Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-30 / 27. szám

Négyéves fiam a Képes Történelem sorozatból A Nagy Honvédő Háború című kötetet lapozgatva, a képeket nézegetve, csodálkozva kérdezte: Miért fél ez a kisgyerek?

Sokáig hallgattam. Az annyiszor látott felvételen egy rongyosan öltözött kislány cicát dédelget-melenget. a háttérben romok. És valóban: a kislány szemében annyi félelem, rettegés, hogy megdöbbent. Fiam kérdő tekintete zavarba hoz.

Békében születtem, öntudatra ébredésem éveiben már a hidegháborús időszakot is történelemként tárgyalták. Nincsenek hát háborús emlékeim. Mit mondjak fiamnak? Hogy magyarázzam meg azt. amit magam is csak sejtek? Négyéves gyereknek egv olyan félelmet, amely a hozzá hasonló korú gyermek szeméből — akkor éreztem csak meg mementóként világlik?!

Rossz emberekről beszéltem neki. akik még a gyerekeket is bántották, elvették játékaikat, enni sem adtak nekik, megölték testvéreiket, édesapjukat. édesanyjukat, lerombolták a házakat. Nem tudom, mit értett meg rögtönzött mesémből, de nem fejezhettem be. mert közbevágott, ártatlanul, reménykedve kérdezte: Ugye. már nincsenek ilyen emberek? Azt válaszoltam, hogy nincsenek. Azóta nyugtatgatom lelkiismeretem, hogy nem hazudtam, keresem a nyilatkozatokat, amelyek engem igazolnak. legalábbis azt, hogy többen vannak a békehívők, -védők, mint a háborús veszéllyel felelőtlenül játszadozók. Nyugtatom lelkiismeretem: egy gyermeket nyugtattam meg, aki ezt a választ értette; mert a magyarázatot, hogy kik vannak többen vagy kevesebben, nem biztosan találta volna félelem űzőnek.

És nyugtatom magamat is, hogy 1941. június 22-e sosem ismétlődik meg. az azt megelőző müncheni árulás. Lengyelország lerohanása. az egyiptomi, a távol-keleti harcterek sem. Nyugtatom magamat, hogy nem lesz több auschwitzi múzeum, ahol egyszer jártam, de lidérces álmaimban visszatér a borzalmas élmény.

A Szovjetunió megtámadásának 40. évfordulóján nyilatkozta Genscher, az NSZK külügyminisztere: „Lakosságunk egyetért az NDK népével: mindent meg kell tennünk azért, hogy német földről soha többé ne indulhasson ki háború."

A skandináv nők ezekben a napokban valósítják meg nagy békemenetüket, melynek úticélja Franciaország. miközben érintik saját fővárosaikat, megállnak a Benelux államok több városában is békét kérvc-kövelelve.

AZ ÖRÖK MEMENTÓ ÁRNYÉKÁBAN

Különböző térségek országai — legújabban éppen a skandináv államok — tárgyalnak arról, hogy területüket atommentes övezetnek nyilvánítsák, kis népek politikusai tárgyalásokat sürgetnek a nagyhatalmak között, leszerelést követelnek, az értelmetlen és veszélyes fegyverkezési hajsza megállítását szorgalmazzák. Leonyid Iljics Brezsnyev. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusán mondta: „Mi a Szovjetunióban pártunk XXVI. kongresszusán egész sor olyan konkrét javaslatot terjesztettünk elő, amelyek célja a legsürgetőbb és legégetőbb nemzetközi problémák rendezése a béke és a népek biztonsága érdekében. Ezeket a javaslatokat az egész világ megismerte, és valamennyi világrészen pozitív visszhangra talált. (...) Európában a korlátlan nukleáris fegyverkezés valamennyi európai nép számára végzetes veszélyt jelent. Hogy valamiképpen közelebb kerüljünk e probléma gyakorlati megoldásához, kezdetnek javasoljuk legalább pontot tenni az után. ami már létezik — megállítani az.új típusú szovjet és NATO-országbcli közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek további elhelyezését, és ne pótolni a már Európában levőket az említeti új típusú fegyverekkel. Idetartoznak természetesen az előretolt állomásoztatású amerikai atomfegyverek. Ez a moratórium addig lehetne érvényben, ameddig nem kötnek állandó érvényű szerződést Európában a két fél említett atomfegyvereinek korlátozásáról vagy jobbik esetben csökkentéséről. (...) Mint ismeretes, javaslatunk politikai körökben és Nyugat- Európa közvéleményének körében kedvező visszhangra talált. Nem várattak magukra azonban azok sem. akiknek ez a javaslat nem volt ínyükre.”

Nem várattak magukra! Nemcsak szóban, tettekben sem. Unalomig hangoztatják továbbra is. hogy a Szovjetunió, békejavaslatai arra jók. hogy a Nyugat ne tudja teljesíteni őket. Csak a fegyverkezés azon területeire korlátozódnak, ahol a Szovjetuniónak előnye van. S hogy ellent is mondjanak önmaguknak, már az is elhangzott, ott akar fékezési elérni a Szovjetunió, ahol nem tud lépést tartani a NATO-val. Felülvizsgálni, átértékelni — hangoztatják. csak tárgyaló szándékukról hallgatnak nagyokat. S ha mondják, egyoldalú, előzetes engedményeket követelnek. Vagy ezeket a követeléseket támogatják. Mert Genscher nyilatkozata ellenére sem feledhetjük Schmidt fenyegető kijelentését: ha belebukik is, beengedi az NSZK-ba az új típusú rakétákat

És közben — éppen a német támadás 40. évfordulójának előestjén — Amerika fül-fát, de főképpen fegyvereket ígérve tárgyal Kína — e agresszivitását nem is tagadó nagyhatalom — vezetőivel, és a kamerákba mosolyogva leszögezik, az egyetértés teljes: közös, egyetlen fő ellenségük van. Hogy milyen néven nevezik ezt az ellenséget, milyen ürüggyel uszítanak, nem érdekes; az előzmények alapján, a hangnemből ítélve mindenki számára világos: a béke.

. Sorolom a békejavaslatokal. a nyilatkozatokat, a tömegmegmozdulásokat. Óriási hadi-, erkölcsi-emberi erő áll mögöttük. Ha nem voltam is átélője, szemtanúja a Nagy Honvédő Háborúnak, tudom a történelmi tanulságot. És vallom: képesek lesznek megvédeni a békét, az emberiség legnagyobb kincsét. Reményem meggyözíkléssé erősödik, ha több tűzfészek árnyékolja is.

Fiam megnyugvással ismételte: Tegyük el a könyvet, és többször ne meséld, mert nem szép.

Azt még nem mondhattam el neki, hogy mégis mesélni kell, felidézni „hadköteles évszázadunk” nagy töréseit, mert a tömeges béke-óhajtás ellenére sok a háborús veszély. S azt sem. abban bízom, hogy az örök mementó árnyékában végül is értelmes, emberarcú béke terem nekik.

NESZMÉRI SÁNDOR