Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-23 / 26. szám
EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Lábgombásodás A szorosan összefekvő lábujjak között kezdődik, apró hólyagokkal, amelyek viszketnek, később megnyílnak és esetleg gennykeltökkel fertőződnek másodlagosan. Éppen a civilizált városlakó embereknél gyakori, akik télen-nyáron zárt cipőben járnak és időnként megfordulnak strandokon, közös fürdőkben, ahol a gomba élösködik. Gyógyítása: gombaölő szerek (megfelelő kenőcs vagy hintőpor) alkalmazása. Tekintettel arra, hogy a börfelület és a körmök igen jó táptalajt jelentenek a gombák számára, a gyógyulás után a megelőzés is fontos, mert a visszaesés veszélye rendkívül nagy. Megelőzés céljából fürdés után mindig gondosan szárazra kell törölni a lábat, különösen a lábujjak között. Gumicsizmát vagy sárcipöt csak akkor hordjunk, ha feltétlenül szükséges. Ha gumilábbelit hordunk, a harisnyába és a lábujjak közé szórjunk szárító, fertőtlenítő, gombaölő hintőport. Idegen cipőt sose vegyünk fel, mert a gomba igen hosszú ideig életképes állapotban, tenyészhet a cipőben. A lábakon kívül a kéz, a hajas fejbőr, a szakáll és más testfelületek is fertőződhetnek különböző gombaféleségekkel. Különösen gyakori a gombásodás ott, ahol verejtékező bőrfelületek egymáshoz fekszenek (pl. a női mell alatt, a hónaljban és a combok belső felületén). Ezért kell különös gondot viselni arra, hogy gyakran váltsunk fehérneműt, gyakran fürödjünk, fürdés után pedig ezeket a felületeket szárazra töröljük és hintöporozzuk. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonnégy éves, 163 cm magas, érettségizett lány ezúton szeretne megismerkedni becsületes, intelligens, korban hozzáillő fiatalemberrel. Jelige: „Csallóköz" Huszonegy éves lány, társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő fiúval, aki szereti a komolyzenét, szeret táncolni és szereti mindazt, ami szép és nemes. Minden levélre válaszol. Jelige: „Álmaidban visszatérek” Huszonhárom éves, 166 cm magas, nem saját hibájából elvált asszony, ezúton szeretne megismerkedni hasonló sorsú férfival vagy özvegyemberrel házasság céljából. Egy-két gyermeket szívesen vállal. Jelige: „Boldogság, megtalállak? Huszonegy éves, 165 cm magas, barna hajú. kék szemű lány, társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő, nem kalandra vágyó férfival. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Várok a boldogságra" Tizenhét éves lány, aki szereti a vidámságot, ezúton szeretne megismerkedni komoly, becsületes, korban hozzáillő barna hajú fiatalemberrel. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Várok rád" ÚTON, ÚTFÉLEN Díszmikrofonok? Annak idején, amikor a szőkébb pátriámban közlekedő autóbuszokba is mikrofonokat szereltek be, naivul azt véltem, valami úton-módon az utasok kényelmét, a kulturáltabb utazást fogják szolgálni. Megjelenésük óta bizony sok víz lefolyt az Ipolyon, de máig sem tudom, mi célból szerelték be őket, mert változatlanul és kitartóan némán díszelegnek a vezetőfülke előterében. Az autóbuszok mikrofonjának kihasználásával kapcsolatban volna néhány könynyen megvalósítható javaslatom. Ezúton szeretném az illetékesek figyelmébe ajánlani. Például a hajnali járatok buszvezetői a kiinduló-állomáson helyet foglaló utasoknak a mikrofon segítségével kívánjanak szép jó reggelt, kellemes utazást. A végállomáson meg szívből jövő viszontlátással búcsúzzanak tőlük. Az esti járatok végállomásán pedig nyugodalmas jó éjszakát-tal vegyenek búcsút tőlük. Persze, a közbeeső járatokon is igénybe lehet venni a mikrofont. Segítségével szépen kérjék meg a fiatal utasokat, adják át helyüket az idősebbeknek, betegeknek, az áldott állapotban levő asszonyoknak. Szólhatnak arról is, hogy a kedves utasok ne szemeteljenek az autóbuszban, vagy hogy tartózkodjanak az ülések műbőr huzatának felmetszésétöl, és más rokonszenves tevékenység gyakorlásától. Ritkán utazom távolsági járatokon, de eddig még egyszer sem tapasztaltam, hogy a buszvezető bemondta volna a mikrofonbá az egyes állomások nevét. Ezeken a vonalakon nagy szükség volna erre, pláne azoknak, akik első alkalommal utaznak egy számukra teljesen idegen útvonalon. Természetesen, előterjesztett javaslataim megvalósításához nemcsak működő mikrofonokra van szükség, hanem az utasok kényelméért, a kulturált utazásért felelősséget érző buszvezetőkre is. BODZSÁR GYULA KICSIK ÉS NAGYOK A szabadságidényt megelőző napok egyikén összefutottam rég nem látott ismerősömmel. Öröm a találkozás. Kérdések, válaszok. Munkahelyről, családról. S a következő téma: Hol nyaraltok az idén? De mintha magának tette volna fel a kérdést, már sorolta, ilyen tengerpart, olyan luxusszálló az elmúlt években, s most is, természetesen, a tenger. Szégyenkezés nélkül, bár kissé elfogódottan vallottam meg, hogy mi sokkal kisebb lábon étünk. Tekintetem közben a nyitott bevásárlószatyrára esett, melyben legalább tíz darab import miniautó volt Meglepődve kérdeztem, mire neki egyszerre ez a sok autó? — Előkészület — mondta bölcsnek vélt mosollyal. — Az idén kénytelenek vagyunk a gyereket is magunkkal vinni... Tönkretenné a szabadságomat az örökös kérdezgetéssel, inkább kompromisszumot kötök vele: minden napra egy autó, és nincs molesztálás, kérdezösködés... Meglepődtem. S az, hogy ajánlhattam volna „Minden napra egy mese" című könyvet, már csak otthon jutott eszembe. GAZDAG MÁRIA KIHEZ FORDULJUNK „Magatehetetlenségi segély" jeligére Férje munkaképtelensége alatt táppénzre van igénye, melyet a megbetegedés előtti időben elért átlagkereset alapján számítanak ki. Ha férje betegsége egy évnél tovább tart, s nincs remény arra, hogy hamarosan újra munkaképes legyen, akkor az orvosi szakvélemény alapján részleges vagy teljes rokkantnak ismerhetik el. A munkaképtelenség ideje alatt ugyanis csak a betegbiztosításról szóló törvény értelmében jár táppénz. Részleges vagy teljes rokkantság esetén a megfelelő rokkantjáradékra van igénye. Mint szakszervezeti tagnak megvan a lehetősége, hogy a szakszervezeti üzemi bizottságtól kérjen szociális segélyt, amelyről vagy az üzemi bizottság vagy a taggyűlés dönt. Az ún. magatehetetlenségi járulékra csak a nyugdíjasnak (járadékosnak) van igénye a szociális biztosításról szóló törvény 47. szakasza alapján. Dr . B. G. SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL — Vakáció van, pihenj fiam (lányom), ne rongáld még most is a szemedet olvasással. Menj fürödni, kirándulni, aludj sokat! — biztatgatják a szülök gyermekeiket a tanév végén, nehogy a „könyvfalás" megártson. Mások arról panaszkodnak, azon siránkoznak, hogy hiába telítik meg a gyerek könyvespolcát szebbnél szebb, izgalmasabbnál izgalmasabb könyvekkel, az rájuk sem néz, nem hogy a kezébe fogná, belelapozna, elmélyedne bennük. Olvasni kell. Mert olvasni jó. És nem mindegy, hogy mit. A legfőbb szabály az legyen, hogy mindig olyan könyvet adjunk a gyermek kezébe, mely egyéni érdeklődésének megfelel. Minden gyermek számára létezik valami tárgykör, ami öt különösképpen vonzza, és iránta való érdeklődése rendszerint kifejezésre is jut kérdéseiben, sőt játékaiban is. Figyeljük meg fiunk, lányunk hajlamait, természetes érdeklődésük megnyilatkozásait, így könnyebben eltaláljuk az időpontot, amikor hozzá lehet fogni érdeklődésük tervszerű fejlesztéséhez. Minden kornak megvan a szellemi szükséglete. A szülőknek az is fontos feladata, hogy gondoskodjanak az ifjúság lelki szükségleteiről. Már a tíz-tizenkét hónapos gyermek szívesen nézegeti a képeskönyveket, a másfél-kétéves gyermek pedig igényli, hogy esténként legalább két-három verset, verses mesét elolvassunk neki. Az óvodás korúaknak sem elég, ha a tévé esti meséjével alszanak el. Szükségük van a mesélésre, nemcsak magáért a meséért, hanem azért is, mert így könnyebben maradnak egyedül éjszakára, azzal a tudattal, hogy velünk töltötték az alvás előtti utolsó perceket. Az esti mesét ezért idegenben, nyaraláskor se hagyjuk ki. A jó könyvek léleknemesítő hatása felmérhetetlen. A jó könyv a legerősebb jellemalakító és önnevelő tényezők egyike. Alig hat valami erősebben a gyermek jellemére, mint éppen az olvasmány. Hatóereje azért olyan erős, mert kedve szerint kiválogathatja tömegéből a lelkének alaphangulatával egyező, azzal együtthangzó példányt. A regényességre vágyó falhatja a kalandos regények százait, a nyomott hangulatú elbúsonghat egy-egy szomorú történet hőseinek tragédiáján. I NÉGYSZEMKÖZT Kedves S. l.-né! Szinte röstelkedve ír „kicsinyes" problémájáról: tizenkét éves kislánya mindenáron kiskutyát akar; Önök szeretnék is, nem is teljesíteni a kislány kívánságát, félnek a kutyatartástól, mert lakótelepi lakásban sehogysem tudják elképzelni ezt az „együttélést". Hogy erről „probtémáznak" a férjével, abban nincs semmi röstellni való. Kislányuk vágyakozása a kiskutya után sem mondható éppen ritkaságnak, a serdülőkor kezdetén ez egészen természetes. Az ember túlcivilizált világában tudatosan vagy tudattalanul egyre nagyobb vágyat érez, hogy a természetből legalább valamit „birtokoljon", állandó kapcsolatban legyen vele. Egyre több városi, lakótelepi lakásban jelenik meg a hörcsög, a papagáj, a kanári, a kutya, a macska. S ez jó így. Pontosabban addig jó, ameddig az ember valódi felelősséget érez az állattal szemben, ameddig az állat „csak" társ és barát, nem pedig betegesen elkényeztetett, a gazdáit és a szomszédokat egyaránt kellemetlenül terrorizáló „kedvenc". Vagy státusszimbólum, mint például a mostanában oly divatos nagytestű afgán agár, „aki" tétlenségre ítélve szenved a szűkre szabott panelházi lakások börtönében. Kislányuk kérését nyugodtan teljesíthetik, ha előzőleg töviröl-hegyire megbeszélik azt hogyan fognak együttélni a négylábú baráttal. Vegyék meg a „400 tanács kutyakedvelőknek" című könyvet (magyarul és szlovákul is kapható), amiből megtudhatják, hogyan rendezkedjenek be, ha kiskutya kerül a házhoz „Lelencet", azar kóbor kutyát, bármily kedvesnek látszik is, ne fogadjanak be (mint ahogy ezt általában a gyerekek sokszor megteszik). Az ilyen kutya, amellett hogy beteg, fertőzött lehet, már nemigen nevelhető, szoktatható. Még akkor sem, ha kezdetben kezesnek és engedelmesnek tűnik. Mindig számítani lehet a befogadott felnőtt kutyánál váratlan reakciókra, olyanokra is, amik veszélyeztethetik az ember (akár a gazda) épségét Itt van a nyár, sok gyerek tölti szünidejét falun, nagyszülőknél, rokonoknál. Sajnálatosan gyakori, hogy a gyerek kikönyörgi: hadd hozza haza az udvarban született kiskutyát! Amíg tart a nyár, a szép idő, amíg a gyereknek nem kell tanulni, addig még csak hagyján. De megkezdődik az iskola, a sok elfoglaltság, „beüt" az első gond: ki vigye le a kutyát, ha a gyerek nem ? Ebből következik a többi: ki törődjön a kutya helyének a tisztántartásával és így tovább. A kiszolgáltatott kutya elviselhetetlen teherré válik, s mi sem természetesebb: meg kell tőle szabadulni, s egyszerűen kiverik az utcára. A lakásban nem időleges, ideig-óráig tartó szórakozás az állat, amit megunva kidobunk. Időbe, türelembe, megértésbe, szeretetbe, gondoskodásba kerül, de ilyenformán nem is válhat nyűggé. Ha önök úgy döntenek, hogy ezek után is „jöhet" a kiskutya, én sok örömet kellemes szórakozást kívánok nemcsak kislányuknak, hanem az egész családnak! EELíl
