Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-02 / 23. szám

Nem mindennap lordul elő, hogy az ember teljesen váratlanul egy hetet tölthet csodálatos Magas-Tátránk egyik patinás üdülőközpontjában, a napi gondok koloncait, gubancait vizcseppekként rázva le magáról.

Megérkezésünk után a család döntése teljesen egybehangzó és egyöntetű volt: napkeltétől napnyugtáig naplény, levegő, séta, sizes.

Mi sem természetesebb tehát, hogy másnap a napfénytől ragyogó délelőttöt, tetőtől talpig siöltözékben, az ótátralüredi Prior áruházban töltöttük, ahová feleségem szerint „éppen csak bekukkantottunk egy percre".

Nejem árgus szemekkel kutatta át az egyes osztályokat.- Látod, itt van miből választani - állapította meg elégedetten a cipőosztályon.

— Akkor válassz, és nyomás a friss levegőre - .mondtam szerintem teljesen logikusan, letörülve az arcomon kiütköző verejtékcseppeket. Persze, semmit sem választottunk.

A női kötöttáruk osztálya következett.- Nézd; milyen jó vonalú ez a piros pulcsi — lelkendezett, kihúzva egyet az eléje rakott pulóverhalomból.- Ha jó, akkor megvesszük - bólintottam nagyvonalúan, mert mindig nagyvonalúnak tartottam magam ilyen dolgokban.- Ezt? Már hogy venném meg, mikor az enyém, amit a múlt héten vettem otthon, sokkal szebb - tolta el magától nejem az árut kissé sértődötten.- Nem is mondtad, hogy új pulóvert vettél - jegyeztem meg, angyali ártatlanságot színlelve.

Nejem úgy tett, mintha a megjegyzésnek nem ő lett volna a címzettje, s jómagam sem lirtattam tovább az illegális pulcsivásárlás ügyét, mert kezdett átkozottul melegem lenni.

A lérfikonlekció osztálya nem szerepelt az áruházlátogatás napirendi pontjai között, de azért megálltunk egy percre. Érdektelenül nézegettük az öltönyöket, felöltőket, kabátokat. Lelki szemeim előtt behavazott lejtők képe suhant el, amelyen surranva siklónak a jól viaszkozott sílécek, a túlfűtött áruházak valahol a világ túlsó végén vannak, csak behavazott lejtők léteznek. Hűsítő szél csípi pirosra a felhevült arcot, a tüdő szabadon tágul és egyre tágul, szinte hallani, hogyan áramlik benne az ózondús hegyi levegő, az ember fülében rég hallott rigmusok töredékei zsonganak a csodálatos világról, „ó, természet, ó dicső természet"...- Parancsolnak valamit?

Mindig zavarba jövök, ha gondolkozás közben megszólitanak. Hát még ha az ember egy behavazott lejtőn siklik ... vagyis ilyesmiről ábrándozik, miközben vékony patakokban folyik a hátán a verejték ebben a pompás áruházban.- I... igen, vagyis hát nem, csak' éppen nézelődünk egy kicsit - válaszoltam az előttem álló, sötét hajú fiatalembernek, aki a jelek szerint elárusító volt.

AGÖCS VILMOS

T átrai szuvenír- Kérem, csak tessenek körülnézni nyugodtan - válaszolta a fiatalember. Gondolkozni kezdtem. Tisztességes emberek vásárlási szándékkal mennek áruházba, nem macerálják feleslegesen az eladókat. Nem volt szükségem semmire, de pillantásom a pulton sorakozó nadrágokra esett és hirtelen ötlettől vezérelve rájuk böktem, Így próbálva menteni vevői méltóságomat.- Valamilyen nadrágra lenne szükségem - s közben már tippeltem is a választ: az ön száma nincs; nem kérem, barna szinben nincs, de szürke sincs. Csikós kell? Kockás van. Hogy mikor lesz? Hát mi azt honnan tudhatnánk? Mert mi vevők már az esetek nagy részében így szoktuk meg, mondhatnám: ezt tartjuk természetesnek. Ilyen tapasztalatok birtokában teljesen kockázatmentesnek tartottam „tetszigényemet".

A fiatalember azonban „igenis, kérem" szavakkal a pult mögé sietett, s tetőtől talpig végigmért :- Ha lenne szives felemelni a kabátot... A derékbőségét szeretném megmérni - mondotta és tettre készen várt.

Felemeltem a kabátot, de a legszívesebben levetettem volna, a pulóvert is, az inget is. Nagyon melegem volt már.- Igen, a bőség jó. S milyen legyen? - folytatta az eladó.

Semmilyen ne legyen, gondoltam, de mást mondtam:- Hát... olyan szürkeléle, középszürke, inkább világos, mint sötét.

A fiú bólintott és végigfuttatta ujjait a pulton sorakozó nadrágokon. Láthatóan elégedetlen volt, mert újabb kupacot húzott elő a pult alól, majd megint újat. Végre.- Ezt tessék felpróbálni... Ott a próbafülke. Ezt a kartonlapot a próba befejezése után kérném visszaadni - s a kezembe nyomta a nadrágot meg a kartonlapot.

Tanácstalanul tartottam kezemben a ruhadarabot. Nem szeretem az emberekkel a bolondját járatni, semmit nem akarok venni, nadrágot sem, s minek szekálni itt ezt a fiút?! Elkaptam azonban nejem pillantását, amely azt mondta, hogy csak nyugodtan próbáljam tel, úgysem lesz jó, másikat meg szokás szerint nem ad az eladó. Ezzel vége a dolognak, passz.

Bevonultam a szűk és fülledt próbafülkébe. A nadrág szűk és hosszú volt. Tettetett sajnálkozással adtam vissza és szedelőzködni kezdtünk kifelé.

Az eladót azonban kemény Iából laragták. Udvarias mosollyal egy másikat keresett.- Ezt tessék lelpróbálni, a hoszsza jó, meglátjuk, mit mond a derékbőség.

Ezt is felpróbáltam, ez sem volt jó. S mire visszajöttem a próbafülkéből, kezemben a ruhadarabbal, hogy végérvényesen véget vessek ennek a számomra kellemetlen helyzetnek, az eladó egy újabb nadrágot tartott elém: csak azt nem értettem, honnan az ördögből varázsolta elő.

S én újra bevonultam a szűk és szellőzetlen próbafülkébe, halk szitkozódások közepette lelcibáltam a legújabb ruhadarabot. A függöny résein kitekintve láttam, hogy ott sorakozik a család, s élén, kezében újabb nadrággal a fiatal eladó.

Elégedetten csettintett, amikor az új nadrágban kiléptem a gőzkemencéből, vagyis a próbafülkéből.- Igen, ez az ön száma, mintha ráöntötték volna

A családi minőségellenőrzés pozitív volt. A nadrág valóban nagyon jól állt rajtam, tárgyilagosan meg kellett állapítanom, hogy ilyen jól szabott nadrágot évek óta nem hordtam. Feleségem vevői minőségében és pozícióiban kissé elbizonytalanodva, meglepetten állapította meg, s látszott rajta, hogy alig hisz a saját szemének:- Te, ez a nadrág tényleg nagyon jól áll ■ ..

Az eladó tartózkodó várakozással figyelte a számára idegen nyelven folyó tanácskozást, kezében bevetésre készen az újabb nadrág.- Tényleg nagyon jó... Ha talán nem felel meg, tessék ezt is lelpróbálni - nyújtotta az újabb portékát.

Elsötétült előttem о világ. Nem, a próbafülkébe még egyszer nem megyek be, az szent. Segélykérőn pillantottam életem párjára, aki megsajnált és nagyvonalúan bólintott.- Igen, a nadrág nagyon jó, kérjük a számlát, visszük.

Az eladó arcán az őszinte öröm, a jól végzett munka lelett érzett tiszta lelkesedés fénye ragyogott. Elképesztő gyorsasággal csomagolni, majd számlázni kezdte a vásárfiát, előzőleg gondosan összehasonlítva a rajta lógó cetlik számait.

Kint, az áruház előtt, a friss levegőn óriásit lélegeztem. Értékeltem a helyzetet. Vettem egy nadrágot, amelyre lényegében nincs is szükségem, de amely nagyon jó. ■ ■ S szereztem egy nagyon kellemes, sokáig bennem élő vevői tapasztalatot, mondhatnám magas-tátrai szuvenírt: így is lehet árusítani.

Vagy még pontosabban: csakis így kellene és szabadna árusítani, még ha az ember itt-ott egyegy felesleges nadrágot venne

is ...

a NŐ fóruma

Kérdez:

Kinizsi Nóra érsekújvári (Nővé Zámky) lakos

Hét éve van útlevelem, egyszer meghosszabbították az érvényességét, de már „megtelt". Szeretném tudni, mennyi ideig érvényes az útlevél, mikor kaphatok újat, mi szükséges az útlevél és a kiutozási engedély kérvényezéséhez? .ví

Válaszol:

Alexander Báláz, a közbiztonsági szervek bratislavai és nyugat-szlovákiai útlevélosztályának parancsnoka

Az útlevelet öt évre adjuk, kétszer lehet meghosszabbítani, öt-öt évvel, tehát időtartama összesen 15 év. Но közben betelik, esetleg valamilyen oknál fogva megrongálódik, bepiszkolódik az útlevél, kicserélhető.

Útlevelet a közbiztonsági szervek járási útlevélosztályán, Bratislavában pedig a körzeti bizottságokon lehet kérni. Ugyanitt kell kérvényezni a kapitalista országokba és Jugoszláviába szóló kiutazási engedélyt, a személyazonossági igazolványhoz kiadott utazási betétlapot, s itt kell kérni az útlevél kiadása utáni változások feltüntetését (a lakóhely-változtatás, a kiskorú gyerekek beiratásót stb.)

Az útlevél kérvényezésekor ki kell tölteni a szükséges űrlap minden egyes sorát, hozzácsatolni egy 20 koronás okmánybélyeget és 2 darab, az előírásnak megfelelő fényképet. Szükséges a személyazonossági igazolvány felmutatása is. Gyermekek is rendelkezhetnek saját útlevéllel, kérvényükre (15 éves korig) elég 10 koronás okmánybélyeg az egyik szülő személyazonosságijával. A gyerek útlevelét kétévenként kell meghosszabbítani, a fényképet korának megfelelően kicserélni. Ha a gyermeknek már van személyazonossági igazolványa, az útlevélkérvény beadásakor csak a szülő beleegyezése szükséges. Ha a szülő a saját útlevelébe akarja a gyermeket beíratni, fel kell mutatnia a személyazonossági igazolványt, amelyben a gyerek adatai szerepelnek.

A kapitalista országokba és Jugoszláviába való utazáshoz kiutazási engedélyre van szükségünk. Ennek a kiadósához fel kell mutatnunk a munkaadó — diákoknál az iskola, nyugdíjasoknál és háztartásbelieknél a nemzeti bizottság — beleegyezését, a katonaköteles férfiaknál a körzeti katonai parancsnokság jóváhagyását, a Csehszlovákiai Állami Bank érvényes devizaigény-jóvóhagyását, vagy a rokon - egyenes leszármazott - meghívását, 18 éven felülieknek a büntetésnyilvántartási kivonatot. Deviza-jóváhagyással bármelyik országba utazhatunk, meghívásra azonban csak abba az országba, ahová a meghívás szól. A kitöltött űrlapokhoz természetesen csatolni kell az érvényes útlevelet, két fényképet és egy darab 10 koronás okmánybélyeget, s a benyújtásukkor fel kell mutatni a személyi igazolványt.

Ha gyermekünknek - aki saját útlevéllel rendelkezik - kérünk kiutazósi engedélyt, mindkét szülő írásos beleegyezése kell, melyet a nemzeti bizottságon vagy a bíróságon aláírással hitelesítenek. Tízkoronás okmánybélyegre itt is szükség van.

Az útlevél- és kiutazásiengedély-kérők gyakran megfeledkeznek arról, hogy oz igazolások csak egy meghatározott ideig érvényesek. A munkaadó beleegyezése nem lehet régebbi 30, a büntetésnyilvántartási kivonat 60, a körzeti katonai parancsnokság igazolása pedig 30 napnál.

Szeretném még arra is felhívni a figyelmet, hogy az útlevél- és a kiutazásiengedély-kérvényünk beadását ne hagyjuk az utolsó hetekre. Magunk és az útlevélosztály dolgozói munkáját könnyítjük meg, ha ezt a téli hónapokban, illetve mindjárt a devizajóváhagyós utón megtesszük. Az útlevél érvényessége már fél évvel az előző időpont lejárta előtt meghosszabbítható. Az útlevél- és betétlapkérvényeket 30, illetve 60 nap alatt intézzük el. Ha azonban váratlan, sürgős utazásról van szó, a szocialista országokba adhatunk egyszeri vagy többszöri alkalomra szóló - a személyazonossági igazolványbo csatolható - betétlapot. Bár ez esetben is ajánljuk az útlevél minél előbbi kérvényezését.

Köszönöm a tájékoztatást:

H. ZSEBIK SAROLTA

ШЗ