Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-18 / 51-52. szám

nagyszerű emberem, legkülönb asszonyom, be jó, hogy olyannak ismerlek meg most, amilyennek várva hittelek .. Azután az ismeretlen Csinszka is meleg hangú levéllel jelentkezik, és ő szívébe fogadja, — egészen addig, míg a feleség a költőzsenit szolgálja. Ady ismét a legnagyobb bizalommal rá bízza a házassági irataikat és őt kéri meg, hogy a szükséges formaságokat a legsürgősebben elintézze. És felkérésére ő ül az esküvőre menő menyasszony mellett a kocsiban.

' 1914-et jelzett a naptár. Kitört az első világháború.

Mindezzel az értelmi és intellektuális kötődéssel párhuzamosan fut munkás élete. A Világ szerkesztőségében baloldali munkatársakkal dolgozik együtt, forradalmi elveket valló írókkal és művészekkel kerül kapcsolatba. Nagy Lajossal, Tersánszky Józsi Jenövei, Kassák Lajossal és másokkal. A háború sokakat elragad kollégái közül is. Nehezül az élet a hátországban is, menekültek, hadirokkantak, sok tehetetlen, segítségre szoruló ember szenvedi a háború borzalmait. Munkatársaival együtt írja a háborúellenes cikkeket, riportjait a nélkülözőkről. Ezek a cikkek hol megjelennek, hol fehér folt jelzi a helyüket, mert a cenzúra nem engedélyezi a közlésüket. Szegénygyám, betegápoló a közlegények mellett, de nem bírja a narkózis nélkül operált katonák szenvedéseit látni, idegileg kimerül.

Ady Csúcsán van, monumentális versekben tiltakozik a háború ellen. Lelkileg nagyon megviselt.)

— Legnagyobb versének A halottak élén-t tartom. A közkatona érdekében írta ezt a versét, fájt neki a szenvedésük.

(1916-ban anyja örömére férjhez megy Cosma doktorhoz. De újságírói munkásságát nem adja fel. Ha ideje engedi, beül a Fővárosi Könyvtárba, melynek igazgatója, létrehozója Szabó Ervin. Látja, hogy a társadalomtudomány érdekli, tanácsol, könyveket ad a kezébe.

Meghal Ferenc József, az öreg császár. Bécsben látja a temetését. Érzi, tudja, hogy egy történelmi korszaknak ezzel vége. Lezárul a több száz éves Habsburg-uralom. A történelem új kort vajúdik. 1917 márciusában kitör Oroszországban a polgári forradalom, a cárt menesztik. Lapja vezércikkben üdvözli az eseményt. Hatvány Lajos új lapjában, a Pesti Naplóban örömmel vállal egy cikksorozatot: Orosz nők a forradalomban címmel.

Adyék hol Csúcsán, hol Pesten élnek, míg véglegesen Pestre költöznek, a Veres Pálné utcába. Ott gyakran felkeresi őket. Csinszka otthont teremtett Adynak, saját ízlése szerintit. Élvezi a szerepét, tündököl, ragyog. Ő barátja mindkettőnek. Adyt nagyon megtörte a háború, súlyos beteg. Sokszor kéri, úgy, mint régen: Ülj le és olvassál.

A frontokról szökdösnek a katonák, a hátországban fogy az élelem, gazdagodnak a spekulánsok, nő az elégedetlenség. Oroszországban győz a proletárforradalom. Otthon is egyre hangosabban követelik a földet, kenyeret, az általános választójogot.

Magánéletében változás áll be. Megtudja, hogy férje megcsalja. Először szemet huny, a látszatházasságot fenntartják. Megismerkedik Nagy Andorral, aki megrokkanva tér vissza a frontról. Munkatársak és elveikben is azok.

Kitör az őszirózsás forradalom. Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választják.

Adyt kis szélütés éri. Nehezen beszél, ingerült, szenved. — A háborúnak már lényegében vége. Azt írja később Gyalog a baloldalon című könyvében. „A békekötés nem megy simán, sőt. Rettentő kavargás, izgalom rázza fel az új rendet remélő országot..."

A Tátrába utazik néhány napra egy kis pihenésre. Mikor visszatér, felhívja Csinszkát, hogy Ady felől érdeklődjön. Megtudja, hogy szanatóriumba vitték. Megbeszélik, hogy másnap délelőtt közösen meglátogatják. „Másnap reggel el is indultam Csinszkáért, de az utcán megállított egy harsány kiáltás ... Nézem ki ilyen hangos? Franyó Zoltán. Franyó áll előttem ... a Vörös Lobogó szerkesztője — és sír. — Ady meghalt!... Állunk az utcán, hangosan sírunk ... taxit keres, én berohanok a legközelebbi virágüzletbe. Kirakatában orgona ... csupa bimbó és sárgászöld levél . . . Virág, amilyet szeretne. A kocsiban hangosan sírunk. — Senki az ajtaja előtt, senki mellette . . . Ott fekszik a párnán, lehunyt szemmel, kisimult arccal... Most már csak az van itt, akit legelső ízben láttam. Aki több volt mindenkinél. Franyó kiveszi kezemből az orgonaágat, és Ady szívére teszi... vele porladt el. Mindegy, hogy ki adta.”)

Neki kell a lapjában elbúcsúztatnia. Nem látja a papírt, de vállalja.

Ady dedikált fényképe

Párizs a század elején

— Kérte: Ugye a barátom maradsz halálomig? Az is maradtam és maradok az én halálomig. Már csak én vagyok az élő tanú a közvetlen környezetéből. És őrzöm tisztán az emlékét. — Megered a könnye.

A történelem és az élet tovább száguld .. .

Hogyan is mondta?: Egészen benne éltem a koromban. És ma, 97 évesen?

— Alkuszom meg a világgal. Nekem az úgy fáj, hogy szinte minden nap terrorcselekményekről, robbantásokról hall az ember. Nem ilyen világért harcoltunk. — Felélénkül. — De tegnap olyan szépet kaptam a tv-ben. Shakespeare óriási! Az angol színészek remekül játszottak. Nálunk Latinovits tudta volna így eljátszani. Vannak emberek, akik remekül értenek a mesterségükhöz. Azokat tisztelem. Nem a látszatdolgokat. Csak az igazat. Például az író a nyelvet tudja jól, amin ír.

Ma kit érez közel magához?

— Mészöly Dezső remek Shakespeare-fordításait élvezem. És Villon-forditását. Legutolsó írószeretetem Nagy Lászlóé. Olyan kisugárzása volt az arcának, hogy ezüstösen csillogott. Az utolsó három Szilvesztert velük töltöttem a Szigligeti alkotóházban. Azt mondta: — Zsuka, megértesz engem. — Vannak versei, amiket nagyon szeretek. Rettenetesen siratta annakidején Sarkadit, a barátját. Szeretem az igaz embert.

Nem alkudtam meg soha. A helytállás hősét láttam Zrínyi Ilonában, ezért választottam regényem hősnőjének. A Rákosi korszakban, 1951—56-ig írtam. Négy évig kutattam a levéltárban. A kezemben tartottam Zrínyi Ilona leveleit. És két íródeák naplóját, akik közül az egyik naponta följegyezte Munkács várának ostromát. — Hét kiadást ért meg ez a könyvem, a pedagógusok felismerték a hasznosságát.

Jólesőn nyugtázza ezt, a mellőzés érzetét ellensúlyozó tényt.

— Nekem az a legnagyobb örömöm, hogy a nép, az emberek ragaszkodnak hozzám. Jönnek és írnak. Olyan nap nincs, hogy levelet ne hozna a posta. Jólesik, hogy jön a villanyszerelő és azt mondja: — Maga írt a múltkor Carusóról?

Átnyújtja az aznapi levelet, hogy olvassam, mert sajnos, az ö szeme bizony már nagyon gyenge. „Zsófia néninek tényleg tartogat még valamit az Élet. Igazságszolgáltatást is. Egy idén érettségizett lány. .. tőlem hallott először Zsófia néniről... Első kérdése az volt, hogy akkor Léda és Csinszka mellett miért nem tanítják Zsófia nénit a gimnáziumban ...?..."

— Karácsonyra jelenik meg úgy, ahogy volt... könyvem második kiadása.

Tizenhárom könyvet írt, az első 1940-ben jelent meg, Ady halála után húsz évvel. Akkor még élt Ady Lajos, az öccse. Öt kérte meg, hogy előszót írjon az Élet helyett órákhoz. Ady Lajos ezt írta: „... kivételes hely illeti meg ezt a kötetet... mert írójának az Ady Endréhez való viszonya is kivételes... Dénes Zsófia ... nem ünnepelt költőt és a divatos hímet látta Ady Endrében, hanem az embert... a hozzá méltó partner szerető érdeklődésével figyelte.. ." általa az Ady Endre arcképe teljesebb és igazabb lett." És Móricz Zsigmond ugyanarról: „.. . írásod első írás Adyról. Három napra beteggé tett. Oly közvetlenül, érzékletesen, annyira végig komolyan és akusztikai tisztaságban hatott rám, hogy míg olvastam, ott voltam Ady forgószél-körében, a szobájában ... vele ... veletek ... Nálad Zsukám, a könnycsepp is üde ...”

Ezt a könyvét 1944-ben zúzdába küldték. Húsz év múlva jelent csak meg az új kiadása és tavaly a harmadik.

Tiszteletre méltó korát meghazudtolóan derűs, kiegyensú lyozott. Nem törték meg a húszas évek elején a bécsi emigrációs idők, utána a Horthy-korszakban a félreállítottság. Majdnem éhenhalva, de kiszabadult a bunkerből a második világháború égésében. Mindig volt célja, terve, tudta, mit akar. A tollával mondott el sok mindent, amit tudott. Abból élt, azzal harcolt.

— Én nem tudok mást mondani, mint hogy minden üldözésemben és ellen szellemi téren képeztem magam. Hogy másoknak is tudjak adni.

(Azt írja Kovalovszky Miklós tanulmányában: „Korai élettapasztalatok megérlelte bölcsessége, belső tartása, hajlama és hamar megért, haladó világnézete fölszabadult, öntudatos lélekké tette. Műveltsége, eleven és sokoldalú érdeklődése, ízlésének minden iránti igényessége szellemi fegyelmezettséggel párosult —... a világszemlélet azonossága fűzte őt lelki közösségbe Adyval... tudott őszinte, önzetlen lenni, áldozatos asszonyi szerelemmel és alázattal szolgálni . . . Hogyan alakult volna Ady sorsa, ha megvalósul a terv, és Zsukát veszi feleségül?"

Nemeslelkűségre vall ez a vallomása Lédával és Csinszkával kapcsolatban: „Szeretnék tőlük bocsánatot kérni, hogy mások számára lemértem őket úgy, ahogy bennem megmaradtak. ... Én gyáván megfutamodtam a nagy feladat elöl, amelyet ök magukra vettek. Kétségtelenül a könnyebbik részt választottam. Passzív maradtam. Ők elvállalták a cselekvést: a gyakorlati szenvedést. A terhet felvették a vállukra, ki-ki a maga módján. És lefizették a vérdíjat, hogy Ady mellé lépjenek a halhatatlanságba. Én erre nem voltam képes... Az anyám tiltakozását pajzsnak vettem félelmem elé... Ők nem, az egészek, a bátrak, a teljesszivűek. Az egész árat fizetők. Csak ezt akartam még utánuk küldeni.)"

Olyan asszony, aki megvalósította önmagát. De nem csak öncélból. Még ma is dolgozik, erejéhez mérten. Cikket ír, szerepel a rádióban, fogadja az érdeklődőket. Férje, Szalatnyai József festőművész munkásságát figyeli nagy érdeklődéssel. Azt vallja, mindig kell, hogy valaki szeretettel álljon mellettünk. Őt éppen ez az érző asszonyi szíve, szellemi értékeivel párosulva teszi teljes értékű emberré.

Köszönöm, hogy lehetővé tette a találkozást.

Kívánunk Dénes Zsófiának jó egészséget és további bölcs részvételt mai életünkben!