Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-16 / 25. szám

Levelezőink írják a NŐ fóruma Dolgos asszony A Deméndi (Demandice) Új Élet Efsz legpéldásabb dolgozói között emlegetik Gábor Lajosnét, aki fontos tagja a Szlovákiai Kis­állattenyésztők Szövetségének és a helyi nőszervezetnek. Sokáig dolgozott a növénytermesztésben. Tavaly úgy határozott, hogy állatot tenyészt a szövetkezetnek. A kisállattenyésztő-alapszervezet­­töl fajtiszta új-zélandi nyulakat vásárolt, férje és két fia célszerű nyúlketreceket készített az álla­toknak. Havonta átlagban 30 nyu­­lat szolgáltat be, évente ezt az 1000 kilogrammnyi húst a Nyitrai (Nitra) BRANKŐ n. v. vásárolja fel. Gáborné és férje nyáron elő­készítik az állatoknak a zöld­takarmányt, a gyermekek leka­szálják az utak mentét, a nehe­zen művelhető helyekről gyűjtik be a szálastakarmányt. A gyü­mölcstermesztés mellett ezzel fog­lalkozik legszívesebben, szabad idejében legtöbb hasznot hajtva a Gábor család. Házinyulaik zö­mét külföldre szállítják, államunk valutát kap érte. Gábor Lajosné a munkában leli örömét, mindig tesz-vesz a háztájiban. Munka­helyén is nagyon megbecsülik, mert mindig teljes értékű mun­kát végez. A Szlovákiai Kisállat­­tenyésztők Szövetségének helyi és járási illetékesei szintén többször megdicsérték. Gazdaságunkban nagy jelentősége van a kisállat­­tenyésztésnek, az alapszervezetek megfelelő abrakkeveréket is biz­tosítanak a tenyésztéshez. Egy vasárnap délelőtt megláto­gattam Gáborné „birodalmát“. Fiatalabbik fiával éppen a nyúl­ketreceket festette s almozott. Tisztaság és rend honolt az ud­varon, katonásan sorakoztak a nyúlólak az igazi állatbarátok keze nyomán. BELÁNYIJÁNOS Énekkari seregszemle Érsekújváron (Nővé Zámky)’ a -SKP megalapításának 60. év­fordulója tiszteletére a Szlovákiai Nőszövetség Járási Bizottsága, a CSEMADOK JB, a Járási Kultúr - központ és a Szakszervezetek Járási Bizottsága a Szakszerveze­tek Háza nagytermében énekkari szemlét rendezett. Fellépett négy CSEMADOK-szervezet énekkara: az érsekújvári, a bényi (Bifta), a besenyői (Besenov) és a ké­­méndi (Kamenín). Mind a négy vegyeskor elismerő oklevelet ka­pott, melyet Zsilinszky, Kecskés, Veszprémi és Filakovszky kar­nagy vett át. Legjobban szerepelt a surányi (Surany) ELITEX női kara Kazán József karnaggyal, a surányi városi női és a nagylóti (Veiké Lovce) női kar. Versenyen kívül, vendégként fellépett a ko­­loni (Kolínany) CSEMADOK- szervezet énekkara Simeg Viktor vezetésével. Finom énektechniká­jukkal, gazdag és igényes műso­rukkal nagy sikert arattak. Dr. HOFER LAJOS Már nem gond Sokáig gondot okozott Muzslán (Muzla), hogy az általános iskola nem rendelkezik napközi otthon­nal. Hosszú töprengés után egy­szerű megoldáshoz folyamodtak: az iskola igazgatósága egy tan­termet átadott a gyerekeknek, ám étkeztetés továbbra sem volt. Az efsz segített: lehetővé tette, hogy a gyerekek a szövetkezet konyháján étkezzenek. Szenei Nándor főszakács és Árendás Anna szakácsnő örömmel vállal­ta a többletmunkát. Munkájukba besegít Morvái Júlia is, hiszen a szövetkezeti dolgozók is itt ét­keznek, s a tanulóknak más az étrendjük. Az ízletes ételek mellé kijáró mosoly, kedves szó növeli a gyerekek étvágyát. A szjilők nyugodtan végezhetik munkáju­kat, gyerekeik Lettang tanítónő mellett biztonságban vannak, s jól érzik magukat. ULRICH GYULÁNÉ Lelkesen készültek A Szlovákiai Nőszövetség Ga­­lántai (Galanta) Járási Bizottsága idén különös gondot fordított a Vansovej Lomnicka — Szólj, köl­temény! vers- és prózamondó­verseny megrendezésére. A ver­seny XVI. évfolyama is része annak az eseménysorozatnak, amellyel a nőszervezetek tagjai köszöntötték a párt megalakulá­sának 60. évfordulóját és CSKP XVI. kongresszusát, és amellyel megpróbálták színesebbé tenni a választások előtti időszakot. Az előadásra szánt versek és prózai művek válogatásánál arra is fi­gyeltek, hogy azok tartalmilag méltóak legyenek a jelentős év­fordulók, események hangulatá­hoz. A versenyt magyar és szlo­vák nyelven rendezték meg. A peredi (Tesedíkovo) magyar nyelvű döntőn részt vettek a he­lyi képviseleti szervek felelősei, a nőszervezet tagjai és az általá­nos iskola tanulói pedig közös kultúrműsorral gazdagították az eseményt. Az öttagú bíráló bizott­ság a következő versenyzőket ér­tékelte legjobbak gyanánt: a vers­mondók első kategóriájában Jó­­zsa Mónika vágai (Váhovce) hi­vatalnoknőt, a második csoport­ban Dudás Margit hidaskürti (Mostová) háziasszonyt, a próza­mondók első kategóriájában Var­ga Brigitta peredi tanítónőt, a másodikban pedig Szilvási Er­zsébet nyárasdi (Topolnica) taní­tónőt. SZATMÁR MIKLÓSNÉ Mesélek a fiamnak — Anyu mesélj! — hangzik el minden nap a kérés jiam szájából, és bizony nincs mese. Mesélni kell, mert addig Józsika nem eszi meg a levest, a játékok sem mehetnek aludni, de még sétálni is úgy indulunk, hogy anyu előbb mesél. Az sem mindegy, mit mesélek, mert a Jancsi és Juliska. A hét törpe, a Piroska és a farkas már nem elégíti ki a fiamat, mindig újat szeretne hallani. Így született meg egy délelőtt a „pane­los mese”. Képzeletben elmentünk egy panelgyárba, és nyomon követtük a panelok útjái^az építkezésre. Hosszasan nézegettük a képzeletbeli emelődarut is, mert mindenféle gép, szerkentyű, motor, minden, ami bonyolult és működik, rendkívül izgatja három és fél éves fiam fantáziáját. Fel­építettük az álomházat, és sorban megérkeztek a szerelő bácsik. Beszerelték a vízvezetéket, a gázvezetéket, a villanyt, kitapétázták a laká­sokat, legvégül kitakarítottak mindenütt. Józsika látott szájjal hallgatta, még közbekotyogni is elfelejtett, pedig ez nála rendkívül szokatlan jelenség, hiszen estefelé, amikor apuka hazaérke­zik, én már szokás szerint szédelgek a sok érde­kes felfedezéstől és élménytől, amit Józsika egész nap, mint egy hangszóró, megállás nélkül közöl velem. Amikor végre befejeztem a mesét, vára­kozóan fiamra tekintettem, vajon hogyan értékeli mai mesémet. Józsika már emelte is mutatóujját és magyarázni kezdett. — Nem, nem, nem, anyu, nem jó! Tudod, leges­legutolsónak jön a pókhálós bácsi, tudod, és be­rakja a szekrény mögé a pókhálókat. GOGH VILMA Kérdez: Kolár Szerén kassai (Kosice) lakos A diófa bútorral berendezett szobánk falát gobelinnel díszítettem. Ismerősöm szerint a gobelin már nem divatos, helyébe modern festményt ajánlott. Ki­nek van igaza? Válaszol: Branislava Budkeová építészmérnök, a tudományok kandidátusa, a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karának tanára Jelenleg a belsőépítészetben olyan irány érvé­nyesül, mely szerint a legmodernebb kivitelezésű berendezéseket kiegészíthetjük régiségnek számí­tó dísztárgyakkal. És fordítva: a régi bútorokat korszerű kiegészítőkkel. Persze ez igényes mun­ka, legjobb, ha szakember csinálja. A gobelint nyugodtan elhelyezhetjük modern berendezésű szobánk falán, ha az egyszerű, sima keretben van. Arra ügyelnünk kell, hová kerül a kép, a fő helyre-e, vagy csak kiegészítőnek. Ha kis gobelinekről vagy grafikákról, esetleg fényképekről van szó, legjobb ezeket csoporto­san elhelyezni, bizonyos kompozíciót létrehozni, mert egy-egy kis kép nem érvényesül. Szerepet játszik a szobafalak színe is. A mű­vészeti tárgyaknak ugyanis alkalmazkodniuk kell a fal színéhez, és fordítva. Ha több képet akarunk elhelyezni, legjobb, ha a fal fehér vagy krémszínű. Fontos a képek helyének, magasságának meg­választása, lehetőleg szemmagasságba tegyük. Ha az ülőbútorhoz szánjuk a képet, alacsonyabb­ra helyezzük, az ülő ember szemmagasságával legyen egy vonalban. Á lakásberendezésnél ügyeljünk a szőnyeg, a falak és a képek színösszhangjára. A színes­mintás keleti szőnyegek egyszínű falakat köve­telnek, esetleg a szoba egyik fala lehet tapétás. Művészeti tárgyak elhelyezésénél még inkább ügyelni kell a falak egyszerűségére. A kép kiválasztásánál és elhelyezésénél fontos szerepet tölt be a szoba nagysága. Kis szobákba ne tegyünk nagy képet, és fordítva. Ha viszont több művészeti alkotás áll rendelkezésünkre, ezeket úgy helyeztük el, hogy érvényesüljenek: alacsony, kis bútorokkal rendezzük be a helyi­séget. Ha ragaszkodunk a tapétához vagy a most divatos fényképtapétákhoz, esetleg a művész­fotókhoz, egyszínű szőnyeget vegyünk. Különb­séget kell azonban tenni az értékes művészi fénykép és a fényképtapéta között. Előfordulhat ugyanis, hogy az olcsó, giccses fényképtapéta miatt értékét, hatását veszti a szép berendezés. Érdemesebb tehát olyan festményeket, képeket vásárolni, amelyek az egész berendezés esztéti­kai hatását növelik. Ugyanez érvényes a művészi textíliákra is. Óvatosan bánjunk a makraméval: tudnunk kell, hová tehetjük. A finom kidolgozású, csipkeszerű makramét felhasználhatjuk a nappali szobába, de a spárgából készültek csak előszobába, gye­rekszobába, víkendházba, esetleg étkezősarokba valók. Szólni kell még a plakátokról, melyekkel egy­re gyakrabban találkozunk a gyermek- és diák­szobák falán. Amíg ilyen helyeken vannak, be­töltik küldetésüket, de nem valók nappali vagy hálószobába. Ide csak abban az esetben tehet­jük, ha a plakátnak már történelmi értéke van, ekkor viszont megfelelő díszítéssel — keretben, alátétellel — kell a falra tenni. Köszönöm a tájékoztatást: H. ZSEBIK SAROLTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents