Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-30 / 27. szám

A LEGERŐSEBB KÖTELÉK A Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága meghívására a közelmúltban a vietnami nőszövet­ség héttagú küldöttsége látogatott hazánkba. A két hét alatt, amelyet nálunk töltöttek, a vendégek megismerkedtek nőszervezetünk küldetésével és tevékenységével mindennapi gondjaival és öröme­ivel. Megnézték Prágát, ellátogattak Luhacovicébe, valamint az Uherské Brod-i, illetve a gottwaldovi járás más városaiba, és megkoszorúzták a lidicei emlékművet. Szívből, őszintén állíthatom — mondta Nguy­­en-Thi-Nhan, a küldöttség vezetője —, hogy az önök hazájában otthon éreztük magunkat. Minde­nütt a legnagyobb barátsággal fogadtak, elhalmoz­tak figyelmességgel bennünket. Csehszlovákiai lá­togatásunk számunkra nemcsak öröm, hanem ta­nulság is volt, érdekes és ihlető élményekkel térünk vissza hazánkba. Nőszövetségünk, amely bőséges tapasztalatokat szerzett a háborús körülmények között végzendő munka megszervezésében, most a békés építőmunkában ugyancsak hasznát fogja látni az itt szerzett tapasztalatoknak, a szervezeti élet mindennapjainak alakításában. A vietnami nőküldöttség látogatása befejeztével Prágában barátsági és szolidaritási gyűlésen vett részt, s a küldöttség egyik tagja, Duong-Thi-Kim aki egy Kínával határos tartományban lakik beszámolt a kínai agresszorok barbár betöréseiről a határmenti falvakban elkövetett öldöklésekről, s arról, hogy a veszélyeztetett zóna lakosai milyen mérhetetlen bátorsággal védik nehezen megszer­zett szabadságukat. A látogatásról kiadott közös közlemény hangsú­lyozza: „A legerősebb kötelék, mely bennünket összefűz, közös harcunk az emberiség jövőjéért a békéért-p-EGY KALANDOS NAP Szemerkélt az eső. sűrű felhők tanyáztak az égbolton, a bevásárlásra igyekvő járókelők a bratislavai lakó­telepen mégis kíváncsian nézegették az oldalukon számokat viselő autó­kat. Autóverseny — világos volt min­ijenki számára, de az már kevésbé, hogy miért nők ácsorognak zömmel az autók mellett, és miért gyerekek fulkároznak mindenekelőtt körülöt­tük. Azért volt ez így, mert a Szlová­kiai Nöszövetség KB és a Slovenka pártfogásával a nőszövetség bratisla­vai I. körzeti bizottsága Zvázarm alapszervezetének Slovenka-autó­­klubjával együtt május 23-ára ver­senyt hirdetett. Idén már a hato­dik évfolyamot Reggel 7 óra A PETRIMEX vállalat portáján nagy a sürgés. A sport- és honvédel­mi verseny szervezői már rég a he­lyükön vannak, aggodalmasan lesik az égboltot. Esik meg esik. Hány csoportot eltanácsol ez az időjárás! — gyötri őket a gondolat. Csak az derűlátó, aki ismeri a gyerekeket, csak az tudja, sőt egészen biztos benne, hogy a jelentkezők többsége eljön. A gyerekek már kora hajnal­ban felébredtek, nyaggatták a szüle­iket: tele vannak feszültséggel, hetek óta számolgatják, mikor virradnak a várva várt napra. Eljött a nap, mo­gorván. de az autóknak mégiscsak van teteje, versenyezni fognak, még­ha a vezetés nehezebb lesz is . . . — Érdekesebb is — mondja Éva Marková, aki Vágsellyéről (Sara) jött leijével és a hátsó ülésen virgoncko­­dó három lányával. 9.00 A 41 jelentkező csapatból 31 érke­zett meg. A csapatok többsége nők­ből áll vagy vegyes, az utóbbi esetben a kormány mögött zömmel férfiakat látni. Bratislavából és környékéről jöttek, de érkeztek versenyzők Bá­­novcéből, Bfeclavból, Ru zom berek­ből. Kysucké Nővé Mestoból, Lévá­ról (Levice), Stupavából. Martinból, Siladicéből és Topoííanyból. Mind­nyájuknak ellenőrizték a kocsiját és jogosítványát... Aztán felharsant a vezényszó: start! Az autóvezető be­nyomta a stopperórát a bírák aszta­lán, aztán futás az autóhoz, indítás — és__megkezdődött. A kíváncsis­kodók lélegzetvisszafojtva nézték a versenyt: az autók a legnagyobb for­dulattal zúgtak, csikorogtak a gumi­abroncsok. A gyerekek szüleiket fi­gyelve bizonyára elragadtatottan tap­sikoltak volna, csakhogy ők eközben a padok közt, aztán pedig a Slavinon voltak. Már kora reggel várt rájuk az autóbusz. Először a Duna utcába, versenyük első részének színhelyére vitte őkel. Korcsoportokba osztva rajzoltak, a nyolcévesnél idősebbek tesztet írtak. Közlekedési helyzeteket oldottak meg, a jelzőtáblák ismereté­ről is bizonyságot kellett adniuk, és azt is tudniuk keleti — amint a bratislavai Janka Drobová mondta —. ki és milyen feltételekkel vihet gyereket a kerékpáron, meg hány évtől ülhet gyerek a sofőr melletti első ülésen. 11.00, Somorja (Santorín) A közbiztonsági felelősök először meggyőződnek arról, nem tarto­­zunk-e a versenyzők közé. csak aztán irányítanak bennünket a parkba, ahol honvédelmi verseny zajlik. Kér­désünkre. miért csak nekünk mutat­ják meg az utat, csodálkozva felel­nek: a versenyzőknek térkép szerint maguknak kell eljutniuk a verseny színhelyére. Oda is találtak. Nem sokkal tizen­egy előtt az elsők megkezdték a grá­nátdobást, a szemmérték-próbát a jelzések nyomán az egészségügyiek asztalához értek, megsegítették a „se­besültet”, kisöblű sportpuskából cél­ba lőttek. Fokozatosan oldódott a feszültség, szívből jövő női kacajokat hallani, azokét, akik nem tudják megkülönböztetni egymástól az al­katrészeket, meghatározni a bal- és jobbmenetes anyacsavart, leszerelni és újra feltenni a kereket... A na­„gyermekjátékot”. Valaki a helyiek közül felvilágosít, hogy itt valamikor szeméttelep volt, és a dunaszerdahe­­lyi lakosok szorgos keze varázsolta át a gyermekek paradicsomává, amely­ben ezen a szombaton a legkisebbek ..kisszekereztek”. s nagyobbak „for­galmas” úton autócskáztak. Bár ez is ügyességi verseny volt, a gyerekek­nek mégsem akaródzott időben vé­gezni, amikoris felhangozott a figyel­meztető jelzés: megállni beadni a járművet a parkolóba. 18.00, városi nemzeti bizottság eredményhirdetés — Mami , első vagy! — kiabál a hétéves Lubos. Ruiena Seléanová öt gyerekének egyike. Ruzena asszony gyermekesen görnyed a pádon, és azt mondja: meg sem nézi az eredményt Azok a tesztek!.. . Olyan került neki, amelyik a teherautósofőröknek való. Ő postai kézbesítő, teherautó­hoz soha nem volt köze. Személya­utóval jár munkába és bevásárolni, mert egy héttagú családnak, amely­hez már újabb tagok: menyek és unokák is csatlakoztak, sokat kell vásárolni. Lehet, hogy azért állta pocska sem haragszik már. megszárí­totta a füvet, a hangulat kitűnő. Csak a 100-as és 90 es közlekedési szabály­zat fogós tesztjei okoznak gondot egyeseknek. Aztán Dunaszerdahely­­re (Dunajská Streda) hajtanak a tér­kép és az utasítások szerint. 14.00, Dunaszerdahely Annyi a gyerek, mint a pelyva — mondogatjuk, amikor megpillantjuk a 71 gyerkőcöt, akiket megint korcso­portokra kell osztani és meghatároz­ni útvonalukat a gyönyörű parkban, amely most közlekedési játszótér. Vannak itt kijelölt fő- és mellékutak, gyalogátkelőhelyek, jelzőtáblák fi­gyelmeztető háromszöggel: Vigyázz, iskola!, világítanak a jelzőlámpák. Megcsodáljuk ezt az okos tágas olyan jól a sarat az ügyességi ver­senyben, mert azok a bratislavai utak nap mint nap próbára teszik az em­bert. A női csapatok közt első helyet ért el a lévai (Levice) Viera Plávková és Zvodáková vezető. Trabanttal verse­nyeztek. Plávková néprajzos, Zvodá­ková pszichológus, és mindkettőjük­nek az a legnagyobb gondjuk, ho­gyan ügyel férjük a gyerekekre. Hogy eljönnek-e egy év múlva is? Mindannyian állítják hogy ez termé­szetes, hiszen az ilyen verseny akár egy üdülés a gyerekeknek szüleikkel. Azok a gyerekek, akik ilyen rendez­vényen csak egyszer is részt vettek, nem hagyják szüleiknek elfeledni, hogy évente megszervezik a versenyt. E. Burajová ESLl

Next

/
Thumbnails
Contents