Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-25 / 35. szám
szovjet nők, az itt dolgozó és tanuló kubai, afgán és mongol fiatalok delegációit. Litvajová elvtársnő, az első felszólaló, beszédének már a hangvétele is azt erősítette, hogy a világban nap mint nap lejátszódó eseményekhez való hozzáállásunk nem lehet közömbös. Felhívta a figyelmet a különböző társadalmi körülmények között élő asszonyok helyére és szerepére az egyes nemzeti felszabadító mozgalmakban, a nyugati országokban, a nemzeti függetlenségüket kivívott, a demokrácia útjára lépett államokban. „A szocialista országok asszonyainak feladata: békés eszközökkel harcolni a faji megkülönböztetés, a terrorizmus, a szociális elmaradottság ellen, küzdeni a békéért" — hangsúlyozta. Ezt hivatott demonstrálni ez a találkozó, és a nők világkongresszusa is majd Prágában. Hozzászólását nagy egyetértéssel fogadták a résztvevők, s járásonként külön-külön is megfogalmazták véleményüket az elmondottakról. A vendéglátó lévai járás pártbizottságának vezető titkára, B. Slobodník а-járás dolgozó asszonyainak ipari és mezőgazdasági eredményeivel foglalkozott. Felszólaltak a szovjet, a kubai, az afgán és a mongol delegációk vezetői is. A találkozó elkötelezett hangvételét méltón zárták a lévai gyapotfeldolgozó üzem munkásegyüttese, a Cakanka és a Spojárka együttesek forradalmi dalai. TALÁLKOZTUNK KASSÁN Augusztus 11 -én Kassán (Kosice) találkozott a kelet-szlovákiai járások 300 nöküldötte, hogy kifejezze: kész hozzájárulni a nők októberi prágai világkongresszusának sikeréhez. Az SZNSZ KB küldöttségét Gabriela Zilinská, a KB titkára vezette. A találkozó résztvevői határozatot fogadtak el, amelyben nemet mondanak a neutronfegyver gyártására és támogatják a fegyverkezési verseny elleni intézkedéseket. — Fényképezzen le bennünket együtt — szól hozzám a fiatal nő —, hadd legyen kis barátnőmnek emléke a kubai néniről. A kubai „néni" talán 25 éves sincs, sötét bőrű. vonzó mosolyú és jól beszél szlovákul. — Hiszen már ötödik éve tanulok itt a műszaki főiskolán mondja mosolyogva Maria Moner Estevez. — Kezdetben bizony nem volt könnyű, de annyi barátság és segítőkészség vett körül, hogy nem lehetett nem megtanulni barátaim nyelvét. A találkozón a külföldi diáklányok nevében szólalt fel és a békéről beszélt. Mit jelent számára ez a szó? — Békés otthont, anyámat, apámat, bátyámat, aki cukorgyárban dolgozik, és a húgomat, aki most fog érettségizni. Azt, hogy a munkámnak élhessek. Én környezetvédelemmel foglalkozom majd. Tudásomat a gyakorlatban szeretném kamatoztatni, miután a férjemmel együtt hazatérek. Nguyen The Thuyet és Nguyen The Huong 19 évesek. Hanoiból származnak, de csak itt, Csehszlovákiában ismerkedtek meg egymással. A Tatrasvit üzemben tanuló honfitársnőiket képviselik. Az ö nevükben mondta el hozzászólását Thuyet, dallamos, „vietnamias" hanghordozással. Viharos tapsot aratott. A taps a vietnami nőknek szólt, akik a közelmúltban még átélték a bombatámadások, a háború szörnyűségeit. Nekik mit jelent a béke? — Hogy az emberek dolgozhassanak és ne kelljen félniük. A szovjet Raisza Gyenyiszova, aki Rozsnyón (Roznava) él, megértőén hallgatja a vietnami lányokat, hiszen minden szovjet család ismeri a háborút. Mégis optimista. — A Koppenhága—párizsi békemenet véget ért, de a világ asszonyainak békemenete folytatódik. Ki érthetné meg az anyáknál jobban a béke jelentőségét a világ jövője számára! Az SZNSZ Rozsnyói JB elnöke, Margita Bradovková ezeket mondta: — A becsületesen dolgozó embernek munkájához békére van szüksége. Ez mindannyiunk vágya. Ezt a vágyat hímeztük bele a világkongresszus küldötteinek szánt ajándékainkba. Szavakban talán így lehet kifejezni: Süssön a béke napja a világ minden gyermekére! A résztvevők a felszólalások szünetében megnézték a kézimunka-kiállítást, átadták ajándékukat a világkongresszus vendégei számára, de főképpen sokat beszélgettek egymással arról, amit leginkább a szívükön viselnek: a béke ügyéről. E. ÍAPAJOVÁ GBTT KÉSZÜLŐDÉS PRÁGÁBA Feszült a világhelyzet. A sajtó, a rádió, a televízió naponta árasztja felénk. Mit tehet az egyszerű dolgozó ember? Fáradjon bele a hírek lesésébe, fásuljon el és tanuljon meg a létbizonytalanság gondolatával együttélni? Nem megoldás! Szerte a világon éppen a dolgozó emberek milliói tömörülnek. tódulnak ki az utcákra, hogy hallassák hangjukat, hirdessék: nem nyugszanak bele a tömegeket sújtó helyi, nemzeti vagy nemzetközi igazságtalanságokba. A Szlovákiai Nőszövetség ezekben a hetekben — az októberi prágai kongresszusra készülődve — jelentős tömegeket mozgat meg a kerületenként rendezett találkozón, ahol a nők százai emelkednek szólásra, tiltakozva a világbékét fenyegető veszélyek ellen. A nyugat-szlovákiai kerület asszonyainak képviselői Léván (Levice) gyűltek össze augusztus 12-én, hogy kifejezzék elhatározásukat: teljes erejükkel részt kívánnak venni napjaink és jövőnk kulcsfontosságú feladatainak megoldásában. A járási nemzeti bizottság nagytermében több mint 350 asszony — a nyugat-szlovákiai kerület és Bratislava kitüntetett dolgozói, valamint az egyes járási szervezetek képviselői — határozatban szavazta meg álláspontját. Találkozójuk jelentőségét hangsúlyozta vendégeik névsora is: körükben üdvözölhették a Szlovákiai Nöszövetség KB delegációját, élén E. Litvajovával, az SZLKP Elnökségének tagjával, az SZNSZ KB elnökével, a Szlovákiában élő KOCSIS ARANKA A NÖ ÉS A BÉKE Semmi nem tartozik úgy egybe, mint ez a két szó: nő és béke. A nők, az élet adói vágynak legjobban a békére, a nyugodt, derűs égre. A béke szó hangzott el legtöbbször Banská Bystricában a közép-szlovákiai kerület asszonyainak találkozóján is. A nőszövetség több mint ötszáz képviselője jött el a szakszervezetek szép kultúrpalotájába, hogy részletesen tájékozódjon a nők világkongresszusának előkészületeiről. A találkozó helyét messziről jelezte a friss fúvószene. Az arcokon a találkozás öröme tükröződött. A nőmozgalom sok éves aktivistái jól ismerik egymást. Közvetlen és szívélyes tapssal köszöntötték kedves vendégüket, az SZNSZ KB delegációjának vezetőjét, az SZKP KB elnökségének tagját Elena Litvajovát. A költő szavai. Kifejező taps. A résztvevők szívből jövő szavai. Nem! — Háborút ne! Pavol Koys, a költő szava minden nő óhaja. A költő őszinte és igaz szavai mélyen megfogantak az érzékeny hallgatókban. Ezután Elena Litvajová elvtársnő emelkedett szóra. Részletesen ismertette a jelenlévőkkel a feladataikat, amelyek a közeljövőben várnak rájuk. Harag, engesztelhetetlenség tükröződött az arcokon, mikor Litvajová elvtársnő az amerikai elnök, Ronald Reagan határozatáról, a neutronbomba gyártásáról szólt. Halmozni a fegyvereket, amelyek nemcsak az egyes ember életét, vagy nemzeteket, hanem az egész civilizációt veszélyeztetik. A mi asszonyaink már nemegyszer bizonyították képességeiket, szervezőkészségüket. Senki nem vonja kétségbe, hogy jól ellátják igényes, de szép feladatukat: vendégül látni a világ asszonyait. Már most mozgósítják erőiket, hogy minél tartalmasabbá tegyék a kongresszus jelszavát: Egyenlőség, nemzeti függetlenség, béke! Büszkén jelentkeztek a feladatok teljesítésére. A fejlődő országok asszonyai, akiknek a legnehezebbek az élet- és munkakörülményei, nőszervezeteik számára a tevékenység lehetőségei, erkölcsi és anyagi támogatásunkat igénylik. Érdeklődéssel tekintettük meg a kézimunka-kiállítást, a kongresszus külföldi vendégeinek készült ajándéktárgyakat. Ezek emlékeztetni fogják őket arra, hogy valahol Európa szivében élnek barátaik, akik mindig nyújtják segítő kezüket, ha szükség van rá. A liptovi, a Felsö-Garam menti, az oravai, a gömöri, a kysucai asszonyok tudják, milyen nagy erő a segítség. Mint régen a fasiszta megszállók ellen tudtak félelem nélkül harcolni, úgy harcolnak most a békéért és segítik nő testvéreiket az imperializmus elleni küzdelemben. NATAŐA DRZÍKOVÁ
