Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-06 / 1. szám

Cicvarek oktatja a fiát: — A házasság olyan ese­mény, amely után a férfi abbahagyja a virágvásár­lást és zöldséget kezd vá­sárolni. Vicces... — Igazad volt, apu: a nitroglicerin valóban robba­nékony ... — Kettőnk közül egyiknek rá kell szánnia magát, hogy ellapátolja a havat... Miért nincs, ha van? Nehéz feladatra vállalkoztam. Hétröl-hétre „piackutatóit" tartani, bemutatni milyen új áruk érkeztek az üzletekbe, mit lehet és mit nem lehet kapni, mire lenne szükségünk, s mi az, ami fölöslegesen foglalja a helyet a polcokon. Hogy ez nem is lesz olyan könnyű, azt az utóbbi napokban tapasztaltam, amikor ajándékvásárlás ürügyén a szokottnál gyakrabban jártam az üzleteket. Az első pillanatra nálunk bőven van minden. A kirakatok, a pultok tele vannak áruval. Vagyis: mig messzebbről szemlélődünk, minden rendben van. Csak akkor lepődünk meg, amikor feltesszük a kérdést; kapható-e, amit éppen venni akarunk? A sok áru közül ponto­san az hiányzik, ami nekünk kell. S ha ezt egymás után három üzletben és háromféle áru­val tapasztaljuk, csodálkozhat-e bárki is, ha mérgünkben kifakadunk: nálunk semmi sem kapható!... Én nem csodálkoztam, amikor az egyik fővárosi áruházban egy falusi asszony az elárusí­tókat, a gyártókat szidta, hogy miután az egész járás területén nem tudott férjének 5ó-os meleg alsóinget vásárolni, ide is fölöslegesen utazott... Hiába kinálták neki a negyven­heteiét, ez rajta nem segített. Ha fiam lenne, elvinném - mondta dühösen de lányaim­nak mégsem vehetek férfi alsóneműt!... A férjem pedig nem lesz hajlandó húsz kilót le­fogyni azért, hogy beleférjen. Én sem értem, ugyanabból az anyagból tudunk kisebb számú ingeket varrni, nagyobbakat miért nem?!... S így van ez még sok mindennel. Piacszemlénk során lesz tehát miről beszámolni, főleg ha számbavesszük a pult alatti árukat is. Persze előfordulhat, hogy nem értenek majd egyet velünk olvasóink, mert meg­történik, hogy ami hiánycikk a fővárosban, Kelet-Szlovákiában bőven van ... Esetleg fordít­va. Mert az áruelosztás sem kis gond. De ez majd elválik piackutatásunk során... ex o Z •ö ő A szilveszteri hangulat csúcsoso­dik - a munkahelyeken. Sajnoi, Írhatnám, de tudom, minek. Hosz­­szú évek beidegződését egyik nap­ról a másikra (most tán stíluso­sabb lenne: egyik évről a másik­ra) nem lehet megváltoztatni. És - mit tagadjam - mi is pezs­gőt bontottunk az első munka­napon, elcseverésztünk Szilveszter napjáról, éjszakájáról. Szidtuk a tévéműsort, a rádió szilveszteri adását (mert ez így szokás: évről évre unalmasabb, rosszabb), a bált, ahol éppen voltunk (mert azt is szokás: micsoda zenekar, reggelre már a szomszédom hang­ját sem hallottam, egyébként meg nem tudtam, hogy annak az unal­mas X-nek ilyen mulya lérje-tele­­sége van, elrontották a hangula­tot), szóba hoztuk az időjárást (az sose maradhat ki). Egyetlen szilveszteri téma ment feledésbe: mit fogadtunk meg az új év első perceiben. Mennyi fogadkozást hallottam most is. A dohányzásról, az italo­zásról - kimaradozásról lemondó­­kat már nem is vettem komolyon. Az „újrakezdemazéletem", a „majd-Fogadkozások meglátodmindenmásképplesz“. a „csakacsoládomnakélekezután" semmitmondásaiból is csak a meg­ható ölelések maradtak meg ben­nem. Miért nem mindennapiak, és akkor nem kellene ilyenkor logadkozni, hogy az egész társa­ság megtudja, hogy eddig bizony nem volt minden rendben. Voltak elszántabb kijelentések, munkára, feladatokra esküdök. Csak mindig becsúszott a jövő idő, a „holnap­tól" meghatározás, ló-já, tudom. Szilveszter éjszakáján vagy az új esztendő első napján nem dolgoz­hatja halálra magát az ember fia. De talán több cigarettát nem kel­lett volna elszívni, többször poha­rat üríteni. Üj évet köszöntve a barát-családlátogatásból italoson hazajönni, mosolyogva turkálgatni a harmadszor kihűlt vacsorában. Lehet, ez is túlzás, könnyen ki­védhető vádaskodás. De van eb­ben az egész szilveszteri fogadko­zás-mániában valami patápálos. Az új esztendőben mindenkinek azt kívánom, ne legyen igazam! Neszméri Sándor UTUNK, UTAINK

Next

/
Thumbnails
Contents