Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-13 / 2. szám
— És most? Mit kell ilyenkor tenni ? Vicces.. — Igen, a féljem hobbíjo ezt-azt megjavítani a házban. Miért kérdezi? — Sikerült rábeszélnem, hogy hagyja abba a dohányzást! — Kedves mester, kérem jöjjön el segíteni a férjemnek felragasztani a tapétát . . . Miért nincs, ha van? Nem tudom, ki hogy van vele, de én sajnálom az időt vásárlásra pazarolni Nem szoktam fölöslegesen az üzletekben ácsorogni. nézelődni, válogatni. Tudom, mit akarok venni: kérek, fizetek és megyek. S ha lehetséges egyszerre és egy fedél alatt veszek meg mindent. Annál inkább bosszant tehát, ha azt. amit az embernek minden logika szerint egy helyen kellene megtalálnia, csak hosszas futkosás, keresgélés után találja meg. A fazékról és fedőről Arán szó. Az egyik üzletben a különböző nagyságú és színű lábas-fazék minden fajtája van, de még véletlenül sincs hozzá megfelelő fedő. A másikban éppen fordított a helyzet: vannak fedők, minden méretben, minden mennyiségben, csak a fazék hiányzik hozzájuk. így aztán járhatjuk az üzleteket, kezünkben a fazékkal vagy fedővel, amíg megtaláljuk a keresett nagyságot, színt, formát. Az egyik üzletben már nem álltam meg. hogy meg ne kérdezzem: nem lehetne ezeket egyszerre megrendelni? A múlt héten voltak lábasok, most meg fedőkkel vannak tele a polcok. Az üzletvezető vállat vont: mi azt hozhatjuk a nagyraktárból, amit adnak. Ezt aztán nem értem. Mindkét áru egy és ugyanazon anyagból készül. Amennyi a lábas, annyi a fedő, esetleg plusz-mínusz darab. Ez mind elkerül a nagyraktárba, ahonnan az üzletvezetők megrendelése alapján szállítják az üzletekbe. Miért nem lehet hát úgy elosztani, hogy mindenhová arányosan és egyszerre kerüljön: fazék is, fedő is?! A minap érdekes hírt olvastam. Hogy asiongya. itt és itt, ez és ez leltalálto az enszlyűgöt. Ennyi a hit. se több se kevesebb. Mindjárt tudtam, hogy világ rászóló találmányról van szó. hát nem akarják szellőztetni. Én, a „Ml LAPUNK" löldönlutó szerkesztője ennél bővebben szerettem volna tájékoztatni lelkes olvasóhadunkat, ezért útrakeltem. A Nagy Ügyek Kutatóintézete (NÜK) a főváros villanegyedének kellős közepén áll. A portás előzékeny és szépen öltözött. Gombnyomással nyit ajtót, kisablakot. asztalliókot. Kiderül, hogy én vagyok az első újságíró, aki átlépi az intézet küszöbét. Az a kósza kis hirecske csak úgy. a rosszul tömitett ablakokon szivároghatott ki. Egyenesen az igazgatóhoz szállítanak. Természetesen a titkárnőn keresztül, aki krokodilbőrrel bevont fotelbe ültet, és némi türelemért esdekel, mert az igazgató elvtárs még lésülködik. összpontosít, koncentrál stb.. hogy engem ereje teljében fogadhasson. Időmet Ironcia pezsgő szürcsölésével, és a számomra odarendelt extra táncdolénekesnö legújabb számainak haliga fásává/ töltöm. Mit mondjak, mesés . .. Aztán harangok szólaltak meg, gondolom ez a jel, hogy bemehetek. Bódulton lelállnék, de a titkárnő, akinek öltözete olyan szerény, alig valami, ittott. int, hogy maradjak ülve. Nyílik az ajtó. és én lotelestól ott találom magam az igazgató színe előtt.- Hát, igen - kezdem köszönés helyett —, itt aztán lehet dolgozni! Az igazgatónak rögtön lepattan két inggombja büszkeségtől dagadó melléről. Elmondja, hogy jelenleg hétszáznyolcvankilenc alkalmazottja van. Ebből hatszázkilencvenhat főiskolát, nyolcvannégy középiskolát, öt inasiskolát, három elemi iskolát, egy pedig sémi lyeniskolát végzett. És megtudom, hogy az intézetben serény munka folyik — már negyedik napja. Semmi akadálya, hogy találkozzam az enszlyüg feltalálójával. Egy körszinházhoz hasonló terembe loteloztatnak, ahol jelen van az egész személyzet. A középen, egy emelvényen, kalitkaszerű valamiben egy roggyan f öregember beszél a kecske lejéséröl. A leltaláló.- Ismeretterjesztő előadásai aranyat étnek, nagyon sokat tanulnak tőle in VILÁGSZÍNVONAL tézetünk kutatái - mondja az igazgató, aztán ismerteti a találmány mibenlétét. - Az enszlyüg nem más, mint az angol és egyéb lütől eltérően, a tőidbe be leié növő lü. Számtalan előnye van. Egy lakótelep körüli terület bevetése után azonnal ki lehel mutatni. Mert hát ki lát be a földbe, hogy valóban kibenött-e már?. .. Nem kell öntözni, kaszálni, nem lehet kitaposni. Ezt főleg a labdarúgópályák gondnokai értékelik majd, és logadják ugyanolyan örömmel, mint a lakótelepek fűfelelősei, akiknek nem kell majd szögesdrátot húzniuk keresztül-kasul, a gyeptaposó járókelők ellen. Már jelentkeztek az első külföldi megrendelők is. Málta. Marokkó és Mauretánio labdarúgói kitörő örömmel fogadták o hirt. Végre nekik is lesz füves pályájuk. Ez világszínvonal - állapítom meg. és boldogan nyújtok kezet e pompás intézet főnőkének, akinek szemében örömkönnyek csillognak, hiszen nemzet gazdaságunk felvirágzását jelentheti a csodálatos enszlyüg. enszlyügöcske, öcske. cske . . . A portán találkoztam a teltalálóvol. Benő bácsival. Arra kért ne áruljam el, hogy ö nem alkalmazott, csak a takarítónő lérje. és itt-ott bejön segíteni az asszonynak.- Bátyám szerint milyen /elentősége van ennek az enszlyügnek?- Semmilyen fiacskám, semmilyen. De papíron ki lehet mutatni azt is. ami a valóságban nem létezik.- Akkor hogy lehet az. hogy azóta is előadásokat tart a találmányáról?- Az úgy van, fiam. hogy Malvinom mellett ötvenöt évig jóformán meg se szólalhattam, most meg annyi embernek beszélhetek, és senki se vág a szavamba . . .- De valamilyen jelentősége talán mégiscsak van a találmányának, csak nem akarja elárulni - csökönyösköd lem- Jól van, hát megmondom. Egész életemben irigyeltem, milyen szép kertje van a szomszédnak. Nem nyugodtam addig, ómig ki nem találtam ezt a csodálatos enszlyűgöt. Most nézné meg a kertjét, kopár, mint a piactér. . hehehe, behebe . .. NAGY LÁSZLÓ Nyári emlék Nagy László Eletcseppek című fotókiállításó bál
