Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-06 / 1. szám

figyelte a világot, véleménye, mondanivalója írásba kíván­kozott. Ezerkilencszázhuszon­­nyolcban jelent meg első könyve a ..Sancta Barbara ha­lászainak felkelése" (Aufstand der Fischer von St. Barbara). Ezzel a müvével Kleist-dijat nyert. A nyomorban élők, a kiszol­gáltatottak sorsa izgatta s arra késztette, hogy még abban az évben belépjen a kommunista pártba. Rövidesen tagja lett az Írók Proletárforradalmi Szövetségének is. Szolidaritás vezette tollát az 1932- ben megjelent „Társak" (Üt az éjszakából) c. regénye megírásakor. Már a fasizmus kezdeti időszakában felhívja a figyelmet a veszélyre, s mikor a barbarizmus uralomra jut, Anna Segherst letartóztatják. A további zaklatások elől 1933- ban sikerül Francia­­országba emigrálnia. Nem az a fajta ember, aki nyugodt magányba vonul. Üjabb regé­nyei is. A vérdíj. A februári út, A mentés a világ közvéle­ményét akarják ráébreszteni a fasizmus embertelenségére. 1941-ben el kell hagynia Pá­rizst a náci hadsereg előre­nyomulása miatt. Ekkor Me­xikóban telepedik le. Ott fel­veszi a kapcsolatot emigráns írótársaival, s a Heinrich Hei­ne Klubba tömörült fasiszta­­ellenes írók elnökükké választ­ják. A Szabad Németország „Semlegesség nem létezik. Senki számára, de legkevésbé az író számára". éretünk heroizálni, hő­söket eszményíteni, ta­lán elvonatkoztatva a valóságtól. Pedig ók is soraink­ból kikerülő emberek, s hogy kiválnak, „többek lesznek“, mint az átlag, ez többletválla­lásukból ered. Abból, hogy szilárd meggyőződésüket kö­vetve, az önzést széttépve a közösségért tesznek valamit. S amikor egy effajta bizony­ságtétel jellemez egy nyolc évtizedes életpályát, tisztelet­­adással, okulásul meg kell emlékeznünk róla. Sz Anna Seghers nyolcvanéves múlt decemberben. A századfordulón született a németországi Mainzban. Az első művészi, esztétikai hatá­sok a szülői házban érték; apja régiség- és mükincske­­reskedö volt. A gimnázium el­végzése után a kölni, majd a heidelbergi egyetemen mű­vészettörténetet. történelmet és sinológiát tanult. Diploma­­munkáját Rembrandtról írta. s megszerezte a doktorátust. S mert másokra is néző szem­mel, érzékeny lelkiismerettel című lapot szerkeszti; „Tran­sit" című müvén és önéletraj­zi elbeszélésén is dolgozik. Az 1942-ben angol nyelven meg­jelent „A hetedik kereszt“ te­szi világhírűvé. Értelmet és érzelmet zaklató müvét a ké­sőbbi években is hasonló té­májú regények követik. A hat­vanas években írt rövid pró­záiban az emberi tudat válto­zásaival foglalkozik. Emberi sorsokon keresztül gondolkod­tat. tanít, ráébreszt az igazság­keresés kényszerére. Munkás­sága hihetetlenül sokrétű. a próza- és esszéíró egyben tömegek előtt fellépő politikus is, publicista. Azzal a mélysé­ges meggyőződéssel teszi mind­ezt, hogy az író kötelessége a tudat és a jövő formálása. S hogy milyen emberközel­ben él, alkot Anna Seghers. erről egyik írótársa. Hermann Kant ír a szeretetteljes tiszte­let hangján az NDK-ban meg­jelenő Für Dich című nölap­­ban. „A könyvsátrakhoz tóduló, világhírességet bámuló érdek­lődőkkel olyan kapcsolatot te­remt. mintha régi ismerősök lennének, s mintha egy meg­kezdett beszélgetést folytatná­nak. A véleményét azonban nem rejti véka alá." Egy sor anekdota kering szerénységéről, humoráról. Mind jellemző rá. Rá. aki egyike az évszázad legkiemel­kedőbb egyéniségeinek. Aki együtt él a kor történelmével, írásban és szóval felelősség­­teljesen alakítja is azt. Hiszen vallja, hogy nincs semleges­ség ...........Aki a történésektől megijed és magányba menekül, aki a szavak erejét játék­szerként vagy bizsuként hasz­nálja. aki megadja magát, az szociális és művészi terméket­lenségre ítéli önmagát és az ellenségnek engedi át a tere­pet." Aki saját magán és szám­talan emberi sorsból tapasztal­ta a fasizmus borzalmait, a Békc-világtanács tagjaként nem szűnik meg soha felemel­ni a szavát tiltakozásul és a béke védelmében. 1951-ben Eenin Békedíjjal ismerték el fáradhatatlan tevékenységét. Befejezésül ismét vissza kell térnünk Hermann Kant meg­állapításához. „Mikor olyan bizalmasan Annát mondunk, tudjuk, hogy a világ egyik legnagyobb szocialista író­nőjéről van szó... Mi. pró­zaírók ebben az országban mind a tanítványai vagyunk, rosszabbak vagy jobbak, már ahogy ez a tanítványokkal lenni szokott... Van egy ve­zetőnk és ez Anna Seghers. Azt valljuk: Irodalmunk alfá­ja így kezdődik: A mint Anna.“ BERTHÁNÉ S. ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents