Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-24 / 9. szám
Vendégünk a kürti nőszervezet Hétfő esténként — tizenkettedik éve — papuccsal a hónuk alatt szaporáznak az utcán a fölvégi asszonyok a „vonzó” házba. Délután a házigazda Csemetéi- pajkos-ünnepi rohanvást meghívják a vendégeket. Körbe-körbe mindenki sorra kerül a vendégfogadásban. Életkedvet csigáz a találka. Rágcsálnivaló is akad: ottjártunkkor a Kutas Józsefné sütötte, még meleg kapros krumplislepényt majszolták az asszonyok. A háziasszony, Vrzala Miklósné kávét is felszolgál. Nehogy ráfizessen a házigazda, a három koronát mindenki odateszi a kellő helyre — tapintatosan, de közös megegyezéssel. Tíz állandó, tíz-tizenkét beugró „tag” keze ügyében már a megkezdett kézimunkák. Kijátszhatatlanul sürögnek az ujjak. A férjek is megszokták az asszonyok éjszakába nyúló összejöveteleit, s olyannyira komolyan veszik, hogy sürgetik is feleségüket a tréfa nélkül emlegetett műszakra. Ha nekik is kedvük szottyan, elkísérik az asszonyt, ilyenkor egy másik helyiségben, borocska mellett szórakoznak. Megbeszélik olvasmányaikat, a televízió műsorait. Itt, a kézimunkakörben jól érzik magukat mind a nyugdíjasok, az özvegyasszonyok, mind az iskolásgyerekes családanyák; iskolaszünetben még a diáklányok is befészkelődnek közéjük, hisz sokmindenröl folyik a szó. A múltról, a hagyományokról is. Legutóbb népviseletes babákat is kiállitottak. és szép szőttes tacskakendöt. amelyikben az asszonyok magukhoz kötötték a csecsemőt — úgy könynyebb volt vinni, akár a mezőre. A kiállítást a nőszervezet rendezte, hiszen valamennyi kézimunkakör-tag a nőszervezetet is képviseli. Sánta Józsefné örökölt egy házat, nem tette pénzzé, hanem használatba adta a CSEMADOK helyi szervezetének. A nőszervezet csakúgy itt állította ki tagjai kézimunkáit. Mire kitakarítottak, a kezdeti nyolc kézimunkához annyi szebbnél-szebb darabot hordtak össze, hogy alig tudták hol elhelyezni. Féltették is őket, ezért két asszony ágyat vitt a kiállítóházba, s egy álló hétig ott aludtak, amíg a kiállítás tartott. Egy cipődobozt úgyszintén „kiállítottak” az 500 látogatónak. ,.A kiállítás kiadásaira tetszés szerint" felirattal. 1200 korona csengett benne. Ajándékot is vettek belőle a „vakmerő” ottalvóknak. — Az én szemem már olyan rossz, hogy se nem kézimunkázok, se nem olvasok, csak szervezek — vallja Kovács Sándorné, a kürti (Strekov) nőszervezet elnöke, a 2700 lakosú község könyvtárosa, a polgári ügyek testületének elnöke, az újtelepi polgári bizottság elnöke, a Jednota Fogyasztási Szövetkezet felügyelő bizottságának pénztárosa, járási népbíró, ifjúságvédelmi megbízott. A fölvégi asszonyokról mondja, hogy a leglelkesebbek a faluban. Az ő utcájuk nyáron gyönyörű virágos. Ök tették rendbe a ravatalozót, varrták meg a függönyöket. Vállalták a takarítást a készülő óvodában. Sokat olvasnak, igaz, nemcsak ők, hanem az újtelepiek is. Az ötszáz olvasó között tagjai a könyvtárnak, s néhányuk a 3 éve alakult, Szabó Sándorné vezette olvasókörnek. — A kötelező olvasmányt odaajándékozzuk annak, aki kéri, olvassa el! Elmondja a tartalmát, részleteket olvasunk fel belőle. Megvitatjuk, mi a szép benne. — Buzgó könyvvásárlók is az asszonyaink. Veszünk könyvet a faluban is: a vaskereskedésben van egy könyvsarok. Sokan járatják a Magyar Könyv- és Versbarátok Körének könyveit, rendelnek a Prágai Magyar Kultúrától. Magyarországról sem jövünk haza könyv nélkül. Egymástól csakúgy kölcsönkérünk. Könyvtárunk 8000 kötete kellemes, ám sajnos, szűk helyiségben van elhelyezve. Ha mesedélelőttöt rendeznek a gyerekeknek, egymás hegvén-hátán férnek be csak szegénykék. — A könyvtárban kézimunka-szakkönyvek is vannak, dehát azokat inkább csak a kör tagjainak adjuk oda, nehogy mások gondatlanul széthordják. — Három éve népdal- és nótaestet rendeztünk. Sokan előre piszkálódtak, hogy ha nem lesz táncdal. akkor nem megy a dolog. A nagy napon mégis harmincán énekeltek a színpadon, és a művelődési ház nagytermében szorongva-tolongva ötszázan tapsolták vissza őket. Három ízben ismételtük meg a műsort. Utána mindig egy hétig dalolt a falu. Most már biztatnak. Nem tudok félni, nem érhet csalódás: ha egyszer nem sikerül, sikerül másszor, ha egyiknek nem sikerül, sikerül a másiknak. — A pénz a bálból jön. Dehát kultúrának az volt a jobb, amikor színdarabot meg esztrádműsort játszottunk; ha arra ráment is a tél, meg pénzt is emésztett — szól közbe özvegy Bálint Jánosné. — Kirándulásainkra személyesen meghívjuk azokat, akik semmilyen más szervezettől nem mehetnek, főleg az időseket. Mondhatnánk, havonta kirándulunk valahová: természeti szépséget, történelmi emléket megnézni, fürödni, állatkertbe, cirkuszba, színházi előadásra — hazánkban és Magyarországon. Olyan is megesett, hallottuk, hogy a szomszéd faluban játszik a MATESZ, hát kaptuk magunkat jópáran, és este buszra ültünk, hogy mi is megnézzük az előadást. Könyvkiállítást, író-olvasó találkozót is rendezünk. — A nőszervezet ünnepélyesen fogadja új tagjait. A polgári ügyek keretében megünnepeljük a „nemesfém”-lakodalmakat. Tavaly 200 személy gyűlt össze. Aki beteg volt, felkerestük. Ügy jöttek az emberek, mint az igazi lakodalomba: üveg bort, pogácsát hoztak magukkal. A nőszervezet biztosította a vacsorát, a kultúrműsort pedig az ifjúsággal közösen. — A könyvtárból sokan kikölcsönzik a folyóiratokat, igen sok házhoz járatják is. A Nő például kézről-kézre forog. Be is köttetik az asszonyok, jó lesz később újra átlapozni, összehasonlítani az újat a régivel. A Barátnő ételreceptjeit kipróbáljuk, aztán megbeszéljük, hogyan sikerült. Az újtelepiek hetente kétszer, este 7-től 10 óráig „dugják össze a fejüket”. Éppen Kunyík Dezsőné boltvezetőnél találtuk meg őket. Ugyanazon „elv” szerint dolgoznak, tanulnak, pihennek és szórakoznak — miértemre ugyanis akként jelölik meg foglalkozásuk értelmét, tartalmát —, mint a fölvégiek. Vezetőjük, Szabó Lászlóné az általános iskolában is vezet kézimunkakört. Itt hímez a 28 éves Lépés Vera, a sokat emlegetett, szemfüles és talpraesett „mindenes”, akit a nő- és az ifjúsági szervezet egyaránt javasolt járási képviselőnek. Szabó Józsefné, Kovácsné másik húga évekig dolgozott a színjátszócsoporttal. Az újtelepi lányok, asszonyok — nyolcán — harmadik éve járnak össze, s azért „csak” este tízig, mert dolgozók, néhányuk reggelente négykor kel, utazik érsekújvári (Nővé Zámky) munkahelyére ... Kovács Sándorné újságolja, hogy már a negyedik kör is kialakulóban van a faluban. Ennek nem csak az lehet az oka, hogy a Párizsi patak két oldalán több mint kilométernyire van egymástól a „falu” és az Üj telep . .. Minden elismerésünk ezeké a sejteké, „szervezeteké”, amelyek az állítólagos elidegenedés, az emberi kapcsolatok elsivárulása korszakában, életszükségletükké fejlesztették a közösségi cselekvést, a közösségért. Mert cselekvés, tett a kérdező, a barátságos szavuk, a kíváncsi tekintetük, a tanulékony mozdulatok is. És a számtalan hivatalos és nem hivatalos elismerés mellett minden elismerésünk az olyan okos, fáradhatatlanul, kiábrándíthatatlanul dolgozó, szervező, irányító asszonyoké, mint amilyen Kovács Sándorné. Alig tudja követni az emberfia, melyik szervezet- és tisztségbeli feladatköréről beszél, annyira összefonódik benne és körülötte minden, ami életképes, csírázó. KENDI MÁRIA
