Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-01 / 36. szám
KEZDŐDIK Megvallom, egyetlenegyszer mentem örömmel szünidő után az iskolai év megnyitójára: akkor, amikor két nappal a kezdés után komlószüretre indultunk. És gyanús volt az is, aki hajtogatta, alig várja már, hogy újra az iskola padjai közt. üldögéljen (tanuljon és figyeljen). A várakozó feszültség az más, az hennem is élt. Többször is, s leginkább akkor, amikor érettségi után először készültem nem anyanyelvi iskolába: ráadásul külföldre, egy idegen országba, a Jagelló Egyetemre. A teljesen új környezet, a mindenkori minőségváltás, s a — számomra addig — teljesen ismeretlen nyelv, az már nem is feszültség volt, félelem. Ehhez persze hozzájárult a közvélemény is: mit jeleni a beilleszkedés, de főleg mit jelent idegen nyelven elkezdeni tanulni, hiszen még az itthoni főiskolákon is alig állják meg a helyüket azok, akik magyar tanítási nyelvű iskolába jártak. Hiába ismertem ötvennél is több főiskolát végzett magyar fiatalt, a közvélemény bogarat ültetett a fülembe. Lehet, hogy elég lett volna az egyébként is magas hőfok, a várakozás — és természetesen a szilárd elszánás, hogy célom az általam meghatározott eredménnyel elérjem, lehel, hogy munkált bennem a „csakazértis", bár kétlem. Néhány hónap után rálegyintettem arra. aki előhozakodott a nyelvi nehézségekkel. Egy iskolatársam a Szovjetunióban tanult matematikát, most a kandidátusi értekezésén dolgozik — beszélgetésünk során mondta: az akadályok (megterhelés) leküzdhetősége mindig a korral, az érettséggel, a céltudatosság fokával mérhető. Hogy a céltudatosság mikor jelentkezik ? Tizenhét-tizennyolc évesektől mindenképpen számonkérhetö. Legtöbbször virággal a kezemben, ünneplősen, várakozó feszültséggel mentem a kapunyitásra. Csak egyszer örömmel. Olykor-olykor a tanulástól is ódzkodtam, ilyenkor szüleim vagy tanítóim segítettek, később az önfegyelem, majd a belső kényszer. De odáig el kellett jutnom. Sikerült, és azt hiszem igaza van a Szovjetunióban tanult matematikus barátomnak: mert mindig képességeimhez, koromhoz, érettségemhez szabott feladatot kellett megoldanom. Akkor is. amikor szülőfalum magyar tanítási nyelvű alapiskolájába vezetett édesanyám. akkor is, amikor fölvettek középiskolába, s akkor is, amikor szüleim könnyes szemétől biztatva először szálltam fel a nemzetközi gyorsra. Nincs szülők napja, az iskolaév kezdetén köszönöm hát meg a szüleimnek — .v minden más szülőnek a gyermeke nevében —, hogy míg öntudatlan voltam, képességemhez, érettségemhez mérten szabták feladataimat. Hogy aztán céltudatos önfegyelemmel minden mást magam választhassak. NESZMÉRI SÁNDOR nobbI [ j m m Szerkesztőségi titkár GRENDELNÉ S. ÁGOTA Kiadja a Szlovákiai Nőszővetség KB 2lVENA kiadóvállalata. 897 19 Bratislava; Nálepkova 15 — Szerkesztőség 897 36 Bratislava. Martanoviéova 20. Telefon — titkárság: 585 19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyedévre 36.40 Kés — Külföldi megrendelések: a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaée, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér l.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft — közületi 220.— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96162 A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p.. 042 67 KoSice. Svermova 47. Indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Fotó: Nagy László Címlapunkon: Nagy László felvétele
