Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-25 / 35. szám
KarikaTúra Vezeti: Zalka Katalin Az életemet úgy kezdtem, mint sokan mások: megszülettem. A különbség csak annyi, hogy én 1947. április 21-én. A képzőművészeti főiskolát (mint sokan mások) 1971-ben fejeztem be. 1964 óta festek, illusztrálok, és karikatúrákat készítek. A világból sok minden érdekel, de erről inkább rajzaim beszéljenek, ha tudnak: szöveg nélkül. DANA ZACHAROVÁ Miért nincs, ha van? Nyár, napfény, víz. Ha ez együtt van, gondoljuk sokszor, vajon mi ronthatná a szabadságunkat? Lehet, hogy tényleg semmi. ha alaposan meghánytuk-vetettük előkészületeink során, hogy mit vigyünk magunkkal. Ma már sokan önellátók nyaraláskor. Van. aki azért, mert olcsóbbnak véli ezt a megoldást, mások jobban bíznak a saját főztjükben. Minden esetben fö kellék a camping gázfőző. Ami van is. meg nincs is. Munkatársnőmet megmosolyogtuk, amikor már sokadszor vette nyakába a várost, indult kassai (Kosice) körútra, nyári szabadságára való előkészületei során. Eleinte még bízott az ígéretekben, hogy két hét múlva, pár nap múlva, talán holnap . . . Aztán tapasztaltabb lett. Egyik nap azzal állított be: — Képzeljétek. az egyik üzletben kapni főzőt palack nélkül, a másikban gázpalackot szólóban. — S te még mérlegelsz? — csodálkoztunk. — Mást nem tehetek, mert bár a főzőt hajlandók eladni, a palackot nem. mondván, ha főzőt kapnak, mit lesznek majd vele, palack nélkül. Természetbarát család vagyunk, szívesen kirándulunk. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ételre, italra is szükségünk van. Ez utóbbit legcélszerűbb termoszban szállítani. Nyáron a jéghideg málnaszörpöt, télen a forró teát. Az utóbbi időben azonban igencsak költséges lett a kikapcsolódásnak eme formája. Nem mi lettünk igényesebbek, félreértés ne essék, az ok egyszerű: a termoszbetét törékeny jószág — főleg, ahol két gyermek is ..kezeli" —, és mint kiderült, pótolhatatlan érték. Mert a termoszdivat is követi az általános divathullám szeszélyeit, e tárgy külleme folytonosan új alakot ölt. Ez nem is lenne baj. a bökkenő az. hogy nemcsak a külalakja változik, hanem a belső „tartalom” is. Ezért aztán hiába talpalunk egyik üzletből a másikba (kirándulás helyett) megfelelő betétet keresni. Kérdéseinkre — a régebbi termoszokhoz miért nem gyártanak elegendő mennyiségben betétet? Nem elég. hogy az ember kétbalkezes, még bűnhődjön is érte? Ki szánja meg a házi készítményeket .fogyasztani vágyó turistákat? — szomjúságtól epedve várjuk a választ. SZÖVEG NÉLKÜL BODZSÁR GYULA Hogy volna jó? Az Ügyintéző Hivatni ßatal s nem mondhatnám, hagy megbecsült dolgozója vagyok. Közellenszenvnek örvendő főnököm időközben a nevemből — Franczba Fábián — sajátos szállóigét költött. Eddig minden valamirevaló javaslatomra, elképzelésemre csak annyit mondott: menjen vele a francba, Franczba! Ugyanis arról van szó, hogy az Ügyintéző Hivatalban egyszer s másszor bátorkodtam javaslatot tenni a munkaidő ésszerűbb kihasználására, az ügyintézés meggyorsítására és így tovább. Először, főnököm nagy elámulására, azzal álltam elébe, hogy már a pontos munkába járással lényegesen előmozdíthatnánk a munkaidő gazdaságos kihasználását. Ilyen képtelenséggel, mondta megrökönyödve, menjen a f rancba, tíz-tizenöt perces késésen igazán nem múlik semmi. Legközelebb a szüli- és névnapok munkaidő alatti megünneplésének kiküszöbölését szorgalmaztam. Mielőtt előadhattam volna javaslatom célszerűségét, főnököm kapásból a francba küldött. Elutasító magatartása nem szegte kedvem. Kis idő múlva az akták gyorsabb intézésére terjesztettem elő néhány általam jónak vélt elképzelést. A szokásos válasz ezúttal sem maradt el. A sorozatos sikertelen próbálkozások után végleg leállítottam magam, belátva, egy fecske nem csinál nyarat. Azóta én is, mint a többi munkatársam, rendszeresen későn járok melóba. az ügyfeleket sem kényeztetem el szép szavakkal, és nem ritkaság, hogy eltűnők hosszabb-rövidebb időre a közeli presszóba, mit sem törődve azzal, hogy ügyfelek várakoznak rám. Főnököm mindezt szótlanul hagyja, sőt mintha barátságosabb lenne, mint eddig. És ami a legmeglepőbb: már prémiumot is kaptam I Igaz, arra sem szóltam semmit, nehogy elküldjön a francba HOL VAN A HEGEDŰM, PÁROM? Borzi László felvétele Ш 23
