Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-14 / 29. szám
Felnőttünk? Az érettségi banketten mertünk először nyilvánosan cigarettára gyújtani. A bizonyítvány valóban érettségünket, felnőtté válásunkat bizonyítja — gondoltuk —, s ezt azon nyomban hitelesítenünk kell. Elvégre tanáraink már nem szólhatnak dolgainkba, ügyeinkbe. (Korábban, az utolsó év folyamán — még barátnői körünk sem tudta — a közeli temető volt egyetlen tanúnk.) Később, az egyetemen új „programot" tűztünk ki: mi leszünk a cinikusok. Véd- és dacszövetséget kötöttünk a cinizmus jegyében. Magunktól hevertük ki, mint a nehezebb, súlyosabb gyermekbetegségeket, de nem hagytuk, hogy valaki is belebeszéljen. Akkor is azt hittük: felnőttek vagyunk. (Közben egy-egy sikertelen vizsga után sírva hagytuk el a vizsgáztató termét Gyermekien összeroppanva, megrendülve, megalázva, magyarázatokat keresve, kierőszakolva, hibáztatva az egész világot — csak este, a legmagányosabb magányban mertük higgadtan mérlegelni, mennyi a mi vétkünk, felelőtlenségünk.) Amikor férjhez mentünk, a szabadság, önállóság korlátlan-boldog érzése kerített hatalmába. Felelősséggel azonban csak akkor kezdtünk gondolkodni, amikor megszületett a gyermek. Természetesen sokan gratuláltak, sokan tették tiszteletüket — ki őszintén, ki kíváncsiságból, ki az illendőség kényszeréből. De senki sem kérdezte meg, vajon tudjuk-e, mit vállaltunk ? Mert nem az éjszakázás, a beteg kisgyerek ápolása, a bölcsődei, óvodai kérvény intézése a nehéz. Hanem a tartós felnőtté válás. Magától értetődő, hogy gyermekünket milyen nemzetiségűnek neveljük, hogy anyanyelvén tanítjuk beszélni, s taníttatjuk később, a tehető legmagasabb szintig. Mikor érik az ember emberré — önzetlenné, másoknak, nemcsak családjának, a rászoruló barátnak, idegennek támasza-segítője mikor, vagy meddig tud lenni? Vagy ez már csak gyermekkori ábránd? S ha igen, miért? Dolgozunk, erőnk szerint, ez természetes, élünk a családért, a csatádnak. Ez is. Miért borítja föl az egyensúlyt — vagy ha nem borítja is föl. megingatja —, ha magunkból több embernek, több emberséget adnánk ? Az ember nem felnőtt, ha gyermeket nevel, dolgozik, véleményt alkot. Csak akkor, ha véleményét, nézeteit az életről, az emberi kapcsolatokról meg tudja védeni, másokkal is elfogadtatja. Nem az első nyilvánosan elszívott cigaretta, nem a mindent megvetés, kigúnyolás, nem a szülés, családalapítás avat felnőtté. Az emberség, s az ennek alárendelt önmagunk-féltő kényelem, az ennek jegyében összekovácsolódó család. GR ENDEL ÁGOTA Fotó: Lisicky Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET I Főszerkesztő-helyettesek: J NESZMÉRI SÁNDOR, JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár GRENDELNÉ S. ÁGOTA A Szlovákiai Nöszövetség hetilapja Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava; Nálepkova 15 Szerkesztőség 897 36 Bratislava. Marlanoviéova 20. Telefon — titkárság: 585 19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj megyedévrc 36.40 Kés — Külföldi megrendelések: a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Üstredná expedícia a dovoz llace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér I.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft- közületi 220.— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96162 A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiame, n. p.. 042 67 Koáice. Svennova 47. Indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA mi Címlapunkon Könözsi István felvétele
