Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-16 / 7-8. szám

Tájoló SZAPPHÓTÓL RADNÓTIIG Arany szárnyú Pegazus bordó szí­nű dobozon — benne ót hanglemez tíz oldalán hatvanhét költő száz­­huszonnyolc verse. Ezek a számok a szerkesztők — Lator László és Siklós Olga — monumentálisnak is nevezhető vállalkozását jellemzik. Ezt veheti kézbe, ezt hallgathatja az, aki versszeretettől fűtve megveszi a Világlíra című hanglemezalbumot. Természetesen nemcsak számbavehe­­tő dolgokat kap, a lemezek hallga­tása közben részesévé lesz a számba­­vehetetlennek, a mérhetetlennek, mind annak, amit a költészet ezred­évek alatt megteremtett. Lator László, sok sikeres világ­­irodalmi antológia szerkesztője, ezút­tal a Rádió hangarchívumából válo­gatott rádiós kolléganőjével Siklós Olgával. Az első felismerhető szán­dék: tettenérni az időt, embert te­remtő, változtató és veszejtő viszony­lataival. fgy lehet százhuszonnyolc versben a világtörténelem tudati iá VIIÁGLIRA Sárimat* La* Laufet« Siklós dip tükröződése, így lehet az emberiség gondolkodástörténeti folyamait a lí­ra segítségével nyomon követni. S végighallgatva a lemezt, rádöbben az ember; hogy a homo sapiens utódai alig különböznek ókori kul­túrákat teremtő elődeiktől. Erről az albumhoz mellékelt világlira-kalauz­­ban Lator László a következőket írja: „A költészet nem a görögökkel kezdődik. Még az írott költészet sem. Homérosz előtt több mint ezer évvel már feljegyezték a me­zopotámiai sumérok sokévezredes remekeit. De az a költészet még sze­mélytelen, tagolatlan, mágikus-kulti­kus rendeltetésű. Az európai arcú szellem és művészet kútfeje Görög­ország. Amit emberről-világról, érte­­lemről-lélekről tudunk, tőlük tanul­tuk. Tőlük, ahogy mondani szokták, a harmóniát, az arányt, a derűt. És persze, a tragédiát, a megtisztító katharzist, a végzet sötét erőivel való küzdelem szépségét. Az anyag, a gondolat, az érzelem — és a fogal­mazás hajlékony készségét.“ Tehát az emberi teljességet tolmá­csolja harmincegy színész és előadó­­művész. Bizony, ez az igényszint nemegyszer csak a versek anyagá­ban lelhető fel, nem az előadók munkájában. Vitathatatlan értéke a vállalkozásnak, hogy szinte két le­mezre való verset (számszerint har­mincnyolcat) mond Latinovics Zol­tán érzékeny versmondói tehetséggel. Annyiszor leírtuk már, hiánya mi­lyen veszteség. Öröm, hogy társai vannak, akik még dolgoznak, alkotó módon mondanak verset. Mindenek előtt Végvári Tamás, aki Apollinai­re Egy szép vörösesszőkéhez című versét elégszer-nem-hallhatóan mond­ja. S ránk szólnak olyan jól ismert hangok, mint Básti Lajos, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc, Avar István, Sinkovits Imre. Bizonyára mindenki számára örömet adó meglepetés lesz Almási Éva Szapphó-tolmácsolása, amely Latinovits Dzsjadéva Pásztor­­éneké-nek és Babits Mihály Húsvét előttjé-nek magasságáig ér. Kár, hogy némely felvételnek nemcsak hangtechnikai minősége gyenge, de az előadó is visszafogottan mondja a verset. Ez a kettősség leginkább József Attila Levegőt!-jének Besse­nyei Ferenc-féle tolmácsolásán ér­ződik. Különösebb hangsúlyozást nem kíván, hogy az antológia igényeihez való ragaszkodás okozza mindezt, hiszen itt a jó előadói teljesítmé­nyeken kívül a mű volt elsődleges. Tehát minden mű esetében nem si­kerülhetett olyan tolmácsolóra talál­ni, akik a lemezen hallhatók leg­jobbjainak tehetségéhez hasonló kva­litásokkal bír. A Világlíra lemezalbum értéke így több szempontból is vitathatatlan. Azzal, hogy nem törekedett iroda, lomtörténeti teljességre, kötelezőnek vélhető protokoll-szempontok nélkül válogatott, jelentősen megemelte ön­maga mércéjét. Szép verseket ad közre, olyanokat is, amelyeket ritkán olvasunk — olyanoknak is, akik rit­kán olvasnak — de hanglemezen érthetőbbek, illetve elérhetőbbek.-D­NŐ/7-8 E heti rejtvényünk­ben SENECA, a nagy görög filozófus egy gondolatával ismerked­hetnek meg a rejtvény­­fejtőink. Készítette: L. L. Az 5. számú rejtvény helyes megfejtése: A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell. A tizennégy helyes megfejtés után könyv­­jutalomban részesül: ifj. Juhász I., Tornaija (Safárikovo), Bayer J.­­né, Komárom (Komár­­no), Medgyes M.-né, Pat (Patince), Pongrácz Zs., Nagymagyar (Zla­­té Klasy), Balázs J.­­né, Borsi (Borsa), Grosch I.-né, Muzsla (Muzla), Piszton M., Érsekújvár (Nővé Zám­­ky), Mag K., Rapp (Rapovce). X Latin elöljáró A Maláj szigetek egyike Időmérő Ásvány Oxigén Csűz ítélet Kén, rádium Gázlóban van Elek Gobono Zenebona Hajlat András X A rejtvény 1. része n Mogyar színésznő Angol főnemesi cim Vodász jelzője Névelő i Nap latinul Lengyel labdarúgó Kötőszó Göngyöleg Képző Szovjet város Dohányos igéje Azonos betűk A rejtvény 2. része A tőke támasztékai Nagy gyémánt neve Hiányos patron Szovjet folyam A hét egyik napja Cölöpverő eszköz Tánciépés Pálco Csábítás Radiuw Közlekedé­si baleset Római államférfi Szülő Angol-am. hosszmérték Mogyar színész Dalmű («■• t.) O. O. H. Svájci folyam Amerikai milliomos család Mogyor énekesnő Magyar fizikus Régi könyv Sulfur Cseremisz Őrlemény Hálóval emleget Aktuális Folyó német­országban Dénes A kocsis ülése Finomság­­érték Izgalom Tan keverve Rag Iráni város A légnyomás egysége . . . ovo Irány Kétjegyű mássalh. Svéd fiúnév Névelő Bolgár uralkodó Elektród (ék. h.) Mogyar színésznő Mutatószó Amper Trigpog X

Next

/
Thumbnails
Contents