglőjét — a szálkáit (Sal­­ka) vezette, amelyhez cukrászda, kony­ha is tartozott. A tervet ott is mindig túlteljesítette. A köbölkúti háztartási és villamossági bolt vezetője nyugdíjba vonult, a járási vezetőség kérésére két évvel ezelőtt Valkoné vette át a boltot. Azóta is minden hónapban túlteljesítik tervüket. Sok apró árut tartanak, amelyből a nyaralók, a kirándulók s a helységben megfordulók is szívesen vesznek. Az eladók s a vezető sem sajnálja az időt, a fáradságot, akkor sem, ha filléres áruért kell a raktárba menni. Dr. Hofer Lajos AJÁNDÉK MINDEN KÜLDÖTTNEK Idén ősszel, október 8-tól 13-ig ren­dezik meg hazánk fővárosában a nők nyolcadik világkongresszusát. Prága örömmel és szeretettel látja vendégül a világ minden tájáról érkező 1200 kül­döttet. A Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség, amely ezt a kongresszust összehívja, a világ egyik legnagyobb, legjelentősebb, békét és haladást szol­gáló szervezete. Asszonyaink jó „házi­asszonyok" szeretnének lenni, a világ összes női előtt képviselik az ö szorgos kezük által is épülő szocialista társa­dalmunkat. Mivel köszöntik asszonya­ink, lányaink a világkongresszust? Min­denekelőtt kimagasló munkaeredmé­nyekkel, ám művészi alkotásaikkal, ké­zimunkáikkal is. Erről tanúskodik a számtalan kézimunka-kiállítás is, ame­lyet majdnem minden szlovákiai nő­szervezetben megrendeznek. Ezek az előkészületek, kiállítások mindenütt nagyon lelkesek, népszerűek, nálunk a galántai járásban is a nők ügyességét, ötletességét és szorgalmát dicsérik. A nőszervezetek tagjai a kongresszus va­lamennyi résztvevőjének kis ajándékot készítenek. A Szlovákiai Nőszövetség Galántai Járási Bizottságán már jócs­kán összegyűltek a szebbnél szebb ké­zimunkák: kis abroszok, gazdagon hímzett térítők és falidíszek — a galán­tai, diószegi, (Sládkovicovo), farkasdi (Vlcany), vágsellyei (Safa), nyárasdi (To­­роГт'ку) és a többi település asszonya­inak keze nyomán. A járási bizottság nagyra értékeli a nők áldozatkész mun­káját. Meggyőződésük, hogy e csekély ajándék szívet melengető lesz minden küldött számára, s felejthetetlenül em­lékeztet majd hazánkban tartózkodá­sukra. Nagy Mihály Kerékpártúra 1981 Napok, hetek múltán emlékké érik ez a túra is. A Bodrogköz és az Ung-vidék dombokra, emelkedőkre mene­kült temetői, gyors vizű, homokos, mély folyói, és ízes-szép magyarul szóló, csöndes emberei. Felejtődik a fáradság, a kisebb-nagyobb bosszúság, a barátoktó/i elválás bánata. Talán így van ez jól. A cél: ismerkedés a tájjal, kapcsolatte­remtés lakóival, egymással, gazdagodás szívben és fejben, teljesült Mégis: remélni szeretném, sehol nem jelenik majd meg, csillagokig fűtött élménybeszámoló, de lesz higgadt, tárgyi­lagos, átgondolt, reális elemzés. Mert nem jó nekünk, nem kell nekünk az önperzselő lobogás, a nagy szavak özöne. A ma, a jelen, a most valahogy az egész túra alatt, minden vitában és beszélgetésben megszorult. Szemlesüt­ve tapasztaltuk, nem tudunk egy értelmes, lényeges dolog­ról szóló vitát végigvinni. Kapkodás, szócséplés lesz belőle, eredménye pedig csak a cinikusoknak haszon. Hol vagyunk még kapcsolatok, viszonyok, rendeletek, közösségek elem­zésétől, megítélésétől, hát még objektív véleménynyilvání­tástól, határozott, világos terv kidolgozásától? Akkor való­ban a Sarló örökségét folytatnánk, most csak szándékaink ilyenek, jelmondataink utalnak rá büszkélkedve. Mögöttük pedig önhittség, önáltatás sekélyesít, mutatva rossz példát az akaróknak. Nem szerencsés dolog diák és dolgozó ifjúságunk egyetlen országos találkozóján mindezekről elfe­ledkeznünk. Mert tükör is egy ilyen túra, az eddigi kerékpártúrák és ifjúsági klubjaink pillanatnyi tevékenységének, színvonalá­nak tükre, mely önismeretünk fokát is mutatja. Ha megelé­gedünk vele, rossz úton haladunk. Az új nemzedék tagja ezen az úton aligha érlelődik igazi közösségi emberré. Pedig a társadalomnak és nemzetiségünknek ilyen emberekre van szüksége. Tévedés ne essék, nem elmarasztalni akarom a kerék­pártúrát Csak a lécet — a mércét — szeretném följebb tolni, mert módot és lehetőséget érzek rá. Gondolkodjunk el erről a túráról, a magunk érdekében! Szabó Frigyes Kérdez: Bereczky Andrásné nagykaposi (Veiké Ka­­pusany) lakos Fiatal házasok vagyunk, saját telkünkön szeretnénk családi házat építeni. Tapasztalat híján szívesen kérnénk tanácsot olyan intézménytől, amely terv­rajzot is bocsáthat rendelkezésünkre. Van-e egyál­talán ilyen tanácsadó, s ha igen, mit remélhetünk tőle? Válaszol: Ada Horváthová építész­­mérnök, az SZSZK Építőipari és Műszaki Minisztériumának fő­előadója Az utóbbi húsz évben, különösen Dél-Szlovákiában, nagyon sok családi ház épült. Ez tette szükségessé, hogy minisztériumunk is behatóbban foglalkozzon ezzel a kérdéssel, s 1969-től rendszeresen tervezési előké­születeket végezzen a családi házak építéséhez. Ennek eredményeképpen az 1971—75-ös években hatrészes katalógust adtunk ki, amelyben különböző típusú csalá­di házakat mutatunk be. Ezeket a katalógusokat min­den járási nemzeti bizottság építészeti osztálya az érdeklődök rendelkezésére bocsátja. A kimutatások szerint a Szlovákiában épülő családi házak 35,7 százaléka ezek alapján készül. A levélíróknak azt tanácsolom, hogy keressék fel a lakhelyükhöz legközelebb eső építészeti szakosztályt (a helyi vagy a járási nemzeti bizottságon), ahol megtud­hatják: a helyi területrendezési elvek alapján milyen típusú házat építhetnek a kiválasztott helyre. (Földszin­teset, lapos tetejűt, emeleteset stb.) Ennek alapján a katalógusból kiválaszthatják a nekik legmegfelelőbbet. A katalógus egy lapja (egy ház alaprajza) 3,50 koronába kerül, tehát több fajtát is vehetnek, és otthon nyugod­tan megbeszélhetik, melyik lesz az előnyösebb. Ha kiválasztották a típust, a lap jobb felső sarkában lévő négyjegyű szám alapján megrendelhetik a tervraj­zokat a szintén megnevezett tervezőirodánál. Ök 500—700 korona ellenértékben elküldik az építkezés­hez szükséges tervrajzot (három példányban), csatolva a költségvetési, anyagszükségleti stb. tervet is. Nagy előny ez az építő számára, mert aránylag olcsón kézhez kap mindent. (Ha az építtető saját maga készíttet tervrajzot, 6—8 ezer koronába is belekerül, nem szá­mítva a sok utánjárást.) Ha az ajánlott típusházon változtatni szeretnének, ez lehetséges, de föltétien jóvá kell hagyatni a tervrajz készítőjével, vagy a pezinoki állami tervezőintézettel (SPTV). Az ajánlott típusházaknak az egyéni érdekeken kívül társadalmi jelentőségük is van, javítják a családi házak minőségét, esztétikáját, célszerűségét. Sok járásban (Galánta, Martin, Rozsnyó (Roznava), Érsekújvár (Nővé Zámky)] — körültekintően foglalkoznak a kérdéssel, de vannak kevésbé gondos járások — Svidník, Dunaszer­­dahely (Dun. Streda, Komárom, (Komárno), Rimaszom­bat (Rím. Sobota), Michalovce, Liptovsky Mikulás —, a terebesi (Trebisov) például, ahol a családi házaknak csak 9 százaléka készült a típustervek szerint s ez bizony megmutatkozik az ízléstelen épületekben, falu­képekben is. Az érdeklődő fiatalok maguk és társadalmunk érde­keit védik, ha megfontolva kiválasztott, megfelelő, esz­tétikus típusterv alapján építik családi házukat. Köszönöm a tájékoztatást: H. ZSEBIK SAROLTA Щ 5

Next

/
Thumbnails
Contents