Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-03 / 10. szám

EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN KIHEZ FORDULJUNK NÉGYSZEMKÖZT izületi gyulladás — Huszonhárom éves fiam mór hónapok óta panasz­kodik, hogy fájnak az ujjai, időnként olyan merevek, hogy még a kanalat sem tudja megfogni. Eleinte azt hittem, ki akarja vonni magát a hóz körüli munkából, de látom, hogy ujjoinak vége időnként erősen meg­duzzad. Mi lehet az oka? — kérdi rimaszombati (Ri­­mavská Sobata) olvasónk. Fia esetében valószínűleg reumaszerű ízületi gyulla­dásról von szó. A betegség a fiatal felnőttek, tehát többnyire a 20-40 év közöttiek betegsége. Lappangva kezdődik. Első jele az ujjak utolsó perecéinek duzza­nata, fájdalmassága, merevsége. Az erős fájdalom miatt a beteg ezt az ízületét nem is használja, ezért az meg­merevedik, és a hozzá tartozó izmok sokszor elvéko­nyodnak, sorvadnak. Idült állapotban az ujjak elgörbül­nek, kihegyezödnek és jellegzetes torz kéztartás alakul ki. Ennek azonban elejét kell venni. Bár a betegség keletkezésének okára eddig még nem derült fény, gyó­gyításában jelentős sikereket ért el orvostudományunk. Mór a kezdeti tünettel ajánlatos orvoshoz fordulni, mert az elhanyagolt ízületmerevedés több ízületre is kiterjedhet, amelyek azután a kezelés hiányában szin­tén megmerevednek és nagyfokú mozgáskorlátoltságot, súlyosabb esetekben mozgósképtelenséget válthatnak ki. Ha a körzeti vagy az üzemi orvos úgy látja jónak, reumatológus szakorvoshoz küldi a beteget. A gyógy­szeres vagy fürdőkezelés és a tornagyakorlatok lassít­ják, sőt megállítják a betegség továbbterjedését. Ehhez azonban következetesen be kell tartani az orvos utasí­tásait, szedni a gyógyszert, otthon is végezni az ajánlott gyakorlatokat és rendszeres ellenőrzésre járni. KICSIK ÉS NAGYOK Izzasztó a téli séta, pontosabban a készülődés. Ha­risnyanadrág, pulóver, szvetter, hosszú nadrág, melegítő nadrág, kabát, sapka, sál, kesztyű - az egyik végre kész. Pulóver, rugdalózó, egy szvetter, két szveffer, vé­kony sapka, meleg sapka, kezeslábas, lábzsák — folyik rajtam az izzadság. Kocsi, szánkó, mehetünk. Kél emelet zötykölődés. A játszótéren kis gyerek, nagy gyerek, kis szülő, nagy­szülő. Háromgyerekes anya lót-lut, fiai, lánya után.- Péter, már megint elviszed a kislány szánkóját?!- Kata, az nem a mi bobunk! Ne mássz bele!- Jóska! Azonnal gyere ide, hadd a kisliút szánkózni! Szidja őket, időnként elcsattan egy pofon, puffan a tenyér a vastag nadrágon.- Borzasztó kölykök - hóborog. - Mindenkitől elveszik a szánkót, nyáron a homokjátékokat, nem képesek meg­érteni (pedig Péter hét-, Jóska öt-, Kata kétéves!!!), hogy takarékoskodunk. A házban már mindenkinek van autója, csak nekünk nincs. Nem járathatjuk le mogun­­kát, elvégre a lérjem mérnök!- gr -SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonnyolc éves, 178 cm magas, falun élő fiatal­ember, társaság hiányában ezúton szeretne megismer­kedni becsületes, házi munkát kedvelő lánnyal. Jelige: Várok rád Negyvenéves, 165 cm magas özvegyasszony ezúton szeretne megismerkedni minden káros szenvedélytől mentes, komoly, becsületes férfival ötvenéves korig. Kalandorok kíméljék. Jelige: Hiányzik a boldogság x x / Harmincegy éves, 170 cm magas, szőke, nem saját hibájából elvált fiatalember, szeretne megismerkedni házasság céljából becsületes, komoly lánnyal, özvegy­vagy elvált asszonnyal. Egy-két gyermeket szívesen vállal. Jelige: Húsvétra együtt „Adókedvezmény” jeligére Olvasónk azt kérdezi, kaphat-e kedvezményt a családi háza után fizetett házadóra. A házadóról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a nemzeti bizottság a házadót mérsékelje, vagy teljesen elengedje akkor, ha nagyon rossz álla­potban levő, vagy düledező házról van szó, vagy ha az adónak a törvény által megszabott összeg­ben való kivetése méltánytalanul szigorú volna. Adjon be tehát írásbeli kérvényt a helyi nem­zeti bizottsághoz és személyes körülményeire, korára, egészségi állapotára, csekély nyugdíjára való hivatkozással kérje az adó mérsékelését. „Nyugdíj” jeligére Kérdezi, lehet-e feleségének igénye nyugdíjra, ha betegsége miatt már 11 éve nincs munka­­viszonyban. Három gyermeket nevelt fel. Az öregségi nyugdíj feltétele, hogy a nyugdíj­korhatár elérésekor, amely 3 gyermeket felnevelt nő esetében 54 év, legalább 25 ledolgozott éve legyen és munkaviszonya még fennálljon, vagy annak megszűnésétől még ne teljen el két évnél hosszabb idő. A megkövetelt 25 évbe mint pót­időt beszámítják azt, amikor a nő — gyermeke hároméves koráig — nem volt munkaviszonyban azért, mert ellátásáról és neveléséről gondosko­dott. Minthogy felesége munkaviszonyának megszű­nése óta már több mint két év telt el, öregségi nyugdíjra akkor sincs igénye, ha az előírt kort már elérte vagy eléri. Dr. B. G. SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL Sok szülő él abban a tévhitben, hogy az óvoda csupán a dolgozó nők, családok kisegítésére hiva­tott intézmény. Nem mindenki tudatosítja, mi­lyen fontos nevelési küldetést tölt be az óvoda a gyermek iskolába való felkészítésében. Megtanítja az alapvető esztétikai és higiéniai követelmények betartására, az öltözködéstől, ci­pőfűzéstől kezdve az egészségügyi szokások el­sajátításáig, kézügyességre, rendszerességre — a közösségi élet alapjaira. A gyermek az óvodá­ban kezd fogalmat alkotni környezetéről, csa­ládjáról. az otthonán kívüli világról. Szókincse, hallása fejlődik, megismeri a természetet, az év­szakok változását, az emberi munka értékét, az emberi magatartás, a kölcsönösség feltételei kö­zepette a segítőkészséget, az őszinteséget, a sze­rénységet, a bátorságot, a szorgalmat, a barát­ságot, a közös- és a magántulajdon tiszteletét. Itt kapja az első leckéket a szülő iránti sze­­retetből, tiszteletből, az alkotó tevékenység örö­méből, a versmondás sikeréből, itt tanul meg közösen dolgozni, együtt játszani a többiekkel, itt tanul meg különbséget tenni az otthon és a közösség között. Az a gyerek, aki kiegyensúlyozott családban nő fel, tudja, hogy más az otthon és más az óvoda. Az egyik nem helyettesíti a másikat. Ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön, mindkettőre szüksége van az iskola mai követelményeivel megbirkózni akaró gyereknek. Nem okoz gondot az osztály közösségébe illeszkedés, a napközis ebéd annak a kisfiúnak, kislánynak, akit a szü­lők és az óvoda együtt készítettek fel az iskolára. — an — Kedves Fiatalasszony! ön ugyan jogi tanácsadónkban várja a választ, de úgy gondoláin, ha nem is kíváncsi a vélemé­nyemre, nem hallgathatok el néhány dolgot, ami az ön kérdésével, esetével összefügg. Először a kérdés: férje, akitől négy hónapi együttélés — és egy év különélés — után elvált, láthatja-e gyermeküket, aki közben megszületett. A gyerek héthónapos, ön huszonkét éves. A válasz: termé­szetesen láthatja, hiszen az apja, jogot formál látására, anyagilag is támogatja önt, illetve fizeti a tartásdíjat — hiszen az apja. Sőt: arra is joga van, hogy kikösse, nem az ön szülei házában kívánja látni gyermekét. Ha nekem így, látat­lanba nem hinné el, az okok, körülmények fel­sorakoztatásával ezt ő bíróságilag is bizonyíthatja. Szomorú, hogy ilyen rövid házasélet után ilyen kérdésre kell önnek válaszolnom, de ön tehet róla és az a nevelés, amit otthon kapott, s ami­nek szellemében most ön kislányát nevelni akar­ja. Azt írja: Ez a kislány az életem, a minde­nem, a széltől is óvom, ha valami baj érné, én ezt nem élném túl. Nos, így nevelték önt is, kedves Fiatalasszony, és ez volt a baj. Ilyen életet szán gyermekének is!? Magának lesték minden lélegzetvételét, mosolyát, számon tartot­ták minden mézeshetek közbeni kisebb-nagyobb haragszomrádját, segítettek önnek haragudni — de sajnos, nem segítettek kibékülni. „(Mert kalandra vágyott)” — írja volt férjéről, könnye­dén, zárójelbe téve a válóokot. Nevetséges! Még ha így lett volna is, ez nem válóok. A férje sze­rette, s szereti önt, hívta, menjen vele, el a szü­lői háztól. Dehát „a széltől is óvott" lány nem mert elszakadni az anyai dédelgetéstől, nem merte vállalni a felnőtt ember új életforma­­keresését, az önállóságot. Inkább a férjet küldték el a háztól. És ezek után még azt hitte, önnek és az édesanyjának adok igazat? Azt hiszik, nem elég az olyan válás, melyet valóban durva, éle­tet, gyermekek biztonságát veszélyeztető okok miatt kell kimondani? Még erre, ilyenre is áldá­sát adja a közvélemény, a családi lap? Ha véleményt, tanácsot vár — s ha nem is —, megkapja: Ha mindennél jobban szereti a gyer­mekét, akkor nevelje fel egészséges, teljes csa­ládban, az apa és az anya szeretetének védelmé­ben. Hiszen nem is tudhatta még, a kezdeti súr­lódások, nézeteltérések ellenére, hogyan alakul­hatott volna életük. Volt annyi szeretet a férjé­ben — s valószínű önben is annyi szeretet­­igény —, hogy különélve, nem az anyai, szülői aggodalmas pillantások, irányítás röntgensuga­raiban, biztos, meleg otthont nyújthatott volna kislányának. A nő nem azért kapta az egyenjogúságát, hogy szülei visszaéljenek vele, hanem hogy gyermekei számára saját legbelső érzései, emberi tisztessége és felelőssége tudatában otthont, derűs gyermek­kort biztosítson. Huszonkét éves: még mindig nem értékelte át eddigi csalódásait? Miért gon­dolja, hogy az egész környezetének, volt férjé­nek, annak családjának, minden ismerősének hibás a szemlélete csak az öné, szüleié a helyes?! Meggyőződéssel mondom: fordított a helyzet. Aki felelősséggel él, az elsősorban gyermekeinek tartozik felelősséggel, ha már felnőtt. A szülő is tévedhet: az ön szülei nagy hibát követtek el, amikor elszakították a férjétől, öné a döntés: elköveti-e kislányával szemben ezt a helyrehoz­hatatlan hibát? Üdvözli:

Next

/
Thumbnails
Contents