Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-01 / 36. szám

Bízva.a népek akaratában

ELENA LITVAJOVÁ, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGE TAGJÁNAK, AZ SZNSZ ELNÖKÉNEK A LÉVAI (LEVICE) ÉS A BANSKÄ BYSTRICA-I

BÉKEMANIFESZTÁCIÓN ELHANGZOTT BESZÉDÉBŐL

Leonyid lljics Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán kijelentette, hogy „egyetlen nép, egyetlen ország számára sincs ma fontosabb kérdés, mint a béke megvédése, mint minden ember alapvető jogának — az élethez való jognak — az érvényesítése".

Vitán felül álló, igaz szavak. Mai világunk kettéosztott, nyugtalan és viharos világ. De semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy a bonyolult feltételek, problémák és gondok ellenére a szocializmus helyzete a világban megszilárdult, vonzóereje növekedett.

A fejlett szocialista társadalom építése nem vasárnapi kirándulás, hanem türelmes és szívós mindennapi kemény munka, harc az akadályokkal, az ellenségeinkkel s azokkal, akik görbe szemmel néznek ránk.

Párhuzamosan a szocializmus helyzetének megszilárdulásával, a nemzeti felszabadító mozgalmak is nagy, új győzelmeket arattak, és egyre nagyobb méreteket ölt a tőkés országokban a dolgozók harca a békéért és a szociális igazságosságért. Mindez együttvéve kiélezi a kapitalizmus általános válságát, mélyíti belső ellentéteit. Reagan elnök új amerikai kormányának világuralmi törekvései sem tudják leplezni, hogy hivatalosan is körülbelül 25 millió amerikai él nyomorban vagy a nyomor határán. A brit trónörökös esküvőjének fénye sem vonta el a figyelmet arról, hogy az angol városokban egymást érik a robbanások, a tüzek, a szociális és a faji zavargások, s hogy Észak-írország még mindig az angol korona félgyarmati tartománya, ahol naponta súlyosan megsértik az emberi jogokat.

A világnak ebben a felében az imperializmus legreakciósabb körei megkísérlik visszaforditani a történelem kerekét, hogy elkerüljék a forradalmi változásokat. Baljós szövetségük képezi az imperializmus hadiipari komplexumát, amely mindjobban kiélezi a nemzetközi helyzetet és gátolja az enyhülést. A lázas imperialista fegyverkezés létrehozta a feszültség új tűzfészkeit, nyílt erőszakot alkalmazva a szabadságukért és függetlenségükért harcoló nemzetek ellen. S a szabadságukért és önrendelkezési jogukért harcolók igazságos harcát cinikusan „nemzetközi terrorizmusnak" nevezik, holott a világnak ebben a részében a nemzeti felszabadító mozgalom elnyomását segítő Egyesült Államok is a terrorizmust képviseli.

Az Egyesült Államok és a NATO uralkodó köreinek

törekvése, hogy a jelenlegi katonai-stratégiai egyensúlyt felborítsák. Roppant összegeket szánnak a katonai kiadásokra, s ezeknek nagy részét új tömegpusztító fegyverek fejlesztésére és gyártására fordítják, melyeket az európai földrészen akarnak elhelyezni, s bevetésükre újabb és újabb katonai doktrínákat stratégiai terveket állítanak föl. Közben álnokul „korlátozott atomháború"-ról beszélnek, pedig jól tudják, hogy ez is az európai civilizáció végpusztulását idézné elő.

Nemrég emlékezett meg a világ Hirosima és Nagaszaki tragédiájáról. A mai atomfegyverek százszor, ezerszer pusztítóbbak. Bevetésük az emberiség végét jelentené, s ahogy a tudósok mondják: a túlélők irigyelnék a halottakat.

Micsoda felelőtlen játék az emberiség sorsával! És közben hány égető probléma vár megoldásra, többek között az emberiség élelmezése, a környezetvédelem, a rák elleni harc, a világ energia-ellátásának gondja és így tovább. Olyan feladatok ezek, amelyeket egyetlen ország sem oldhat meg egymaga, amelyekhez elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés.

Tavaly a világ 500 milliárd dollárt költött fegyverkezésre, ennek egyharmadát az Egyesült Államok. E csillagászati összegnek nem egész egy százaléka — 4 milliárd dollár — elegendő lenne Ázsia, Afrika, Latin-Amerika 200 millió éhező gyermekének élelmezésre. Hárommilliárd, hogy 1990-ben már mindenütt a világon tiszta ivóvíz lenne, s egymilliárdnál kevesebb, hogy 800 millió analfabétát írniolvasni tanítsanak.

A számok érzékelhetőbbé, szinte kézzelfoghatóvá teszik az emberiségre leselkedő veszedelmet. S ezzel a veszéllyel szembe kell néznünk, harcolnunk kell ellene. Elsősorban nekünk, a szocialista .államok polgárainak, akik „munkával építjük a világot". E téren tiszteletreméltók a Szovjetunió béketörekvései, az SZKP XXVI. kongresszusán, az idén februárban és márciusban tett békejavaslatai, békekezdeményezései. E konstruktív javaslatok három célt tűznek ki:

Először — fölszámolni a jelenlegi háborús tűzfészkeket, például a közel-keleten, és megbízhatóan szavatolni, hogy újabb válságok ne robbanjanak ki.

Másodszor — előbbre jutni a fegyverkezési hajsza megfékezésében, elsősorban a nukleáris fegyverek betiltása területén.

Harmadszor — felújítani és elmélyíteni a politikai párbeszédet, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői között.

Ezek szilárd célkitűzések, s nem elvont óhajok. Ne feledjük, hogy e célkitűzések mögött reális erő áll, a Szovjetunió és a szocialista közösség. Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán egyértelműen mondotta: „Nem törekedhetünk és nem törekszünk erőfölényre a másik féllel szemben. A mi politikánk nem ilyen. De azt sem engedjük meg, hogy ilyen fölényre a másik fél tegyen szert."

A nők közelgő világkongresszusa számunkra is alkalmat nyújt, hogy demonstráljuk a nők akaratát, hozzájárulásuk lehetőségeit jelenünk, s végső fokon jövőnk kulcskérdéseinek megoldásához. A nemzeti nőszervezetek, amelyek a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetségben tömörülnek, már teljes erővel készülnek az októberi prágai találkozóra. Arra törekszenek, hogy a különféle társadalmi erőket és a különféle politikai, ideológiai és vallási nézeteket a nők jogainak védelméért, az egyenjogúságért és a békéért harcoló nők egyetlen erős áramlatában egyesítsék. Különös figyelmet fordítanak az együttműködésre azokkal a társadalmi erőkkel, amelyek a tavalyi koppenhágai akcióprogram teljesítésében érdekeltek a nők évtizedének második felében.

Nálunk, Csehszlovákiában és a szocialista országokban már sok minden természetes, a világ különböző részeiben azonban a nők többsége még nem tudta olyan konstruktívan és kielégítően megoldani a helyzetükből adódó problémákat. Ismét beszéljenek a számok: a nők a Föld lakosságának a felét képezik, 650 millió van közülük munkaviszonyban. Az összes munkaerőnek mintegy egyharmada, de az összes ledolgozott munkaórából a kétharmad esik a nőkre, miközben az összes kifizetett bérnek csupán egy tizedét kapják. Az Egyesült Államokban a tudományos dolgozóknak csupán 9 százaléka és a műszaki kádereknek mindössze 2 százaléka no. Ellenben a Szovjetunióban, ahol 64 évvel ezelőtt úgyszólván a semmiből indultak, megéltek egy polgárháborút és egy gazdasági blokádot, a második világháborút, nos a világ első szocialista államában ma a nők alkotják a tudományos dolgozók 40, a műszaki értelmiség 45 százalékát.

Ezek az alapvető adatok pontosan tükrözik, hol hogyan értelmezik a nők jogait, hol reális a joggyakorlat. Ezt egyébként a nők évtizedének akcióprogramja is aláhúzza: „Egyenjogúság alatt nemcsak a törvény előtti egyenjogúság értendő, vagy a megkülönböztetés felszámolása törvények útján, hanem a valóságban is egyenlő jogok, kötelességek és lehetőségek a nők részvételére a haladásban."

Persze, a felvetett problémák megoldásának alapvető feltétele az igazi nemzeti függetlenség és a béke. A fegyverkezésre fordított óriási összegek fokozzák a háborús veszélyt, azoknak az erőforrásoknak a kimerítését, melyekre a legsürgetőbb gazdasági és szociális szükségletek kielégítéséhez lenne szükség.

A nők prágai világkongresszusa számunkra is alkalmat ad, hogy állást foglaljunk azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyek a kongresszuson terítékre kerülnek. Eddigi akcióink, például a Szolidaritási Alap bélyegakciója, arra mutatnak, hogy ezen a téren is jó eredményeket tudunk elérni. A kerületek és a járások asszonyai saját kezűleg készítik az ajándékokat vendégeinknek, s kézimunkáikba beleszövik szívük és értelmük internacionalista, szolidáris üdvözletét. Ez a tudat és érzelem hassa át még mélyebben a Szlovákiai Nőszövetség minden szervezetét, hazánk minden asszonyát, leányát.

A világ nem könnyű időket él. de a nemzetek, a milliós néptömegek akarata a történelemben már nem egyszer bizonyította: képes elhárítani a válságot, és éppen ez a népakarat szabja meg a történelem irányát és ritmusát.

Mi, a szocialista Csehszlovákia asszonyai és leányai erőnket nem kímélve mindent tegyünk meg azért, hogy a világ demokratikus és haladó szellemű asszonyaival együtt megsokszorozzuk annak a népakaratnak az erejét, amely képes az emberiséget megmenteni a világégés katasztrófájától, és utat nyitni a béke. a haladás és a szocializmus felé.