Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-10 / 6. szám
Levelezőink írják a NO fóruma „Január elején tartotta értékelő taggyűlését a rimaszombati (Rimavská Sobota) járási nemzeti bizottság nőszervezete. A gyűlésen részt vett Július Pafovsky, a pártbizottság, Ján Balciar, a szakszervezet és Sarlota Pástorová, a Szlovákiai Nőszövetség Járási Bizottságának elnöke. „A nők helyzete szocialista társadalmunkban“ című előadás után Mária Kuráková, a szervezet elnöke beszámolt a megalakulás óta végzett munkájukról. A nőszervezet 1969. novemberében alakult meg 112 taggal. Az évek során nagy sikerrel vettek részt az olvasómozgalomban, évente megrendezték „Az élet szépsége“ néven ismert kiállítást. Hatan szerepeltek a Szólj, költemény! — Vansovej Lomniéka vers- és prózamondó versenyen, ketten járási helyezettek voltak. A nemzetközi gyermeknapon minden évben megajándékozták a feledi (Jesenské) gyermekotthon lakóit. Évente megrendezték a Három nemzedék találkozóját Dielikben, ahol a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőivel beszélgettek. Az 1974-es spartakiádon 40 nő gyakorlatozott. A megalakulás óta baráti kapcsolatot tartanak fenn a városukban tartózkodó szovjet asszonyokkal, akikkel kirándultak Kassára (Koáice), Duklára és Trencínbe. A tanfolyamokon a hidegtálak készítését ismerhették meg a lányok és asszonyok. 52 nőszervezeti tag versenyez a szocialista brigádok közösségeiben. Legtöbbet segítettek a mezőgazdasági csúcsmunkák idején. Környezetüket is szépítették, a jnb udvarán az ő kezük nyomán 70 rózsabokor pompázik. Az új évben egyesültek a Pionír utcai 280 taglétszámú nőszervezettel. Tudják, hogy ebben a nagyobb szövetségben sokkal több feladat vár rájuk. Vállalásaik teljesítéséhez sok sikert kívánunk nekik" - írja ADAM ATTILANÉ. „Az ipolynyéki (Vinica) nőszervezet már belelendült az új évbe. Ösztönözte őket az 1980-as spartakiód, amelyen 49 tagjuk vett részt: az egészség, szépség javára szolgáló sportot nem hagyták abba. A nőszervezet, Juhász Zsuzsannával az élen kezdeményezte és tette lehetővé az ipolynyéki nőknek, hogy rendszeresen, egy-két órán át edzzék a testüket. A nők, számos munkahelyi és családi elfoglaltságuk mellett örömest kaptak az alkalmon, és szép számban együtt tornáznak“ — közli NAGY MARIA. „Egy nyugdíjas életében a batyuban hordott emlékek is elevenebben élnek, ha törődünk, szívesen foglalkozunk az idős emberekkel. Ehhez tartotta magát a párkánynánai (Stúrovo-Nána) nőszervezet is, amikor batyubállal egybekötött nyugdíjas találkozót rendezett. Az ünnepi köszöntők után elbeszélgettek egymással, emlékeikből idéztek. A kisgyerekek verseltek, énekeltek az egybegyűlteknek. A batyubál igazi hangulatát az örökké vidám Száraz-testvérek teremtették meg, akik valóban fehér batyuval és fehér egérrel mentek a találkozóra. Barna Sándor zenekara a régi szép dallamokat játszotta, s a nyugdíjasok megifjodva, boldogan szórakoztak — adja hírül HAJTMAN KORNÉLIA. „A galántai (Galanta) járás 2750 lélekszámú községében, Nagymácsédon (Velká Maca) az egyik legtevékenyebb társadalmi szervezet a Vöröskereszt. A sokrétű munkáról Rátz Zoltánná elnöknő tájékoztatott, aki két éve vezeti kiemelkedő érdemmel a szervezetet. A helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet is nagyra értékeli munkájukat. A tagságuk 97 főnyi: 74 nő és 24 férfi. Terv szerint dolgoznak, havonta tartják vezetőségi gyűléseiket. Jó politikai nevelőmunkát fejtenek ki a szervezetben. Szakelőadásra hívtak meg egy nőgyógyászt, a serdülőknek előadást tartottak a dohányzás ártalmairól. Sikeresen együttműködnek a nő- és a pionírszervezettel: az iskolában az elsősegélynyújtásra oktatják a tanulókat. Egészségügyi őrsöket szerveznek. A helyi hangszóróban és a hírtáblán is népszerűsítik a Vöröskereszt munkáját. A gyerekekkel kirándultak a bratislavai Slavínra, majd az állatkertbe. Színházlátogatást terveznek Komáromba (Komárno), a Magyar Területi Színház előadására. Gyakran meglátogatják a falu idős polgárait, nyugdíjas találkozót is rendeztek. Húsz idős, beteg asszonyt saját otthonában látogattak meg, s jelenleg is öt rászoruló beteget ápolnak a lakásán. A társadalmi munkában szintén kezdeményezőek és dolgosak. Az óvoda építésénél 500 órát dolgoztak, a falu szépítésére rózsatöveket ültettek ki, s gondozzák a zöldövezetet. Szép eredményekkel dicsekedhetnek a véradás terén. Évente kétszer rendeznek önkéntes, díjmentes véradónapot, s Vágsellyén (Sala) adnak vért. 34 önkéntes véradójuk van, ám egyre többen jelentkeznek erre a nemes cselekedetre, s ez igazán örvendetes jelenség. 84-en előfizetik a Népegészség, négyen a Zdravie Iudu folyóiratot. A jövőben szeretnék növelni taglétszámukat, s még színvonalasabbá tenni munkájukat, még erősebben összefogni embertársaink egészségének megvédéséért“ — tudósít NAGY MIHÁLY. SZEGYENLEM ELMONDANI... de megtörtént. — Fogják meg! Felháborító! Rendőr! A szolid, tisztességben megőszült férfi csak nehezen értette meg, hogy róla van szó, miatta tört ki a pánik. Előbb elfehéredett, majd nadrágja elejéhez kapott. Villámgyorsan cikázott át emlékezetén a házassági évforduló, amikor felesége konfekcióiparunk szép termékét azzal a biztatással nyújtotta át a többi ajándék mellett: te még nyugodtan hordhatod a készruhát, mintha rád öntötték volna. Mért ne légy fiatalos benne. És kényelmes is, nem kell gombolgatni, cipzár van rajta... Hát ez az. Ebből lett a baj. Hogy bízott konfekcióiparunk villámzáraiban. Pedig megtanulhatta volna a fiától, hogy jobb időben beleakasztani egy biztosítótűt, mert biztos ami biztos. A „munkásbusz” tumultusából szabadulva, a közszeméremsértés hírére odaszalasztott rendőr tanácsára a közeli újságosnál vásárolt napilap védelmében osont hazáig, megfogadva, hogy ezentúl dróttal fölerősített gombokban bízik csak. Közben — harmincéves házas elmúlt —, fölrémlett emlékezetében A selejt bosszúja című film is. Dehát az csak film volt... Nagy Mihály, Diószeg (Sládkovicovo) Kérdez: Erőss Ferdinand né dunaszerdahelyi (Dun. Streda) lakos Családi házunk előtt rendszeresen tisztítjuk a járdát, a szomszédunk viszont meg a havat, jeget sem. Szeretném tudni, kötelességünk-e a járdatisztítás, ha igen mikor, milyen gyakran kell ezt végezni? Felelősségre lehet vonni azt, aki portája előtt nem tart rendet? Építkezés esetén hol rakhatjuk le az építőanyagot, milyen helyet foglalhat el a járdából és mennyi ideig? Válaszol: Schwarz Mária, a Bratisiavai Városi Közlekedési hivatal szakértője A közlekedési hálózat fontos tényezője nemzetgazdaságunknak; a gyorsan fejlődő közlekedés magával hozott egy sor gazdasági műszaki és szervezési intézkedést. Röviden ismertetném az olvasókkal a legfontosabb tudnivalókat: A járdák a községek beépített területén mindig a helyi nemzeti bizottság irányítása alá tartoznak. Ám a járdák tisztítása az ingatlan használójának (tulajdonosának) kötelessége. A szemét és a hó eltávolítását, jég esetén a járda leszórását mindig a tulajdonosnak kell elvégezniük. Ez a kötelesség érvényes azokra a tulajdonosokra is, akiknek a község járdával ellátott részén beépítetlen területük, kertjük van. A járdák tisztításának és leszórásának idejét mindig a nemzeti bizottság határozza meg. Ez az idő így eltérő lehet községenként, városonként változhat. A járda tisztítással a tulajdonos más személyt is megbízhat, például a házbérlőket, a házkezelőségek alkalmazottaikat, ezzel azonban nem hárítódik el a felelősség. Ha a tulajdonos háza előtt a jeges járdán valaki megcsúszik és sérülést szenved, az ingatlan (ház, kert) tulajdonosát vonják felelősségre. Ha az út mellett árok vagy földhányás húzódik és ezen keresztül ideiglenes vagy állandó átjáró van, a tulajdonosnak ezt is rendben kell tartania, hogy az átjárás veszélytelen legyen. Az árkokba hulladékot, vagy szennyvizet önteni tilos! Az úthálózat vésésével kapcsolatban tudni kell, hogy az út használójának nem szabad az utat túlságosan igénybe vennie, bepiszkolni, főleg autójavításkor, tisztításkor, az építő — vagy más anyagok le- és felrakásakor, tárolásakor. Például ha az építkezésről sáros autóval az útra megy, vagy szállítás közben elszórja a homokot stb., köteles a szemetet eltakarítani. Az út közelében nem szabad olyan tevékenységet végezni, amely zavarja, akadályozza a közlekedést. Téves az a nézet, hogy az építők használhatják a járdát és az utat az építőanyag lerakására, tárolására. Erre csak a helyi nemzeti bizottság adhat engedélyt. Végül szeretném még megjegyezni azt is, hogy az utak szomszédságában mindenkinek kötelessége megengedni az olyan földterületi intézedések végrehajtását, amelyek a biztonságos közlekedést szolgálják. Ilyen lehet például a földcsúszamlás, a sziklaomlás megakadályozása. Ha hasonló eset a tulajdonos hanyagságának a következménye, köteles a saját költségén megtéríteni a kárt és használhatóvá tenni az utat. Köszönöm a tájékoztatást: H. ZSEBIK SAROLTA
