Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-15 / 38. szám

„A kuncsaft beszerzi a hozzávalót, mi csak beszereljük a fűtést — ezáltal csökken a szolgáltatásunk."

„Egyes vonalak nagyon meg vannak terhelve".

„Nem tudom, mi lesz, ha nyugdíjba megyek" .

KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei

indult. Most nincs üres láda, az emberek a bolt előtt törik össze az üvegeket, mert különben haza kellene menniük kirakodni, hogy árut vehessenek a táskájukba. Nem szállítják el az üvegeket a helmeci nagyraktárba, mert a vasút anyagtakarékosságra hivatkozva nem ad üres vagont. Egy-egy vonatról naponta 80—1 50 sörösüveget szednek össze a takarítónők.

Újabb helyszínünk a Járási Távösszeköttetési Vállalat irányította körzeti telefonjavító. A mester épp szabadságon van, szóra bírjuk Petro István szerelőt.

— Legrosszabb a szalmahordás: elszakítják a telefonvezetéket, akkor már a további falvakban sincs vonal. Tegnap Bácskában (Васка) két telefonoszlopot is kitörtek. Vékére (Vojka) hívtak megjavítani egy készüléket. Nincs mivel kimennem. Fél éve beteg a postások sofőrje, ők használják a mi kocsinkat. A másik kocsi üresen áll, nincs rá ember. Ma a biciklit is becsukta a sofőr a garázsba. Ha ilyen hőségben 12—13 kilométert oda is bicikliznék, kinek van kedve aztán mást dolgozni. Busz oda későn megy. A másik két szerelő Csernőbe ment a nagy postakocsival. A véki „megrendelő" végül is saját gépkocsijával vitte el a szerelőt.

Cholujová Éva postafönök panaszolja, hogy már a harmadik ötéves terv telik azóta, mióta új postaépületet ígérnek az „ősrégi" helyett. Nagyon szűkén vannak. A legújabb tervek szerint 1984-ben veselkednek neki az új posta építésének.

— Rossz a tapasztalatunk — mondja Cholujová Éva. — Az iparosítás több munkát jelent nekünk változatlan körülmények között. Kevés a szociális berendezésünk, 45 személynek egy mosdó szolgál, a szellőztető a padlásra nyílik, rossz a szigetelés.

A posta így is teljesíti tervét, két szocialista brigádot is alakítottak. Tavaly kerületi kitüntetést kaptak. Most kezdik rákötni a terebesi járást a kassai tranzitközpontra.

— Egyes vonalak nagyon meg vannak terhelve, nem is népszerűsítjük a telefont. Van egy észrevételem: a tömbházak, irodaházak építésekor számoljanak a telefon bevezetésével is. Most nincs aki aztán vállalja a költséget, átmeneti telefonokkal bajlódnak.

A járási iparvállalat központja a területi átszervezés után is Királyhelmec maradt. A jnb irányítja a gyártó és javító dolgozókat. Leczo Miklós termelési igazgatóhelyettes 11 ágazat munkáját, eredményeit ismerteti. Amiről — úgymond — érdemes beszélnünk, először is a cipészet.

— Foglalkozott vele a jnb, a járási pártbizottság. Öt korosodó cipész van a járásban, egyikük félállásban. A szülők meggondolják, hogy suszternak adják-e gyereküket. Minden fiú autószerelő, gépjavító akar lenni. Ezek látványos szakmák, azt mondják a végzőjükre: szakember. A cipész nincs megfizetve, nincs is mellékjövedelme, mert meg sem érné. Régi suszterokat kerestem fel: ne is jöjjön be, dolgozzon a falujában, anyagot, szállítást biztosítunk. Nem vállalták. Rok kant fiatalok sem állnak kötélnek — fűzi tovább a szót a termelési igazgatóhelyettes.

Horváth József 56 éves cipész „rákontráz" az olajos padlós, hűvös, sötét műhelyben:

— Nem régen, csak harminc éve vagyok itt ebben a helyiségben. „Betévedt" ide több tanuló, de odébb is álltak. Egy óvodás is megkérdezi: bácsi, mennyit keres? így, hogy egyedül vagyok, sepregetek is, meg én vagyok a „peckás”, csak kijön valahogy a kereset, de csupán termelőként sehogy sem. A hatvanas években is annyit kaptam a javításért, mint most. Akkor pedig hat-heten babrálgattunk hat-hétszáz cipővel, most magam ötszázzal. Apám is cipész volt, ebbe születtem bele. Reggel hatkor már bejövök, nyáron délután négykor megyek haza, szeptembertől csak a félhatos buszszal. Este kérdőre vonom magamat: miért ücsörögtem itt, mert ülök, láthatja. Úgy csinálom, hogy a kuncsaftnak is, meg nekem is jó legyen. Harminc év után nem jön egy idegen. Egyik-másiknak, míg elugrik a boltba, megsarkalom a cipőjét. Majd lesz valahogy akkor is, ha nyugdíjba megyek: legfeljebb jobb cipőket fognak gyártani...

Az asztalosság sem népszerű. Egy-egy bútordarab — mü kellene hogy legyen. A mai munkamódszerekkel ez valahogy nem megy, meghalt kezükben az anyag. Tele vannak a raktárak bútorral. Magas adó járul a gyártási költséghez, így magas a kiskereskedelmi ár is.

A női szabóságra sok lány jelentkezik. Idén huszonhatan végeztek, nem is tudták mindet megtartani. Sok megrende lése van á három munkaerős kötődének. Most már kulturált körülmények között dolgoznak.

Terebesen javítanak esernyőt és másolnak kulcsot. Ezt Helmecen is be akarják vezetni, ilyesmiért nem utazgathat az ember Kassára, mert inkább oda mennek. Most vezettek be Terebesen egy új szolgáltatást: névtáblákat készítenek.

— Kerületünkben sehol sem javítanak halászfelszereléseket. Mi készülünk erre, hiszen mind a mai napig halászgatnak a mi vidékünkön. Sportcikkeket is akarunk javítani: silécet vasalni, korcsolyát köszörülni — mondja Leczo Miklós. — Erre nem kell költenünk, csak összehangolni a munkát az üzemben. Érdemes közhírré tenni, talán más vállalatoknak is támad jó ötletük. Integrált áramkört akarunk gyártani, mert nagy a kereslet iránta. A nők keze finomabb, rájuk számítunk. A csiszolókhoz is felveszünk nőket, bár az nehéz munka. Öt boltunk van a járásban, ahol saját termékeinket áruljuk.

1975 óta van Helmecen autójavító, tavaly épült fel a műhely. Ráfizetéssel működik.

— Arra ösztönöznek bennünket, hogy több helyszíni javítást vállaljunk. Kerületi átlagban ennek javításaink 60 százalékát kéne képeznie. A bejelentett hibás háztartási gépet három napon belül kötelesek vagyunk megjavítani. Ha túllép jük a határidőt — előfordul —, a megrendelő levonást kérhet a javítási költségből. El kell olvasni a tájékoztatót, s megtudja az ember, mihez van joga. A tudatlant be lehet csapni. A kicserélt alkatrészt vissza kell adni a megrendelőnek. Alkatrészhiány van, a mesterkedést nem lehet mindig megakadd lyozni. Az autószerelő javítás közben nem mehet be a műhelybe. A járás fel van osztva a szerelők között, egyik nem javíthat a másik portáján. Nem az, hogy nem javít: elhívja az ismerőse ... Lehet keresni mellékesen is, mert az ellen nem tehetünk, hogy a munkáért járó 17 korona helyett ötvenet adnak a szerelőnek. A javítás, s egyáltalán a szolgáltatás nagyon kényes dolog. Az igénylő sem ítélhet elhamarkodottan, mert a javító ügyességén is múlik, hogy milyen hamar találja meg a hibát.

18 millió százezer korona az évi bevételünk a lakosságnak nyújtott szolgáltatásért. Az indexet teljesítjük.

Nem kis összeg ez, ha azt nézzük, azért fizeti ki egy járás lakossága, hogy könnyebben, kényelmesebben, jobban elláthassa a családját, hogy az életkörülményeit javíthassa. És tegyük hozzá még azt is, hogy ami a mosást-tisztítást, a háztartási gépek javítását illeti, a szolgáltatások elsősorban a nők válláról veszik le a terhet. A bodrogközi asszonyok helyzetében nemcsak ezt jelenti! Többet. Azt, hogy egyre nagyobb számban kapcsolódhatnak be ők is a termelő munkába, hogy a több évtizeden keresztül „kevésbé fejlett" terület is felzárkózhat az ország fejlett területei, járásai mellé.

CB >3