Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-14 / 16. szám
Kuckó A RÄTÖTI CSIKÓTOJÁS MAGYAR NÉPMESE Hol volt, hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. — Tyű, fékomadta-teremtette — csodálkozott —, nahát ez már megint mi? — Mert hosszú, főzni való tököt már látott, de ilyen sütni valót még soha. Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is mind elszörnyűlködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást. Azt mondja a legöregebb, a legokosabb : — Sok időt megértem, de ilyen istenteremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez? Azt mondja rá az időben utána következő: — Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se .ettem életemben. S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz. Az azt mondja: — Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom, hogy ez mi a csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy ő mindent tudjon. Itt aztán a bíró is beleszólt: — Hát, aytyafiak, ez, hogy a formája mutatja, csakis tojás lehet. Erre aztán a többiek feje is egyszeriben megvilágosult. — Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne, ha nem tojás?! A csősz most már arra is emlékezett, hogy még egészen meleg volt, mikor a földről felvette. A bí^ó nemhiába hitte magát okos embernek, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. — Egv gyíksárkányé! — mondta a legöregebb elöljáró. — Lúdvércé! De a bíró a csőszre hallgatott. Az pedig olyanképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a tojásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Futott, sörénye volt, hosszú szőrű farka! Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak és fuvaroztak. Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek. De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát: — Csikó! Csikó tojta! Most már az öregek is fújták: — Ügy van! Ezt a csikó tojta. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát? Ebben mindnyájan megegyeztek. — Eddig szerencsésen eljutottunk — szólott a bíró —, még csak azt mondjátok meg, atyafiak: most mitévők legyünk? — Kiköltetjük! — Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. — Tudjátok, mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. Ebben aztán megint megegyeztek. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra a többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlóstyúk a tojásokat. Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Mert hogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg val győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt! Záp! Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé guríthatják, amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében a leghangosabb volt. Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáért az a rossznyelvű falu. Előhozták a tojást. Bizony szaglott már messziről is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kőbe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek a torkán kifért: — A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek! A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utói, szomorúan így sóhajtott magában: — Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást? Illusztrálta Nagy Zoltán Jung Károly KAPASZKODÓ Bátor vagyok, mint a madár, Jöhet a kutyafejű tatár, Nem vagyok én bevacogi; Szóval én nem is félek. Én vagyok a bátor madár! Mit nekem a török, tatár?! Ismer engem ez a határ! Én bizony nem félek! Bátor vagyok, mint a madár; Jöhet török, jöhet tatár, Hát nem félek — habár, Szóval, hol van ma tatár? Utasi Mária FÚJJA A SZÉL, FÚJJA, A TISZÁBA FÚJJA Kanizsa Széparcú Széparcú Szűz Borika Biborüngöm Pántlikája Fújja a szél A Tiszára Szűz Borika Szép arcú Széparcú Kanizsa Ángyomasszony Rokolyája Fújja a szél Fújja KEDVES GYEREKEK! Ezen a héten Iski Ibolya nagygéresi (Vei. Hores) tanuló saját készítésű rejtvényének megfejtését kapjátok feladatul. Ha a meghatározásokat pontosan írjátok be a megfelelő kockákba, megfejtésül egy magyar író nevét kapjátok. Az író nevével küldjétek be címünkre (a Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20) legalább három regényének címét is. 1. Fehér virágú, piros vagy fekete termésű, tövises cserje 2. Hosszú szálkás kalászú, kevésbé igényes gabonanövény 3. Törlőgumi 4. Énekel 5. Zajtalanul, lopakodva megy 6. Becézett nagymama 7. Magyar építész (Miklós) 8. Helyesírás 9. Négyélűre fűrészelt, vastag, hosszú szálfa 10. ... szakadás, földindulás 11. Ernyős virágzatú, erős illatú konyhakerti növény 12. Gyümölcs
