Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-17 / 47. szám
Kuckó Tarka macska OROSZ NÉPKÖLTÉS Tarka macska, fehér a farka, éjszakára he kopog a házba, kéri Ljosenykát : Fogadd be a vándort, őrzöm majd az álmod. ” „Őrizd, macska, álmomat, amit adok, elfogadd: lábad megaranyozom, farkad megezüstözöm, jól is lakhatsz, lepényt is kapsz — egyél, macska, ne morzsád/, feküdj le. ha jóllaktál!” Tarka macska fekszik puha ágyba — Ljosenykámnak még puhább az ágya. Tarka macskának tollú a dunnája — Ljosenykámnak hidpehely puhája. Tarka macskának magos a fej alj a Ljosenykámét vetem magasabbra. Tarka macskának szőr a pokróca — Ljosenykámnak szebb a takarója. Almos a macska, mindjárt alszik, Ljosenyka is alszik, bölcsőjébe nyugszik. Szállj ide. álom, aludjál, virágom. Lesz, ha nagyra nősz, vontarany ruhád, ezüstbe, aranyba járatod anyád. . RAB ZSUZSA fordítása Baglyocska OROSZ GYERMEKVERS Baglyocska hunyorog. Fatönkön kuporog. Nagy fejét forgatja hol erre, hol arra. 1zeg-mozog-topog. Top-top-top-, top-top-top. О SVÁT ERZSÉBET fordítás Janiga József illusztrációi Repülünk a csillagokba — Pavel Róbert deáki (Diakovce) 5. osztályos tanuló rajza Miért kanyargós a Daugava folyó? (LETT NÉPMESE) Valamikor reges-régen elhatározták az állatok, hogy mindannyian összefognak, és együttes erővel megássák a Daugava folyó medrét. Akadt mégis egy, aki nem akart részt venni a munkában : a sárgarigó. — Nekem — szólt a rigó — teljesen elegendő az a víz, amely a felhőkből hull alá. Nincs szükségem arra is, amely a földön folyik! A sárgarigó oktondi önzése végtelenül bosszantotta a többi állatot, elhatározták hát, hogy megbüntetik, amiért nem vesz részt a közös munkában. Büntetése az lesz — így szólt az állatok döntése —, hogy egyetlen csepp folyóvizet sem adnak a sárgarigónak. Hisz így akarta, elégedjék meg hát az esővízzel. Azóta is, meleg nyári napokon, amikor nem esik az eső, és szomjazik a sárgarigó, így rikkant: „Lesz már eső? Lesz már eső?" Az állatok nagy szorgalommal láttak neki a munkának. A nyúl serényen futott, ugrándozott előre, és jelezte, merre legyen a folyó medre. Nagyon jól tudjuk azonban, hogyan szalad a hosszú fűlő, nagy ívben, nem egyenesen, hanem ide-oda, cikcakkban. Ahogy futott a nyúl, úgy kanyarodott a folyó medre is. Azért olyan kanyargós ma is a Daugava folyó. A nyúl nyomában serénykedett a vakond: ő túrta az első barázdát. Azt mesélik, hogy a vakond jutalmul nyerte gyönyörű fekete bársonybundácskáját, amiért segített megásni a Daugava folyó medrét. KEDVES GYEREKEK! Lapunk 40. számában hívtuk föl figyelmeteket Erich Knight nemrég megjelent ifjúsági kisregényére, a Lassie hazatér-re. Kedvcsinálónak szántuk; s örömmel tapasztaljuk, hogy nemcsak a könyvről, a könyv nyújtotta élményről írtok, hanem saját élményeteket is megosztjátok velünk, mint Takács Zsuzsa kassai (Koáice) kislány. Az ő írását közöljük most, hátha példájára néhányan tollat ragadtok még. Cézár visszatér Egy napon sétálni vittem kiskutyámat, a Cézárt. Ráadtam a .szájkosarat — bár nem harapós, csak ugat, de jobb vigyázni —, a pórázt és a nyakörvet, azután elindultunk. Egy darabig tűrte, hogy pórázon vezessem, de az óvodánál már nem bírtam fogni, ráncigáit, ugrándozott, így megkönyörültem rajta, s elengedtem. Tovább ballagtunk, egyszerre csak eltűnt a szemem elől. Kerestem mindenütt, tűvé tettem érte az egész várost. A szememből csörgő könnyektől már alig láttam. Reményt vesztve, búsan, zokogva oldalogtam haza. Mi lesz velünk a Cézár nélkül? Mi lesz a Cézárral nélkülünk? Ki fog bennünket boldogan körülugrálva üdvözölni, amikor messzi útról megérkezünk? Ki rágcsálja meg a széklábakat? Ki búcsúztat, amikor iskolába. munkába megy a család? Ki dugja az óljába a szétrágott fél pár zoknikat? Kezemben az üres póráz zörögve sírt velem. Ahogy így töprengtem, megszólított az egyik pajtásom: — Ide jött a fekete kutyus, fölvittem hozzátok, gondoltam, elveszett. Pajtásom köszönetét érdemelt volna, de én már se láttam, se hallottam, futottam, futottam haza. Beestem az ajtón: Cézár farkcsóválva ugrott a nyakamba, majd ledöntött a lábamról. Egész délután nem váltunk el egymástól. Meleg pofáját térdemre fektetve aludt el. Mindketten tudtuk, hogy összetartozunk. Takács Zsuzsa kedves írásáért Kulcsár Ferenc Dióhintó c. szép verseskötetét küldjük ajándékba—aköltőajánlásávaL^^^^^_^^^^^
