Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-24 / 48. szám
Kommentárunk KI MIT AKAR? Lengyelországban a legutóbbi szabad szombaton a bányászok 74 százaléka vállalt önkéntes műszakot. A Zielona Góra-i sztrájk 22 nap után befejeződött. Nem járt sikerrel a lublini sztrájkfelhívás. Közben volt egy Jaruzelski-Glemba-Walesa találkozó, ahol újra az egységes népfront volt a téma, s a tárgyalások eredményét a LEMP KB is a kormány is jóváhagyta. Normalizálódik a helyzet - mondhatnánk mindezek alapján, csakhogy ez túl korai, felszínes és elhamarkodott derűlátás lenne. Mert közben sztrájkkészültség is van, és rosszabbodik Lengyelországban az élelmiszerellátás. A termelékenység tovább csökken, most már az energiaellátás miatt is. Közelednek a leghidegebb hetek (Lengyelországban december közepétől egészen január végéig általában közel húsz fokos hideg van), javulásra aligha lehet számítani. Mindezt a lengyel munkások többsége meg is érti, mind több hangot hallani, hogy valóban csak a becsületes munka segítheti át az országot a súlyos helyzeten, a válságos időszakon. Csakhogy a „másik oldal" szándékai nagyon szerteágazók. Az említett Jaruzelski- Glemba-Walesa megbeszéléseket egyes nyugati lapok úgy kommentálták, hogy „mérföldkő“ jelentőségű találkozó volt Lengyelország történelmében. Mások úgy, hogy a „politikai, erkölcsi és szociális" erők találkozója volt. Ám elítélendő kompromisszumnak is nevezték. A Szolidaritás vezető testületéi is hasonlóan értékelték a találkozót — aszerint, ki honnét kapja a támogatást! Merthogy kapja, az a Cl A által is beismert tény, Bonnban is így tudják. Mi mit jelent, ki mit akar? Nos, akik ezt a hármas találkozót történelmi jelentőségűnek tartják, úgy értékelik, hogy az ország sorsáról dönteni jogosultak találkoztak, vagyis az egyház és a Szolidaritás a párt egyenrangú partnerévé nőtt. Másszóval: bíznak abban, hogy mégis lesz beavatkozás Lengyelország alkotmányába, mégpedig olyan, amely alapvetően változtatja meg a szocialista rendet. Kik ők? A legszélsőségesebb szocialista- és szovjet ellenes erők, többségük a KOR-bál ismert. A második csoport taktikusabb ellensége a népidemokratikus Lengyelországnak. Ők „csak" annyit akarnak, hogy ismerjenek el három döntő tényezőt az országban, s el is fogadják a párt (mint politikai erő) vezető szerepét. Tudják viszont, hogy aki az emberek tudatát formálja (erkölcsi erő, egyház) és aki a gazdasági és a szociális ügyeket intézi (szociális erő, vagyis a Szolidaritás) egykönnyen elbánik a politikai erőt képviselő párttal, ráadásul minden hibát, tévedést, bajt a nyakába lehet varrni. Ez a csoport tulajdonképpen minden lelelősség nélkül uralkodhatna ... A harmadik csoport sem kevésbé veszélyes, mert a legközelebb állnak az anarchizmushoz. „Kérni, követelni, semmire és senkire sem tekintettel lenni, biztosítsák az ABSZOLÚT szabadságot és jólétet, aztán majd mi is teszünk valamit." Valahogy Így lehetne összegezni elképzeléseiket, jellemezni mostani cselekedeteiket. A kompromisszumot pedig csak egyféleképp tudják elképzelni: a kormány újabb engedményeket tesz, újra lép egyet - hátrafelé. S mindhárom irányzatra egyformán jellemző, hogy figyelmen kívül hagyják az ágazati szakszervezetek tiltakozását, a munkákollektivák felhívásait a Szolidaritás helyi szervezeteihez, amelyekben a céltalan és az egész nép sorsát veszélyeztető akciók befejezését kérik. Sokasodnak azok a mozzanatok, amelyek bizalommal tölthetnek el bennünket a baráti nép sorsát illetően. (neszméri) ITETe] Bratislavóban a Technika Házában került .megrendezésre a Ráció '81 kiállítás, amely nemzetgazdaságunk hatodik ötéves tervében született és a gyakorlatban már megvalósított találmányokat, újítási és ésszerűsítési javaslatokat mutatja be. A kétszázhatvan kiállító anyagát Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára is megtekintette, Václav Vacok szlovák fejlesztési és műszaki miniszter, valamint Michal Suska, a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság Technika Háza igazgatójának kíséretében. Lénárt elvtárs megismerkedett a szlovákiai újítómozgalom, a szocialista brigádok, a komplex racionalizációs brigádok eredményeivel az elektrotechnikai, elektronikai iparban, a bányászatban, az energiaiparban, a vegy-, a könnyű- és az építőiparban, és az egészségügy területén kifejtett ésszerűsítő törekvésekkel. Figyelmét különösképpen a gép- és a kohóipar kiállítási anyaga kötötte le. VÉDENI AZ ÉLETET ÉS ANNAK MINDEN ÉRTÉKÉT! Tisztelt kollégák! A század, amelynek végéhez közeledünk, az egész emberiség történelmének legmozgalmasabb időszaka. — Ezzel kezdődik a csehszlovákiai írók nyílt levele Nyugat- Európa íróihoz, amelyben kifejtik véleményüket a mai súlyos világhelyzettel kapcsolatban, megfogalmazzák ebben a helyzetben az írók feladatát, és felhívják nyugati kollégáikat, hogy alkotásaikban .a lelkiismeret humanista hangja" jusson szóhoz. „Számunkra, akik Európában élünk - hangsúlyozza a levél —, különösen felháborító, hogy az amerikai kormány képviselői azzal igyekeznek megnyugtatni és félrevezetni a világ közvéleményét, miszerint — bűnös és irreális számításaik szerint — a nukleáris konfliktus csupán Európára korlátozódhatna, és így nem az egész emberiséget érintené a nukleáris katasztrófa. Minket, európaiakat felháborít és haraggal tölt el, hogy mindenekelőtt az ősi, kulturált Európával, mindennel, amit a történelen folyamán az európaiak létrehoztak, és e földrész lakóinak életével akarnák megfizettetni embertelen érdekeiket és szándékaikat. Az emberiség történelme során az író hivatása, a kultúra feladata mindig a humanizmus szinonimája volt. Mi Romain Rolland, Thomas Mann, Makszim Gorkij, Martin Andersen Nexö és a világ művészete számos nagy humanistájának nemes örökségét védjük és a jövőben is meg akarjuk védeni. Együtt haladunk azokkal az embermilliókkal, akik meg akarják őrizni a békét önmaguk és gyermekeik számára, és e sorsdöntő időszakban az élet, a további békés, boldog fejlődés alternatíváját választják a nukleáris halál lehetőségével szemben. (...) Meggyőződésünk, hogy az emberek millióinak végre fel kell nyitni a szemét, meg kell mondanunk az igazságot, honnan leselkedik a halálveszély. Tisztelt kollégák! Önökhöz fordulunk, hogy — habár más társadalmi rendszerben élünk és alkotunk, s alkotásaink különböző szemléletet tükröznek - a helsinki konferencia Záróokmányával összhangban együtt emeljük fel hangunkat a nukleáris háborús készülődések ellen. Nem kell, hogy mindenben egyetértsünk, de szomszédok vagyunk egy házban, amely a Földünk, s egyikünk sorsa a másikétól is függ. Mindannyiunktól függ közös otthonunk jelene és jövője. (.. .) Alkotó munkánk társadalmi jelentősége, kedves kollégák, elsősorban az irodalom erejében rejlik, amely képes arra, hogy felébressze az emberek lelkiismeretét, felelősségérzetét, megsokszorozza bátorságukat és felkeltse vágyukat a boldogabb, anyagi és szellemi értékekben gazdagabb élet után, s arra is, hogy szót értsünk egymással. A mi hivatásunk egyik legfontosabb része az, hogy védjük az életet és annak minden értékét. Legyen tehát minden alkotásunk, minden polgári megnyilvánulásunk most és jövőben az ész és a lelkiismeret humanista hangja, amely minden nemzet békés életét és a kölcsönös együttműködés igényét fejezi ki. 1981. november 14-én. A Csehszlovákiai írók Szövetségének Központi Bizottsága A 46. HÉT A NAGYVILÁGBAN Hétfő: Nyugat-Szahara felszabadításáért a Polisario Front algíri képviselete adott ki nyilatkozatot, amelyben megállapítja, hogy Marokkó és az Egyesült Államok katonai együttműködésének szorosabbá tevése komoly akadályt állít a nyugat-szaharai konfliktus rendezésének útjába; az együttműködés a korszerű amerikai fegyverek újabb szállítmányaiban nyilvánul meg. Kedd: Indira Gandhi indiai kormányfő európai kőrútján Rómában megbeszéléseket folytatott Pertini köztársasági elnökkel, Spadolinf kormányfővel és Colombo külügyminiszterrel, továbbá részt vett a FAO, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének ülésén. Az indiai kormányfőnek ez az első olaszországi hivatalos látogatása. Szerda: A Japánban megjelenő Tokio Simbun c. tekintélyes lap közölte, hogy a nemrég Huhehotában - Belső-Mongólia kínai autonóm terület közigazgatási központja — lakó mongol lakosok nagyszabású tüntetést tartottak; a megmozdulásban több ezer diák és munkás vett részt, akik tiltakoztak a kínai sovinizmus ellen. Csütörtök: A NATO európai főparancsnoksága közölte, hogy a katonai tömb Autumn Forge-81 fedőnevű nagyszabású hadgyakorlat-sorozata befejeződött. Három hónap alatt 28 különböző hadgyakorlatra került sor Norvégiától Törökországig, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a Nyugat katonai erejét demonstrálja, a s nyugat-európai lakosság körében a háborús pszichózist szítsa. Ez utóbbit kevés sikerrel, mert a békemozgalmak épp az utóbbi hónapokban erősödtek meg. Péntek: Kubában országszerte folytatódtak a nagygyűlések, amelyeken a résztvevők teljes támogatásukról biztosították Fidel Castrónak, a Kubai KB első titkárának, állam- és kormányfőnek arra vonatkozó kijelentését, hogy a kubai nép megvédi a szocialista vívmányokat az erősödő washingtoni fenyegetésekkel szemben. Közéleti személyiségek, írók, tudósok, újságírók, sportolók, egyházi személyiségek fordultak felhívással a világ haladó erőihez, hogy a fokozódó Kuba-ellenes rágalomhadjárattal szemben vállaljanak szolidaritást a szigetország népével. Szombat: Libanonban a fokozódó tercorhullám nyomán újabb izraeli agressziótól tartanak. Az izraeliek újabb csapatösszevonásokat hajtottak végre a libanoni határ mentén, és folytatódnak az izraeli katonai légierő provokatív berepülései Libanon légiterébe. A libanoni vezetők ezért megvitatták a kialakult súlyos helyzetet, és javaslatokat készítettek elő a Marokkóban megtartandó közelgő arab csúcsértekezletre. Vasárnap: Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXXVII. kongresszusa a „Munkát és békét" jelszó jegyében ült össze. A tanácskozáson elhangzott beszámolókból nyilvánvaló, hogy a brit kommunisták legfontosabb célja döntő vereséget mérni a soron következő választásokon a konzervatívokra, továbbá sürgették, hogy a párt a következő parlamenti választáson lehetőleg minél több választási körzetben saját jelöftet állítson.
