Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-07 / 28. szám
28. számunk riportja GYURKOVITS RÓZA m<iT<RKG<m dm<R< v. — mezőgazdasági gépész, állattenyésztési gépesítő, növénytermesztési gépesítő, mezőgazdasági termelő — A Bodrogköz még ma is mezőgazdasági jellegű, az ipar itt-ott ugyan betört már a vidékre, ám többnyire a járás — a tőketerebesi (Trebisov) — északi településein és székhelyén van fellendülőben, ott összpontosul a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban lévő élelmiszeripar is, miután Királyhelmecen (Kráf. Chlmec) megszüntették a tejgyárat. Szakmunkásképzést emlegetve e vidéken elsősorban tehát a mezőgazdasági jellegű iskolák kerülnek előtérbe, a nagykaposi (Vei-. Kapusany) szakközépiskola, a perbenyiki (Pribeník), a leleszi (Leles) és a szőlöskei (Vinicky) szaktanintézet. Perbenyik és Lelesz közt mindössze tizenkét kilométer a távolság, mindkét falu iskolája kisiskola 112, illetve 114 tanonccal. Még abban is hasonlítanak, hogy történelmi értékű épületben ütöttek tanyát: a leleszi az egykori apátságéban, a perbenyiki a Majláth grófok vadászkastélyában. Csak a tanítási nyelv tekintetében különböznek: az előbbiben magyarul tanulnak a szakmunkásjelöltek, az utóbbiban szlovák nyelven. Mindannyian a bodrogközi falvakból, kisvárosokból, zömében magyar lakosú településekről. A szlovák nemzetiségű fiatalok erről a vidékről is inkább Terebesre vagy Gálszécsre (Secovce) mennek tanulni, vagy legalábbis Szölöskére, ahol jobbal* a körülmények. Túljelentkezéstől egyelőre hát nem kell tartani. „A" körülmények megteremtése annál sürgetőbben jelentkezik. Ősztől mindkét iskola — együtt — középfokú szakmunkásképző intézménnyé válik, s azért, hogy a változás ne csak névleges legyen, sokat kell tenni a közeljövőben. Leleszen 1960-ig szlovák tannyelvű szakközépiskola volt, akkor a nagykaposihoz csatolták, s nyitottak helyette magyar tannyelvű tanonciskolát. Pankovics László igazgató szerint azóta alapjában jóformán semmi sem változott, csak az elnevezések: egyszer az iskoláé, másszor a szakoké. A jelenlegi 114 tanuló hat osztályában három szakot tanulhat; állattenyésztést, gépesítést és a termelés alapjait. — Ha az iskola fejlődését kérdezik, azt mondom, többet is tehettünk volna, talán módunk is lett volna rá, ha jobban, többet keressük a lehetőséget. Bár hat vagy hét éve új műhelyt építettünk — mondja Pankovics László —, s ugyancsak azóta készülünk az új oktatási tervezet bevezetésére, két szakmából már van egy-egy ilyen osztályunk, ősztől pedig középfokú szakmunkásképző leszünk, négyéves, érettségivel végződő szakkal. A szakmunkásképzés fejlesztési tervében benne áll, hogy azokat az iskolákat, amelyekben kevesebb, mint 250 tanuló van, nem lehet fejleszteni, mert az nem gazdaságos, s az oktatás magas színvonala sem biztosítható kis számú pedagógusi-nevelői-szakoktatói gárdával. A mezőgazdasági minisztérium ifjúságnevelési intézete és a kerületi nemzeti bizottságok iskolaügyi szervei feladatul kapták, hogy megfelelő iskolaösszevonásokkal a kívánatos állapotot megteremtsék. Ebben segítségükre voltak a járási szervek is. A töketerebesi járási pártbizottság döntése alapján hagyták jóvá a felsőbb szervek, hogy a leleszi szakmunkásképzőt a perbenyiki szlovák tanítási nyelvű szakmunkásképzőhöz csatolják. Ősztől tehát közös igazgatósággal kezdik a tanévet. Az alapiskolák integrációjának jó és rossz tapasztalatait latba vetve van némi bizonytalanság mindkét helyszínen a jövőt illetően. Persze, a kezdeti ellenkezés már megszűnt (vagy csak egyénekre korlátozódik), elvben mindenki egyetért a döntéssel. — Az összpontosítást helyeslem. Ilyen kis létszámú iskolát fejleszteni nehéz, a tanulók és a szakoktatók sem specializálhatok; nem lehet iskolát, internátust építeni, s a négyéves szak sem vezethető be megfelelő mennyiségű és tudású gyerek híján — mondja Pankovics László. — Száz férőhelyes diákotthonunk több tanulót nem bír el, az iskolánk pedig olyan jellegű, hogy az itt tanulóknak szükségük van lakásra, ellátásra. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a fiatalok nagy része rendezetlen családból jön, gyakran az alapvető higiéniai ismeretek nélkül, komplex és hatékony nevelömunkát tehát csak akkor végezhetünk, ha tanítás után is foglalkozunk velük. Sok tanulóink közt a cigány és az olyan, aki be sem fejezte az alapiskolát, néhányan ősztől tavaszig járnak csak iskolába, a jó idő elviszi őket... Ez még hosszú ideig gond lesz. A helyzet a másik iskolában sem jobb, már ami a tanulók tudását, összetételét illeti. A külső véleménymondók szerint á 112 tanuló mintegy nyolcvan százaléka magyar nemzetiségű. A perbenyiki szlovák tannyelvű szaktanintézet igazgatóságának kimutatása szerint azonban csak harminc százalékuk az, s magyar tannyelvű iskolából még ennél is kevesebben — 8—10 % — jönnek. Persze, nem a százalékon múlik. Akik magyar tannyelvű alapiskola után vállalják, hogy szlovákul tanuljanak tovább, akár szakmát is, jobb eredményekkel, jobb bizonyítvánnyal és több tudással jönnek. Nem okoz nehézséget nekik szlovákul tanulni, ezt az igazgató is alátámasztotta, megtoldva azzal, hogy zömében olyan pedagógusai vannak, akik bírják mindkét nyelvet, s használják is, hiszen a szaktudás az elsődleges szempont. Rosszabb viszont a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik nem anyanyelvi alapiskolából jöttek, mert használják ugyan a szlovákot, de csak a „konyhanyelvet", tárgyi és fogalmi ismereteik azonban olyan gyérek, hogy a szakoktatók igyekezete, jóindulata, segíteni akarása szinte hiábavaló. — Az integráció után egyelőre mindkét iskola marad a régi helyén, hogy a lelesziek hozzánk költözhessenek, építenünk kell. Tantermek kellenek, tornaterem, műhelyek, garázsok. Az utóbbiak építését már megkezdtük, a tornateremre is megkaptuk a jnb-töl a szükséges összeget — tájékoztat Erdélyi Gábor, a perbenyiki iskola igazgatója. — A kapcsolatunk a leleszi iskolával jó, hiszen magam is ott kezdtem tanítani, sőt néhány évig Pankovics László helyettese voltam. Onnan kerültem ide. Most az összevonás után majd fordul a kocka: a volt igazgatóm lesz az én helyettesem .. . Leleszen úgy tudják, az egyesített szakmunkásképző élére még nem neveztek ki igazgatót, a döntést szeptemberig felfüggesztették. A jövő évi terveket azonban már együtt kell készíteni. — Szakközépiskola leszünk — mindkét helyen így mondták, talán mert így egyszerűbb, nem kell magyarázni, hogy érettségizett szakmunkásokat, növénytermesztési operátorokat is fognak képezni. Ősszel nyílik az első ilyen osztály: szlovák tanítási nyelvvel. Tervezik, hogy 1982 szeptemberében magyar tannyelvű osztály is indul. Azután .1. Nos, itt már „szerteágazóbb" az elképzelés: a lelesziek párhuzamos osztályokat akarnának, a perbenyikiek tartani a váltakoztatott egy-egy osztályt. A lelesziek indoklása szerint az oktatás színvonala csak így emelhető, s csak így érhető el, hogy jobb képességű gyerekek is jelentkezzenek mezőgazdasági szakmunkástanulónak, a perbenyikiek félnek, hogy az évi egy osztályt is gond lesz feltölteni. Nos, a jövő majd bizonyít, ám a távlati lehetőség semmiképp sem vethető el, mert csak az átgondolt, a tervezett szakemberneveléssel érhető el, hogy dél-szlovákiai járásaink szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban azok az emberek is középvezetői vagy vezetői beosztáshoz jussanak, akik az adott területen élnek, ismerik annak Ш12 mezőgazdasági hagyományait, ismerik az ott élő nép mentalitását és nyelvét is. Arról nem is szólva, hogy alapos szakismeretekhez is anyanyelvén jut leginkább az ember. — A gyerekek képességeiről szó volt már, sokszor elmondtuk kerületi, országos tanácskozásokon is: a legtöbb nem tanulni akar, hanem szakmát szerezni. Az új tantervek szerint azonban az első évben alig kerül kapcsolatba a szakmával, csak ismerkedik ezzel-azzal, s nemegyszer megijed a sok elmélettől. Pedig a mezőgazdasági pályára az alapiskolában sem készítették fel, nem igyekeztek megszerettetni vele. A biológiai-technológiai alapokat, a gépek beállítását és karbantartását azonban majdnem mindenkinek el kell sajátítania. Erdélyi Gábor még egy sajátos tantárgyra hívja fel figyelmünket: — A lányok nálunk a családi nevelés és a háztartásvezetés'alapjait is elsajátítják, hogy tőlük majd a férfiak, a férjek is megtanulják, hogyan kell pelenkázni, főzni... És sok más egyéb mellett gépkocsivezetői jogosítványt is kapnak tanulóink. A jogosítvány — a lelesziek tapasztalata szerint — sokakat