Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-05-26 / 22. szám
KÖZÖS HÁZUNK TÁJA Az elmúlt három évtized alatt országszerte sok ezer lakóház épült fel, a lakáskérdés mégis napjainkig időszerű probléma. Különösen a fővárosban és hazánk nagyobb városaiban nem győzünk annyit építeni, amennyi lakás elkelne. A város apraja felcseperedik, felnőtté válik, házasodik, az ipari üzemek, központi hivatalok sorra minősítik át ingázó dolgozóikat városi polgárokká. Nem csoda, hogy a lakótelepi toronyházak sokszor „nyers állapotban” fogadják a beköltözőket. Szükség törvényt bont. A határidő nemegyszer csúszik, a várakozók türelmetlenek. Nem marad más hátra, mint sebtében átadni a házat, akkor is, ha a háztömböt még vizesárokként veszi körül a feltúrt, be nem hányt föld, és csak deszkáról deszkára szökdelve lehet eljutni a bejáratig. Ki bánja mindezt akkor, amikor kulcsot kap a kezébe?' Kulcsot a saját lakásához. A tereprendezés egyelőre marad. Nincs rá keret. Nincs szakember. Az új lakástulajdonosok közt akad, akit nem nyugtalanít a dolog. Van, akit igen. Mert örökké rettegni kell, hogy játék közben nyakát szegi valamelyik gyerek; mert szeretné, ha az ablakból kitekintve legalább hírmondónak lenne ott a természet egy darabja — fa, bokor, virág —, egy csipetnyi abból, amit úgy hívnak szép, egészséges életkörnyezet. S ha nekilát, hogy tegyen valamit az ügy érdekében, a körmére koppintanak: ne kapálgasson, ültetgessen a saját feje szerint, a parkosítást szigorú tervek alapján kell elvégezni. A terv törvény. Tiszteletben kell tartani. Mégis azt állítom, az önkéntes jelentkezők toborzása a legjárhatóbb út. Néhány útmutató szóval a lakók maguk is elvégeznék a környezetszépítést, eltakarítanák a balesetveszélyes törmeléket, füvesítenének, ültetnének, igazodva a későbbi környezetformáló elképzelésekhez. Rosszul teszi, aki elutasítja a felajánlott segítséget. Nem szabad kedvét szegni annak, aki jó szándékkal nyúl közös dolgainkhoz. A lakóbizottságok tagjainak további önkéntes környezetszépitöket kellene toborozni, nem pedig visszatartani, elfojtani a kezdeményezést azzal, hogy „ne kontárkodj bele”. A lényeg mindig az legyen, hogy a jó törekvések közös nevezőre jussanak, hogy mindenki úgy érezze, a lakóhelye a saját házatája. JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA ^ Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettesek: NESZMÉRI SÁNDOR, JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: GRENDELNÉ S. AGOTA A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZlVENA kiadóvállalata. 897 19 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség 897 36 Bratislava. Martanovicova 20. Telefon — titkárság: 585 19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 36.40 Kcs. — Külföldi megrendelések: a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Űstredná expedícia a dovoz tlace. 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesitőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. Józseí-nádor tér 1.) — Előfizetési dij: egyéni, évi 180,— Ft — közületi 220.— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne. n. p.. 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Gra'fikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Címlapunkon: Könözsi István felvétele a Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) Magyar Tanítási Nyelvű óvodában készült.
