Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-05-26 / 22. szám
BEMUTATJUK NAGY ETÁT Hiszen beteg emberekről, sokszor egészen fiatalokról, olykor gyermekekről van szó. Más kérdés, hogy néha késsel fenyegetnek. Azok viszont egészséges emberek, akiket csak dolgozni kell megtanítani. Olyankor ez az érzés nyugtat meg, szerez örömöt: meggyógyítottunk egy embert, vagy éppen bebizonyosodott. hogy egészséges. Véglet-érzeteket kiváltó esetek: a gyerek a szívére beteg, de balett-táncos akar lenni. És szilárdan vallja, bírni fogja, mert eddig is bírt minden munkát, amit saját gyermeki önérzete megnyugtatására, titokban végzett. Szemben a gyermekkel, érte. Egy anya, aki gyermekéből kőművest akar nevelni. Epilepsziás gyerekből. De — úgymond — ő hordta a szíve alatt, s kirakatrendezőként hol fog fusizni a gyerek, miből lesz emeletes háza, autója!? — A faluban mindenki ismer, mindenkit ismerek. Sokan fordulnak hozzám tanácsért, konkrét segítségért. Nincs fogadó-óra. hazamegyek, jöhetnek. Nem vagyok férjnél, a család nem foglal le, időm van. Vagyis: van időm társadalmi munkát végezni, szervezni, intézkedni, másoknak segíteni. Nem nagy az iroda, ahol dolgozik, fényűzőnek pedig igazán nem lehet nevezni. Különös melegséggel, fénnyel telik most meg. Nagy Eta falujáról beszél, az ottani életről, az emberek igényeiről, igényességéről. — Szép falu a miénk, üdülőközpont, országos hírű. Felelősség is ez, s hadd ne beszéljek a gazdasági, vagy szociális biztosítási oldaláról, hanem az ifjúságnevelés szempontjait vegyem alapul. Hiszen turistaszezonban annyi mindenki megfordul ott. És örömmel mondhatom, hogy bűnözésről, még verekedésekről is alig lehet beszélni. Azt hiszem, ez a szülőket is dicséri, az iskolát és társadalmi szerveinket, na és természetesen a helyi nemzeti bizottság munkáját. Gazdag szellemi élet folyik a faluban, s nem csupán befogadói vagyunk a kultúrának. Énekkarunk van, iró-olvasó találkozókat szervezünk, művelődési klub működik a faluban, a színjátszó csoport az idén másodszor vett részt a Jókai-napokon, kézimunka-kiállításokat rendezünk, rendszeresen vendégünk a MATESZ, Győrbe járunk évente többször is színházba, műsoros estjeink értékesek, legutóbb a Petőfi-emlékműsor aratott nagy sikert, több amatőr csoport látogat hozzánk évente. Azt hiszem, nagyon lényeges az a folytonosság, amelyet a magyar tanítási nyelvű iskola biztosít az anyanyelvű műveltség, kultúra alapjainak lerakásában. Ez viszont nemcsak a pedagógusok munkáját dicséri, a szülők hozzáértését is, akik ide járatva gyereküket szilárd alapokat, erős gyökereket adnak nekik, a továbbfejlődés, az igaz, tartalmas érvényesülés lehetőségét. Aztán már nem meglepő, amikor elmondja, hogy sosem kell az embereknek könyörögni, ha társadalmi munkáról van szó. A felépítményhez — a szelte-A teixalom alapja: а тннЬам Várni kellett rá, ülésezett az orvosi-véleményező bizottság, melynek 19B0 óta az elnöke. De már hat évvel korábban is küldött volt, akkor a traktorállomásé, ahol agronómusként dolgozott. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az első női agronómus. Hatvantól a járási bizottságon, a szociális osztályon dolgozik. Amikor megjött, költői tömörséggel mondta: írja csak így, Eta, Nagy Eta. Így ismer mindenki. Mindenki. Amit a szó takar, a mennyiség, változó. Nagy Eta esetében egy járásról van szó. Évente körülbelül ezerhatszáz esetet tárgyal a bizottsággal, közben naponta húsz-harminc embert fogad. Ügyintézés közben üzem-, szövetkezetvezetőkkel tárgyal, családtagokkal beszélget, pedagógusokat látogat. És falujában, Pozsonyeperjesen (Jahodná) is képviselő, a helyi nemzeti bizottság tanácstagja, ott mindennel foglalkoznia kell, bár elsősorban a gyermekvédelem és a szociális problémák tartoznak hozzá. És most már több mint húsz éve végzi ezt. Mindig az emberekért, az emberek védelmében, olykor szemben velük, az ő érdekükben. Miről faggassam? A várakozás óráiban megtudtuk, hogy járási képviselőnek a nőszövetség javasolta. Mert a járási bizottság plénumának is tagja. Pozsonyeperjesen pedig a jól működő nőszervezet elnöke, és ott is képviselő. Jó szervező s jó emberismerő, aki mindenkiben a pozitív vonásokat keresi, és bízik bennük. Talán azért becsülik őt annyira. — Legelső munkahelyem — nem az agronómusi — az asztalhoz kötött, adminisztratív munka volt. Nem szerettem. Az emberekkel szeretek dolgozni ma is, szervezni, mindig új problémákat megoldva újat alkotni, új értékeket, vagy értékeset létrehozni. Az agronómusi munkában ez volt a szép. A mostani is ilyen, szeretem, csak hiányzik a tavasszal felsóhajtó föld illata, a frissen kicsépelt búzaszemek bársonyos melege. Igaz, helyette most kapok hálás, meleg, emberi pillantásokat. Csak a háttér szomorít, vagy inkább a lényeg, amiért e melegséget kapom. m± miséghez — szükséges anyagi alapok megteremtése törvényszerű. Majd újra a munkájáról beszél: — A gyermekvédelem nagyon összetett dolog, sokan hajlamosak arra, hogy csak a szociális esetek intézését, a családi körülmények vizsgálását lássák benne. Pedig hozzátartozik az is, amiért most szurkol a falu, és jómagam is a szívemen viselem: az új óvodánk felépítése. Mert a jelenlegi kétosztályos óvoda, amely a faluban van, bizony szűk. Tőkésen, amely Eperjeshez tartozik, szintén van egy kétosztályos óvoda, az állami gazdaság üzemelteti, de oda nem járhatnak ki óvodás gyerekek. Az óvoda szerepét aligha vitatja valaki. A jövő nemzedék szükséglete hát a korszerű óvoda, a folytonosság megtartásának igénye. Aztán meghívott falujába a választásokra. Mert szép lesz — bizonygatja. — Most is csoportosan veszünk majd részt rajta. A tömegszervezetek tagjai megegyeznek, hogy hol találkoznak, és csoportosan adják le voksukat. A nőszervezet is így csinálja majd. Ahol sokéves munkával megszerezték a választók bizalmát, ez is természetes. NESZMÉRI SÁNDOR
