Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-16 / 7-8. szám
XXVI. KONGRESSZUSÁRA Kommentárunk 1981. február 23-án kezdődik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa, amely kijelöli az ország gazdasági és szociális fejlődésének a 11. ötéves tervre és az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányait, valamint összegezi és értékeli a 10. ötéves terv eredményeit. A párt Központi Bizottságának tavalyi októberi ülésén Leonyid Brezsnyev, a KB főtitkára a következő tíz év fő feladatait elemezve mondotta: „Azt hiszem, minden kommunista, és minden munkáspárt elsődleges küldetése a dolgozók jólétének előtérbe helyezése, megvalósítása.” A múlt év tavaszán beutaztam a Szovjetunió európai részét. A fővárosban, a szövetségi köztársaságok központjaiban, járási székhelyeken, egészen kicsi falukban ismerkedtem, beszélgettem az emberekkel. Tehát nem csak hivatalos statisztikák állnak a rendelkezésemre, amelyek többek közt elmondják, hogy a 10. ötéves terv folyamán 635 milliárd rubel értékű volt a szovjet népgazdaság beruházása, több mint 1200 nagy ipari létesítményt építettek, a mezőgazdaságban először haladta meg a gabonatermelés a 200 millió tonnát. A szovjet emberek véleménye, objektív, a hiányosságokra is rámutató értékelése szerint is lemérhető az általános és ütemes fejlődés. És leginkább a hétköznapok folyamatában. Naponta 5500 állami lakást adnak át a Szovjetunióban, tájékoztattak a helyi vezetők, lebontva ezt saját körzetükre is. Barangolásaink egy-egy állomáshelyen igazolták ezeket a tényeket. Lehetőségem nyílt egy bérházi lakásba is bekukkantani; megértettem, mit jelent az elv: a jövő családjának építünk. Tágas helyiségek, nagy ablakok, összkomfort. Megtudtam, hogy a Szovjetunió több területén ugyanilyen elv alapján már nem építenek egyszobás lakásokat. Az általános vélemény ugyanis, hogy a tudományos és technikai forradalom korszakában egy személynek is kicsi az ilyen lakás. A mezőgazdasági területeken, főleg Ukrajnában, a központi téma természetesen az élelmiszerellátás volt. Tisztán látó emberek sorolták fel a nehézségeket, és fogalmazták meg: az életszínvonal emelésével összefüggő sokrétű feladatok egyik legfontosabbika a lakosság élelmiszerellátása. A mezőgazdaság fejlesztésére az elmúlt három ötéves tervidőszakban körülbelül 400 milliárd rubelt fordítottak. Az SZKP KB említett októberi ülésén határozatot hozott egy élelmezési program kidolgozásáról, mely szerint agrár-ipari élelmezési komplexumot hoznak létre. Az lesz a feladata, hogy összehangolja a mezőgazdaság és a kapcsolódó ágazatok — a felvásárlás, a tárolás, a szállítás és a feldolgozás — fejlesztését, tervezését, irányítását és pénzügyi ellátását, valamint az élelmiszer-kereskedelemmel és az élelmiszeriparral összefüggő valamennyi munkát. Utam során mindenütt szóba került a béke kérdése. Az Orenburg—Buzuluk közt közlekedő vonaton egy bányásszal beszélgettem. A szovjet emberekre jellemző mondata ma is fülembe cseng. „Fél fizetésemet adnám a békéért!” Az SZKP XXV. kongresszusának békeprogramja ismert. A XXVI. kongresszus előkészítésének időszakában még sürgősebben hangzik el az irányelv: a nyolcvanas évek a béke és a biztonság megszilárdításának évtizede legyen! Mert a cél a dolgozók jólétének biztosítása. Ez pedig csak békés építőmunkával érhető el. — is — CE io KÉSZÜL A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA PÁRIZSBAN AZ UNESCO TAMOGATASAVAL NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁST RENDEZTEK A MUNKÁSOSZTÁLY ÉS A MUNKÁSMOZGALOM KÉRDÉSEIRŐL. A KONFERENCIÁN, AMELYEN HATVAN ORSZÁG KUTATÓI VETTEK RÉSZT. TÖBB FELSZÓLALÓ ELEMEZTE A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETÉT ÉS SZEREPÉT A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN. AZAZ NAPJAINKBAN. PJOTR FEDOSZTEJEV . AKADÉMIKUS, A SZOVJET TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ALELNÖKE A KONFERENCIÁN HALLOTTAK ALAPJÁN VETETTE PAPÍRRA A KÉRDÉSKÖRREL KAPCSOLATOS GONDOLATAIT. AMELYEKBŐL AZ ALÁBBIAKBAN IDÉZÜNK. A munkásosztály A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM KORÁBAN Napjainkban csak akkor értelmezhetjük helyesen a tudományos-műszaki forradalmat, ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy milyen szerepet játszik kibontakoztatásában a munkásosztály. A tudományos műszaki forradalom változásokhoz vezet a munkások feladatkörében, hatására fejlődik a szakképzettség színvonala és jellege, az általános és a szakmaképzés, és gazdagodik a munkások egyénisége. Nem meglepő, hogy a munkásosztály fejlődési problémái és történelmi szerepe körül nem csitul, sőt éleződik az ideológiai harc. Az a tény, hogy a munkásosztály szerepe a tudományos-technikai forradalom viszonyai között is nő, manőverezésre készteti a polgári ideológusokat. Néhányon a proletariátus „transzformációjáról“, mi több „eltűnéséről" állítanak fel elméleteket, azt hangoztatják, hogy a proletariátus megszűnik osztályként létezni, ezért eltűnnek a társadalmi ellentétek és az osztályharc. Azt bizonygatják, hogy a termelés gépesítése és automatizálása következtében a munkásosztály önmagától megszűnik. Több nyugati teoretikus egy úgynevezett posztindusztriális vagy technotron társadalom eljövetelét jósolja, azt jövendöli, hogy a proletariátus szakit a politizálással, és érdeklődése kimerül majd a szórakozásban. A munkásosztály „automatizált személyiségek alaktalan tömegének" értelmezik, olyan emberek összességének, akik kizárólag egyéni sorsukkal törődnek, és nem tűznek ki osztálycélokat. A Szovjetunióban azt a nézetet vallják, hogy a munkások nemcsak a tudományos-technikai forradalom tárgyai, hanem e folyamat, azaz az egész tudományosműszaki és társadalmi haladás fő mozgatóerői. Elsősorban a munkásosztálytól függ a jelenben és a jövőben egyaránt, hogy milyen gazdasági, szociális és szellemi problémákat vet fel és old meg a társadalom. A tudományt és a technikát a munkásosztály a forradalmi átalakítások során a társadalmi haladás szolgálatába állítja. Kétségtelen, hogy a technikában, a technológiában és a termelés szervezésében lezajló mélyreható változások közvetlenül hatnak a munkásosztály összetételére és arculatára, mindenekelőtt az iparban dolgozókéra, a mérnöki-műszaki értelmiség fejlődésére, továbbá megteremtik a fizikai és a szellemi munkát végzők között levő szociális különbségek felszámolásának anyagi-műszaki feltételeit. A munkásosztály önmaga befolyásolja e folyamat fejlődését. A 70-es években a Szovjetunióban fiatalok tízmilliói kezdték meg a munkáséletet, közöttük alig volt olyan, akinek nem volt középfokú végzettsége. Míg 1959-ben a szovjet népgazdaságban összesen foglalkoztatottaknak csupán 17,3 százaléka rendelkezik közép- vagy felsőfokú végzettséggel, 1970-ben már 34,2 százalékuk, 1979-ben pedig 54,3 százalékuk. Ma a szovjet munkások több mint 70 százalékának vagy felső-, vagy középfokú képesítése van. Érdekes szerkezeti változások történtek a szovjet társadalomban. Míg a szocializmus építésének kezdetén a lakosság számottevő részét (az 1939-es népszámlálás adatai szerint csaknem a felét) a kolhozparasztság alkotta, és a munkások csak egyharmadát, az alkalmazottak pedig mindössze egyhatodát képezték, addig a munkások részaránya napjainkban eléri a 62 százalékot. A Szovjetunióban a munkásfoglalkozásúok tábora évente mintegy 2 millió emberrel gyarapodik. Falun is jelentős szociális változások történnek. A mai parasztság számos szakma gépkezelőiből és munkásaiból áll, van közöttük mérnök és technikus is. A munkásosztály eme benyomulása a falusi környezetbe a szocializmus két testvéri osztályának egyik közeledési formája. Nő a munkások alkotói aktivitása is. 1959-ben az újítók és feltalálók országos szövetségének tagjai között 504 ezer 400 munkás volt, 1976-ban 3 millió 946 ezer (csaknem nyolcszor annyi), a tizedik ötéves terv végén pedig a munkásosztály 5 millió 100 ezer képviselőjét sorolhatja tagjai közé a szövetség. Az Állami Díj kitüntetettjei között is sok munkás van. A Szovjetunióban a munkásosztálynak vezető helye van az államirányitási rendszerben, igen sokan tagjai a népi küldöttek szovjetjeinek. A tudományos-technikai forradalom számos bonyolult gazdasági szociális és tudományos-műszaki problémát vet fel a fejlett szocialista társadalomban. Ezeket a problémákat annál sikeresebben fogjuk megoldani, minél sikeresebben érvényesül a munkásosztály hatása. Ezért is foglalkoznak a Szovjetunióban mélyrehatóan a munkásosztály növekedéséből és fejlődéséből adódó feladatok tanulmányozásával és megoldásával. Ez ff kérdés kellő hangsúlyt kap a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán is.
