Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-04 / 32. szám
Molnár Ferencnek, az ellenőrző bizottság elnökének mondjuk el észrevételünket. — A kalászszedés, sajnos, kimegy a divatból. A fiatalok a termálfürdőt látogatják inkább, az idősebbje fóliázik. Még talán a kertek alján a nyugdíjasok össze-összegyűjtik, de ők is inkább a kenyérnekvalót sajnálják, semmint tudatos munkát végeznének, bekapcsolódva a veszteségmentes aratásba. Felkéredzkedünk egy traktorra is. Ifjú Mandák István vezeti, aki elmondja, hogy még egy traktoros társával valamint Horváth László és Somogyi Rudolf kombájnosokkal alkotják az aratásra létrehozott négyest. Úgy szervezték, hogy kis csoportok alakuljanak, s minden egyede érdekelt legyen a gyors, de minőségi munkában. — A pótkocsikat ponyvával béleltük, hogy sehol ne maradjon rés, amelyen kiszóródhatna a mag. Arra is ügyelünk, hogy ne „tömjük meg" a kocsit, mert az első gödörnél kilók repülnének le róla. Sajnos, az utaink nem a legjobbak, ha nem vigyáznánk eléggé, kilókat szórhatnánk szét. Az aratás előtti gyűlésen mindnyájunkat figyelmeztettek: ne hajtsunk gyorsan, nem a gyors munka a fontos, hanem az, hogy egy szem se vesszen kárba. S azt is megmondták, ne féljünk szóvá tenni, ha valami hiányosságot látunk. — És maga már szóvá tett valamit? Eddig még nem. De ha látnám, hogy valamelyik kollégám hanyagság miatt szórja a gabonát, nem hagynám szó nélkül. Persze anélkül aratás nincs, hogy a földön ne maradjon néhány szem, de amit lehet, meg kell mentenünk. A jeleket, amelyek szerint kombájnok és traktorok igazodnak, csak vezetőik értik. Mi csak annyit látunk belőle, hogy a gépek különös táncot járnak, mégis pontos „koreográfia" szerint. Olyan körforgás ez, amelyben mindenkinek megszabott szerepe van, s ahol egyik a másik nélkül nem boldogulhat. Nem várjuk, míg megtelik Mandák István kocsija. Kiss Lászlóhoz széliünk át. Lassan, óvatosan, minden gödröt kikerülve hajt. Itt is tapasztaljuk: a szemveszteség csökkentése nemcsak szóbeszéd. Tett, amely mögött emberek állnak. Egyszerre érkezünk a parcella végére Farkas Imre mérnök-föagronómussal. Napjában többször kinéz az aratókhoz, saját szemével akar meggyőződni, minden rendben megy-e. — Alaposan felkészültünk az aratásra, minden előre látható nehézséggel számoltunk. Kombájnjainkat időben kijavítottuk, az alkatrészekkel igyekeztünk úgy gazdálkodni, hogy nagyobb meglepetés ne érhessen bennünket. Amit nem tudtunk megvenni, beszerezni, azt a saját műhelyünkben készítettük el. Ügyes javítóink, szerelőink vannak, az együttműködés a kombájnosok és a műhely dolgozói között kifogástalan. Amit az ember megadha tott, megadott. Csak a természet ne lenne ilyen fukar hozzánk... Szeme a kifelé tartó kombájnokat kíséri. A Rakodásban végeztek a búzával. Lassan húznak a Zsidóföldek felé. — Az a baj, hogy túl büszkén állnak a kalászok — folytatja a föagronómus. — Erre mondja a paraszt, hogy gyenge a termés, mert a kalászok fejét nem húzza le a mag. Bizony, a másfél napi aratás után azt mondhatjuk, hektáronként nyolc-tíz mázsával kevesebbet ad a búza, mint amennyit vártunk, terveztünk. Ezt megint egy mondás igazolja: ahány nappal előbb kezdődik az aratás, annyi mázsával ad kevesebbet egy hektár. Mi tíz nappal korábban kezdtünk a szokottnál ... Tavaly a dunaszerdahelyi szövetkezetben 59,9 mázsás' átlagos hektárhozamot értek el gabonaneműekből. Idén összesen 1350 hektár várt aratásra, a 900 hektár búzának egy részét még öntözték is, a hektárhozamok mégis csalódást okoznak. — A baj az, hogy Így kevesebb lesz a takarmányunk. Mert az állami alapba el kell juttatnunk a szerződésbe foglalt mennyiséget, a tagságunkat sem szeretnénk megrövidíteni, marad hát a takarmányalap. El kell érnünk, hogy az állatok etetésénél tudjunk a szemesekkel takarékoskodni. A sertések takarmányozására felhasználjuk a járás üzemeinek — Agrofrigor, baromfifeldolgozó, vágóhíd — hulladékát, s ezzel naponta legalább 130 mázsa erőtakarmányt helyettesítünk. A jöböben nagyobb gondot kell fordítanunk a szálastakarmányokra is, hogy minél kevesebb szemestakarmányt kelljen takarmányozásra használni. Píver Dezső szövetkezeti elnök szavai biztatóak. Eddig minden felmerülő problémát megoldottak. Az alapos előkészület, az emberek, a gépek munkája, a raktárak állapota megfelelő feltételeket teremt az idei aratás sikeres elvégzéséhez is. Tizenegy saját és kilenc csehországi vendégkombájn arat. Ha az időjárás engedi, tizenkét nap alatt learatnak. Az idei aratás jelszava minden aratásban résztvevő dolgozó tudatában él. Az igyekezet, amellyel a dunaszerdahelyi búzaföldön találkoztunk, bizonyítja, hogy a cél a szemveszteség nélküli aratás, nem üres frázis, hanem megfontolt, mindenki számára érthető fontos feladat. H. ZSEBIK SAROLTA a NŐ fóruma Kérdez: Schneider Ede oroszvári (Rusovce) lakos Évről évre nagyobb gondot jelent a tüzelőanyag beszerzése. Családonként mennyi szenet kaphatunk, mikor és hol kell megrendelni, hogy időben megérkezzen? Jogunk van-e ellenőrizni, reklamálni a mennyiséget? Válaszol: Pavol Kostka mérnök, az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma Iparcikkágazatának igazgatója Szénforrásaink korlátozottak, ezért az állami terv pontosan megszabja, mennyi tüzelőanyagot kaphat a lakosság. Ez kevesebb, mint amennyire szükségük lenne. Az 1981 -es évre a lakosság számára összesen 5 millió 40 ezer tonna fekete és barna szenet, valamint kokszot irányoztak elő, ennek felével a családi házat fütik, a többit a kommunális épületek, iskolák, egészségügyi intézetek, hivatalok, üzemek fűtésére fordítják. Ez a mennyiség 135 ezer tonnával kevesebb a tavaly fölhasználtnál. Tudjuk, hogy jelenleg a családi házak építésével nincs arányban a gázvezetékek, gázfűtés-hálózat építése, szerelése, amivel csökkenteni lehetne a fűtésre felhasznált szénmennyiséget. Szlovákiában legalább 500 ezer tonna szénnel többre lenne szükség, mint amennyit elosztásra kapunk. A szén minősége egyre rosszabb, ennek kiegyenlítéséhez is hozzá kellene számolnunk a mennyiséget. Sajnos, minderre nincs lehetőség. Arra azonban ügyelünk, hogy a lakosság ne érezze meg az esetleges hiányt; az ellátásnál előnyben részesítjük a családokat, még ha ez bizonyos fokig a hivatalok, üzemek rovására megy is. Meg kell azonban mindnyájunknak érteni, hogy csak azt oszthatjuk el, ami van. A meglévő mennyiséggel pedig úgy kell gazdálkodnunk, hogy abból mindenkinek jusson. A minisztérium évenként tudatja a kerületekkel az elosztás alapföltételeit és szétosztja az egyes kerületekre jutó menynyiséget. Például felhívja a figyelmet arra, hogy előnybe kell részesíteni a több gyermekes családokat, az idős, az egyedül élő embereket, a rokkantakat; időben kell ellátni a nehezen megközelíthető helyeket; ahol lehetőség van .rá, tűzifával kell pótolni a szenet stb. Ezek után a kerületek maguk szabják meg az egy családra jutó mennyiséget, figyelembe véve, hogy lakásuk központi vagy hagyományos fütésű-e. Központi fűtésnél családonként 35—40 mázsát adnak — kerületenként változón —, a lokális fűtésnél pedig 23—25 mázsát. A szénraktárakban minden családnak van nyilvántartó lapja, amelyen feltüntetik a megrendelt szén mennyiségét, fajtáját, a szállítás napját és módját. A fogyasztónak előnyösebb, ha még áprilisban, májusban vagy júniusban megrendeli a szenet, mert ősszel úgy felhalmozódhatnak a rendelések, hogy nem tudják időben teljesíteni őket, esetleg nincs annyi szén, amennyire szükség lenne. A megrendelőnek olyan szenet kell kapnia, amilyet kifizet, az árnak minőségben és mennyiségben megfelelőt. Ott lehet a szén felrakásánál és lerakásánál, mérésénél, vagy a menynyiséget ellenőrizheti az otthoni lerakásnál is. Ha kevesli a mennyiséget, kérheti az ellenőrző mérést, ha a minőséggel elégedetlen, nem kell átvennie, hanem másik árut kérhet. Ha utólag — a szén lerakása és kifizetése után — veszi észre, hogy a szállítmány nem felel meg a kiszámlázott mennyiségnek és minőségnek, joga van a szállító szénraktár vezetőjénél panaszt tenni. A reklamációs szabályok az egész országban egységesek, bárki tanulmányozhatja őket, mert minden szénraktárban ott vannak. Jogos sérelmeinkre orvoslást kereshetünk, de ne feledkezzünk meg a fentebb elmondottakról: a meglévő szénnel maximálisan takarékoskodnunk kell, hogy mindenkinek jusson belőle legalább a legszükségesebb mennyiségben. Köszönöm a tájékoztatást: H. Zsebik Sarolta ПЗ -s
