Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-16 / 7-8. szám
Milyen időben leledzik leggyakrabban az újságíró! Hát... Mindenek előtt a szorító időben. Aztán a nyomdai leadási időben ... és a riportalannyal-megbeszélt-időben, amit illene betartani (jó időben, rossz időben) ... meg munkaidőben ... no és aztán jelenidőben (1. Arany János: Tetemrehivás), múltidőben (1. Karinthy Frigyes: Magyarázom a bizonyítványomat), jövőidőben (feltételes módban; 1. Don Carlos — Fülöp áriája: .Majd alszom én ha ...") ... És az alábbi időben: Az újságíró az IDŐ-ben „SAKKNOVELLA" Sikerült kitalálnom egy teljesen nőknek való, speciális sakkot. Nagy szükség volt rá, mert az eredeti, feketefehér kockákon figurákat mozgató agytornát — a néhány neves sakkbajnoknő ellenére — az intellektuális, fejlett szellemű férfiak kiváltságának tartja a hagyomány és az ebből táplálkozó közvélemény. Most jöttem én. Stefan Zweig Sakknovellájával kezdődött, illetve az önmaga ellen sakkozó fogollyal, aki mindig győzni akart, s egyik énje mindig vesztes maradt. Kiötlöttünk egy új rovatot a hetilap számára — győzelem! De nem maradhat vesztes a Barátnő, gyerünk, még érdekesebb rovatot bele! És mi lesz, ha lemarad a Nő? És így tovább, kész tudathasadás volna, ha ugyanezt apróban nem csinálnám régóta, és nem csinálná végig velem minden dolgozó nő. Ugyanis mi egyfolytában szimultánt játszunk. Mondom a példát: tele a hűtő, hét végén húst, zöldséget beszerzett az emberlónya. A napi vásárlást elvégezték a gyerekek. Már csak vacsorát kell készíteni. Forr a víz, tisztítódik a krumpli, sül a hús. Közben szól a rádió, az asztalon a napi sajtó - reggel csak a főbb címeket, munkában csak a fontosabb híreket futja át az ember — néha-néha lehet forgatni a húst, sózni a krumplit, de ez alatt olvashat az ember, sőt uzsonnázhat is. meg a fialánya iskolaügyeit is meghallgathatja. Persze néha hiba csúszik a játszmák némelyikébe, nem lehet minden táblán „győzni". Például vasárnop, illetve szombaton, ugyanez nagyobb adagokban, kinek-kinek kedvenc étele fő, nyitva az „édeskönyv“, készülhet a sütemény. Tojás, cukor — végy ennyit és ennyit. De cseng a telefon, rövid beszélgetés, néhány mondat. Andreának új téma jutott az eszébe. Etának van egy sztorija. Vissza a konyhába, lehet tovább méricskélni. Közben kabaré megy_a rádióban, a hűtőn a jegyzetfüzet, néhány mondatot föl kell jegyezni. A leves megfőtt, a hús kész, sütőbe kerül a sütemény. Érdekes recept. . . miért kellett ebbe zsemlemorzsa? És nagy a huzat, még mindig falusi módra félek a gáztól, mindig nyitva az ablak. Tizenöt-húsz perc, addig megyek a szobába, az egyikben magnó szól, a másikban verset mond a lányom. Milyen szépen lehetne mondani Szi-EE.42] lágyi István Kő hull apadó kútba című könyvének fekete-fehér ragyogású, balladái szépségű sorait. Megpróbálom. Persze, nem úgy, mint valamikor, Vas Ottó és Beke Sanyi mellett állva, Komáromban. Csak úgy magamnak. Közben vissza a konyhába. Valami furcsa nesz, fortyogás hallatszik. Kinyitom a sütőt; mi ez a kompót-szerű izé? Ja, csak a szakácskönyv lapjait forgatta el a huzat, s kereszteztem két ártatlan receptet. Az íze kitűnő, de mégis.. . Jobb lett volna a nagymamámtól tanult rétes sütésénél maradni, de kísérletező kedvre is szükség van. No nem baj, hátra még a délután, majd kompótos tálkákban kínálom, már csak a mosogatás von hátra, az meg igazán gyerekjáték, ha közben (mint Agathe Christie) másra gondol az ember. Például, hogy majd egyszer megírom, azután már igazán csak a mindennapi — szabad időben fele adag — kávét kell megfőzni. Ehhez a hóna alatt a jegyzetfüzettel a szobába vonul, s ott is marad, amíg ismét a konyhába nem szólítja a füstölgő, pirosán izzó kávéfőző. De tart még a vasárnap, reggelig kiszellőzik a konyha. Most melyik játszmában nyertem illetve vesztettem? Ez a sakk „szabályzat" azért még nem tökéletes. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET HOGY LETTEM SZERELÖVADÁSZ? A lakásfestéssel kezdődött. Meg a sok holmival, amit az ember „még jó lesz valamire" jelszó alatt évekig gyűjtöget. Hogy függ ez össze a szerelővadászással? Előrebocsátom, hogy ez az egyáltalán nem haszontalan hobbi a múlt kalendáriumi évben mindössze három hétnyi évi rendes szabadságot, kétezernégyszázhuszonhat munkaszüneti órát és néhány doboz idegcsillapítót emésztett fel. (Az anyagi ráfordítás elhanyagolható.) Ha úgy vesszük, nem is nagy áldozat egy valóban korszerű kedvtelésért. Mert mi volt azelőtt szabadidőkitöltőnek? Kertészkedés, olvasás, kirándulás, sportolás, rejtvényfejtés, vendégfogadás, miegymás. Bárkinél érdeklődik az ember kedvteléseiről, ugyanezt sorolja. A szerelővadószós egészen más! Kisebb lakásba megyünk! — hangzott a családi határozat. Az új lakás nagy szeretettel és sok meglepetéssel fogadott. Rövid, bizalmas együttélés során ugyanis kiderült, hogy ebben a kétszoba-hallban sokminden szakemberi beavatkozásra szorul. Mütésre. A házkezelőség átvette a hibajegyzéket. Azután vártunk. Ők az intézkedéssel, én a szerelőkre. Közben erőteljesen csöpögtek a csapok, nem töltött a mikádó, szégyenlősen befelé, a falba sírdogált a központifűtés-vezeték, kapcsoló híján nem működött a mosógéD . . . A Mindent az emberért mozgalom adta az ötletet: nem siránkozni, cselekedni kell! Nem címet adni a szerelőnek. Elébe menni, rámosolyogni, csalogatni, vadászgatni rá úton-útfélen. Elindultam. Mentem, mendegéltem. Nem találtam. Rátaláltam. Nem fogadott. Haragudott. Megváratott. Elutasított. Megígérte: eljön. Nem jött. Megint ígérte. Ablakban lestem, kapuban vártam. Nem jött... Időközben a csöpögő fürdőszobai csapból gumicsövön vezetgettem a vizet a csütörtököt mondott mikódóba. A halion keresztül. így a napi tornához nem kellett külön ugrókötelet venni. A reoedt mosdót nylonzacskóval béleltem ki, hogy esetenként mosakodhassunk is. A meghibásodott központifűtés-vezeték miatt omladozó falat vízhatlan faliszőnyeggel dekoráltam. Az alanti szomszédnak pedig, akinek éooen ez oknál fogva nonstop zuhany működött a vécéjében, összecsukható ernyőt vettem, hogy szárazon végezhesse dolgát... Nem sorolom tovább. Megjött. Szakértelemmel nézett körül, érdemes-e munkához látnia. Felhordta lakásomba a hegesztőgázoalackot, a csöveket, a létrát, a szerszámosládát, a maltert. Megitta a sörét, elszívta a cigarettáiét. Kibontotta a falat. Azután elment. Letelt a munkaideje. Azóta megint lesben állok. Vagyis lebegek. A kibontott falakon ugyanis ide-odajár a huzat. Ha elmúltak a fagyosszentek, kiveszem évi rendes szabadságomat. Ismét elindulok vadászgatni . .. Előre aggaszt, mivel töltöm majd a szabad időmet, ha netán sikerül mindent megreoeráltatni. Legföljebb újra hurcolkodunk. És kezdődhet .minden elölről... J. HEGEDŰS MAGDA F(EH)ÉRFIAK, FIGYELEM! - DE NE VEGYÉK OLYBA Az idő vasfoga tépázta lombkoronám. - Nem értették költői lelkem fájdalmas búgását. Szegénylelkületű prózaisóggal hajtogatták: kopaszodsz. összetörte szívem-lelkem ez opoétikus világ, s hogy legalább mozaikként összerakhassam, ritkítottam feladataim, hogy szabod időm sokasodjék: Bánfi hojszeszt keresni. Lótottam-futottam kengyelfutó gyorsasággal, maratoni kitartással; pedig elég lett volna egy feles ötvenes. Nem baj! — nyugtattam háborgó összetörtlelkem. Mindent az emberért, az élet szépsége és dús lombkoronám majdcsak kárpótol. És fél év nem a világ. Szabadidő-gondjaim sutba dobva lelkendezve kenegettem ... odóig érő homlokom — mert az apoétikus világ egy kis vulgarizmusért sem megy a szomszédba -, tört-szivrepesve várva az eredményt. Akár csiga a lejtőn, vánszorog az idő - sajdult belém poétikám és összetört szívvel-lélekkel énekeltem: „hej, tükör, összetörlek..." Aztán mégse, csak közelebb hajoltam hozzá és újra megpendült a líra sajátos, senkit nem utánzó fahangon: Hej, a szemem, hej, a szemem, Hej, a szemem sötét verem . . . Mert mit látok boldogtalan tarságomat simogatón? Virítva üdefekete haj nődögéi — ujjaimon. Most szidhatom poétikus magamat: Miért is nem a fejemmel dörzsölgettem ujjaimot? Tán új rügyek fakadnának, szégyenítve régi lombot. NESZMÉRI SÁNDOF MEGFOGADOM A TANÁCSOT Bevallom, kicsit irigylem azokat, aki) „Szabadidő-ötlet" rovatunk alapján - ha eddig még nem tették — elkezdték a horgászást, a bélyeggyűjtést, a gyógynövények keresését, esetleg nyelvet tanulnak, zenét hallgatnak. Kedvem i> lenne hozzá, csak az időm hiányzik Mert az idővel én mindig hadilábor állok ... A munkahelyi és más kötelességek teljesítése közben úgy elfutnak a drága percek, hogy személyes dolgaim intézésére soha nem érek rá. Az irataim pedig halmozódnak, elintézetler dolgaimért sürgetnek, fenyegetnek, bűn tetnek. S én csak halasztgotom az ügyintézést, várva, hogy majdcsak les: annyi szabad időm .. .
