Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-07 / 28. szám

28. számunk riportja GYURKOVITS RÓZA m<iT<RKG<m dm<R< v. — mezőgazdasági gépész, állattenyésztési gépesítő, nö­vénytermesztési gépesítő, mezőgazdasági termelő — A Bodrogköz még ma is mezőgazdasági jellegű, az ipar itt-ott ugyan betört már a vidékre, ám többnyire a járás — a tőketerebesi (Trebisov) — északi településein és székhelyén van fellendülőben, ott összpontosul a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban lévő élelmiszeripar is, miután Királyhel­­mecen (Kráf. Chlmec) megszüntették a tejgyárat. Szakmun­kásképzést emlegetve e vidéken elsősorban tehát a mező­­gazdasági jellegű iskolák kerülnek előtérbe, a nagykaposi (Vei-. Kapusany) szakközépiskola, a perbenyiki (Pribeník), a leleszi (Leles) és a szőlöskei (Vinicky) szaktanintézet. Perbenyik és Lelesz közt mindössze tizenkét kilométer a távolság, mindkét falu iskolája kisiskola 112, illetve 114 tanonccal. Még abban is hasonlítanak, hogy történelmi értékű épületben ütöttek tanyát: a leleszi az egykori apátsá­géban, a perbenyiki a Majláth grófok vadászkastélyában. Csak a tanítási nyelv tekintetében különböznek: az előbbiben magyarul tanulnak a szakmunkásjelöltek, az utóbbiban szlo­vák nyelven. Mindannyian a bodrogközi falvakból, kisváro­sokból, zömében magyar lakosú településekről. A szlovák nemzetiségű fiatalok erről a vidékről is inkább Terebesre vagy Gálszécsre (Secovce) mennek tanulni, vagy legalábbis Szölöskére, ahol jobbal* a körülmények. Túljelentkezéstől egyelőre hát nem kell tartani. „A" körülmények megteremtése annál sürgetőbben jelent­kezik. Ősztől mindkét iskola — együtt — középfokú szak­munkásképző intézménnyé válik, s azért, hogy a változás ne csak névleges legyen, sokat kell tenni a közeljövőben. Leleszen 1960-ig szlovák tannyelvű szakközépiskola volt, akkor a nagykaposihoz csatolták, s nyitottak helyette magyar tannyelvű tanonciskolát. Pankovics László igazgató szerint azóta alapjában jóformán semmi sem változott, csak az elnevezések: egyszer az iskoláé, másszor a szakoké. A jelenlegi 114 tanuló hat osztályában három szakot tanulhat; állattenyésztést, gépesítést és a termelés alapjait. — Ha az iskola fejlődését kérdezik, azt mondom, többet is tehettünk volna, talán módunk is lett volna rá, ha jobban, többet keressük a lehetőséget. Bár hat vagy hét éve új műhelyt építettünk — mondja Pankovics László —, s ugyan­csak azóta készülünk az új oktatási tervezet bevezetésére, két szakmából már van egy-egy ilyen osztályunk, ősztől pedig középfokú szakmunkásképző leszünk, négyéves, érett­ségivel végződő szakkal. A szakmunkásképzés fejlesztési tervében benne áll, hogy azokat az iskolákat, amelyekben kevesebb, mint 250 tanuló van, nem lehet fejleszteni, mert az nem gazdaságos, s az oktatás magas színvonala sem biztosítható kis számú peda­­gógusi-nevelői-szakoktatói gárdával. A mezőgazdasági mi­nisztérium ifjúságnevelési intézete és a kerületi nemzeti bizottságok iskolaügyi szervei feladatul kapták, hogy megfe­lelő iskolaösszevonásokkal a kívánatos állapotot megteremt­sék. Ebben segítségükre voltak a járási szervek is. A töketere­­besi járási pártbizottság döntése alapján hagyták jóvá a felsőbb szervek, hogy a leleszi szakmunkásképzőt a perbe­nyiki szlovák tanítási nyelvű szakmunkásképzőhöz csatolják. Ősztől tehát közös igazgatósággal kezdik a tanévet. Az alapiskolák integrációjának jó és rossz tapasztalatait latba vetve van némi bizonytalanság mindkét helyszínen a jövőt illetően. Persze, a kezdeti ellenkezés már megszűnt (vagy csak egyénekre korlátozódik), elvben mindenki egyetért a döntéssel. — Az összpontosítást helyeslem. Ilyen kis létszámú iskolát fejleszteni nehéz, a tanulók és a szakoktatók sem specializál­hatok; nem lehet iskolát, internátust építeni, s a négyéves szak sem vezethető be megfelelő mennyiségű és tudású gyerek híján — mondja Pankovics László. — Száz férőhelyes diákotthonunk több tanulót nem bír el, az iskolánk pedig olyan jellegű, hogy az itt tanulóknak szükségük van lakásra, ellátásra. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a fiatalok nagy része rendezetlen családból jön, gyakran az alapvető higiéniai ismeretek nélkül, komplex és hatékony nevelömun­­kát tehát csak akkor végezhetünk, ha tanítás után is foglalko­zunk velük. Sok tanulóink közt a cigány és az olyan, aki be sem fejezte az alapiskolát, néhányan ősztől tavaszig járnak csak iskolába, a jó idő elviszi őket... Ez még hosszú ideig gond lesz. A helyzet a másik iskolában sem jobb, már ami a tanulók tudását, összetételét illeti. A külső véleménymondók szerint á 112 tanuló mintegy nyolcvan százaléka magyar nemzetisé­gű. A perbenyiki szlovák tannyelvű szaktanintézet igazgató­ságának kimutatása szerint azonban csak harminc százalé­kuk az, s magyar tannyelvű iskolából még ennél is keveseb­ben — 8—10 % — jönnek. Persze, nem a százalékon múlik. Akik magyar tannyelvű alapiskola után vállalják, hogy szlová­kul tanuljanak tovább, akár szakmát is, jobb eredményekkel, jobb bizonyítvánnyal és több tudással jönnek. Nem okoz nehézséget nekik szlovákul tanulni, ezt az igazgató is alátá­masztotta, megtoldva azzal, hogy zömében olyan pedagógu­sai vannak, akik bírják mindkét nyelvet, s használják is, hiszen a szaktudás az elsődleges szempont. Rosszabb viszont a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik nem anyanyelvi alapisko­lából jöttek, mert használják ugyan a szlovákot, de csak a „konyhanyelvet", tárgyi és fogalmi ismereteik azonban olyan gyérek, hogy a szakoktatók igyekezete, jóindulata, segíteni akarása szinte hiábavaló. — Az integráció után egyelőre mindkét iskola marad a régi helyén, hogy a lelesziek hozzánk költözhessenek, építenünk kell. Tantermek kellenek, tornaterem, műhelyek, garázsok. Az utóbbiak építését már megkezdtük, a tornateremre is meg­kaptuk a jnb-töl a szükséges összeget — tájékoztat Erdélyi Gábor, a perbenyiki iskola igazgatója. — A kapcsolatunk a leleszi iskolával jó, hiszen magam is ott kezdtem tanítani, sőt néhány évig Pankovics László helyettese voltam. Onnan kerültem ide. Most az összevonás után majd fordul a kocka: a volt igazgatóm lesz az én helyettesem .. . Leleszen úgy tudják, az egyesített szakmunkásképző élére még nem neveztek ki igazgatót, a döntést szeptemberig felfüggesztették. A jövő évi terveket azonban már együtt kell készíteni. — Szakközépiskola leszünk — mindkét helyen így mond­ták, talán mert így egyszerűbb, nem kell magyarázni, hogy érettségizett szakmunkásokat, növénytermesztési operátoro­kat is fognak képezni. Ősszel nyílik az első ilyen osztály: szlovák tanítási nyelvvel. Tervezik, hogy 1982 szeptemberé­ben magyar tannyelvű osztály is indul. Azután .1. Nos, itt már „szerteágazóbb" az elképzelés: a lelesziek párhuzamos osztályokat akarnának, a perbenyikiek tartani a váltakoztatott egy-egy osztályt. A lelesziek indoklása szerint az oktatás színvonala csak így emelhető, s csak így érhető el, hogy jobb képességű gyerekek is jelentkezzenek mezőgazdasági szak­munkástanulónak, a perbenyikiek félnek, hogy az évi egy osztályt is gond lesz feltölteni. Nos, a jövő majd bizonyít, ám a távlati lehetőség semmiképp sem vethető el, mert csak az átgondolt, a tervezett szakemberneveléssel érhető el, hogy dél-szlovákiai járásaink szövetkezeteiben, állami gazdasága­iban azok az emberek is középvezetői vagy vezetői beosztás­hoz jussanak, akik az adott területen élnek, ismerik annak Ш12 mezőgazdasági hagyományait, ismerik az ott élő nép menta­litását és nyelvét is. Arról nem is szólva, hogy alapos szakismeretekhez is anyanyelvén jut leginkább az ember. — A gyerekek képességeiről szó volt már, sokszor el­mondtuk kerületi, országos tanácskozásokon is: a legtöbb nem tanulni akar, hanem szakmát szerezni. Az új tantervek szerint azonban az első évben alig kerül kapcsolatba a szakmával, csak ismerkedik ezzel-azzal, s nemegyszer megi­jed a sok elmélettől. Pedig a mezőgazdasági pályára az alapiskolában sem készítették fel, nem igyekeztek megsze­rettetni vele. A biológiai-technológiai alapokat, a gépek beállítását és karbantartását azonban majdnem mindenkinek el kell sajátítania. Erdélyi Gábor még egy sajátos tantárgyra hívja fel figyelmünket: — A lányok nálunk a családi nevelés és a háztartásvezetés'alapjait is elsajátítják, hogy tőlük majd a férfiak, a férjek is megtanulják, hogyan kell pelenkázni, főzni... És sok más egyéb mellett gépkocsivezetői jogosít­ványt is kapnak tanulóink. A jogosítvány — a lelesziek tapasztalata szerint — sokakat

Next

/
Thumbnails
Contents