Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-22 / 51-52. szám

SÁMUEL NYOMÁBAN ..A HORDA NÉHÁNY NAPJA HAGYTA EL A FEHÉR SZIKLÁN TÜLI VIDÉKET. ELHAGYTA A BIZTONSAGOT NYÜJTÖ BARLANGOT. AZ ERDŐKET AZ ÁLLATOK ISMERT CSAPÁSAIVAL. A SÜRÜ SZŐNYEGGEL BORÍTOTT HEGYOLDALAKAT ÉS A KRISTÁLYTISZTA VIZŰ FORRÁSOKAT. A TÁJ, MELYNEK CSENDJÉT ÉVEKEN AT FELVERTE A HORDA, MOST ELCSENDESEDETT, MINT A MÉLYVIZÜ HEGYI TO FODROZÓ FELSZÍNE. A HORDA MOST ÜJABB VADÁSZTERÜLETEKRŐL ÁLMODO­ZIK. AHOL DÚSABBAK A RÉTEK, S EZÉRT NAGYOBBAK AZ ALLATCSORDÄK IS, CSAK AZ ÜTRA GONDOL. AMELY A KÖVETKEZŐ VADÁSZTERÜLETEKTŐL EL­VÁLASZTJA ÖT. MIT SEM TUD MÉG AZ IDŐRŐL, NEM TUDJA, HOGY ENNEK AZ ÜTNAK NINCSEN VÉGE, ÉS HOGY A HORDÁK SZAZAI ÉS EZREI FOGJAK ALLANDÖ KERESÉSBEN BE­BARANGOLNI A HATALMAS KONTINENSEKET HOSSZÚ ÉVEZREDEKEN KERESZTÜL, ÉS HOGY EGYSZER MAJD AZ Ő ÚTJUKON VISSZAFELÉ INDULNAK EL A NYOM­­KERESŐK, AKIK MAJD HOL MEGTALÁLJAK. HOL ELVESZTIK ÉS ISMÉT MEG­TALÁLJÁK A RÉGMÚLT ÉLET NYOMAIT..." Visszafelé lapozunk az Ember regényében. És visszafelé megyünk az úton, amelynek soha nincs vége. Most olyan helyen időzünk egy kicsit, ahol — eddigi ismereteink szerint — minden nyomkere­sőnek. kutatónak megálljt parancsol a Föld lehellete. A Vértesszőllősi Kavics ösvény mészkőtufa tera­szainak ősrégi hangulatot árasztó lehellete. vará­zsa . . . Sámuel nyomába szegődünk. Szerencsére, a távol­ság hihetetlenül kicsi közöttünk. Viszont annál nagyobb az. idő, amely elválaszt bennünket, ötszáz­ezer évet visszafelé számolni az időben annak, aki a huszadik század kvarcóráival méri a másodper­cekre tördelt időt — szédületes élmény. Bizony hihetetlen volt ez még Vértes László ré­gésznek. őskorkutatónak is. aki azon az emlékezetes napon kezében tartotta Sámuel ősünk tarkócsont­­ját:. . Az ásatási naplót olvasva — bizton mondhatom — minden olvasóból feltör valami agyserkentő érzés. Tízéves fiam menten elhatározta, hogy csakis régész lesz és semmi más... (Maradjon benne, ha le­het!!!) ... A nagymama a fejét csóválta: ezek a mai tudósok egyszer még az -istenek csontját is kiássák! valahonnan ... Mi meg elhatároztuk, hogy gyalog megyünk végig a Kavics ösvényen, és megörökítjük Európa legrégibb emberének, pontosabban előembe­rének maradványait, telepét. Vértesszőllőst, az immár nemzetközi hírű előember­telepet hamar elértük. A Komárno-Komárom-i határátkelőhelytől Tatán keresztül alig félórányi út autóval. A falu közepén szokatlan útjelző tábla: Hatalmas ősember fej mellett a magyar és angol nyelvű szöveg: Vértesszőllősi Múzeum. Az előember 500 000 éves őstelepe. Ütmutatónk is akad Boda Ferenc személyében, aki a faluban jelenleg talán legnagyobb tisztelője Sámuel nemzetségének. Felfelé kocogunk az ösvényen. Kísérőnkből régi emlékek törnek fel. — Innen a falu végétől már jól látni a domb tete­jét. Vagy ahogy a tudósok mondják, a mészkőtufa teraszok lépcsőzetes emelkedését. Gyermekkorom­ban minden szabad időnket itt töltöttük. Engem különösen izgatott a tái. régész akartam lenni. Gyűjtöttem a csigákat, megkövesedett levélmarad­ványokat. érdekesnek vélt köveket . . . Természetrajz órára, tanárunk kiengeszteléséit* szinte kötelező volt valami új „régit" találnunk... Rengetegen fordultak itt meg. Az emberek már vagy kétszáz éve ebből a lyukacsos, jó minőségű kőből építették házaikat. Ott bontották ki a földet, ahol éppen jónak látták. Aztán meg kőbányát nyi­tottuk. És hordták a nagy tömböket, ki tudja, mi minden épült bele a sok-sok vértesszőllősi ház. falába ... Még 1962-ben történt, hogy Pécsi Márton jeles földrajzprofesszor munkája során égetett csontdara­­bokal meg eszközféléket talált a mésztufa bánya egy vékony rétegében. Megkezdődtek a találgatások. Mivel a réteg 500 000 éves, a benne lévő leleteknek is olyan korúnknak kell lenniük. Az újabb neki­­gyűrkőzés során meg is találták a kilenc méter magas mészkőfalban, a földtől mintegy négy méter­nyire a jellegzetes réteget, s benne az elszenesedett csontokat... Ehhez hasonló korú leletek csak a kínai Sárkánydombról kerültek elő, meg a távoli Jáva-szigetéről. Lehetséges, hogy a világ egyik, tüzet használó előemberének maradványa éppen Vértesszőllősön kerül napvilágra? — tették fel a ku­tatók a kérdést. És Vértes professzor úr csitítgatta reményeit: ..Nem. ez túl szép volna"... De azért nem hagyta nyugton a dolog... A munka meg­indult. Leállították az. egész kőbánya működését. Lebontották a lelőhely feletti mészköfalat. Üjabb égett csontdarabok kerültek elő. Aztán néhány fog. és végül . . . Ezt izgalmasabban mondja el Vértes László az ásatási naplóban: ....... Van úgy néha tíz ember, hogy valami hirte­len felismerés oly erővel suhint rá, mintha csípős ütés érné. Egy fog feküdt munkatársam felém nyúj­tott tenyerén. Ránéztem, s az a fizikailag körül­írható sokk ért, mintha csak villanydróthoz nyúl­tam volna ... . . . Visszalépek a valóság szürke mészkősziklái közé: mindez 1963. augusztus 23-án volt. A nap kegyetlenül sütött, inget nem tűrtem forró bőrö­mön; ömlött rólam az izzadság, és a trópusokat idéző pállott kőbányai szél mészporral permetezte be nedves váltamat . . . Trogotherium-fog került elő a vékony kultúrrétegből és ez annyit jelent, hogy megtaláltam Közép-Európában az első biztos elö­­emberi leletet. Ez a lelet egyben telep is. s mint ilyen, a világon az első ebből a korból. Choppereket találtam, és ezek fényt derítettek Europa akkori benépesedése körülményeire...." A fogakról hamarosan kiderítették, hogy Homo erectusról (egyenesen járó emberről) van szó. és leginkább a kínai Sinathropus tejszemfogával vet­hető egybe a kis szemfog. A vértesszőllősi gyerek tehát kortársa volt a Sárkánydomb Prométheuszá­nak és a jávai Pithecantropusnak. Igaz, világra­szóló szenzáció... — És hogyan született meg Sámuel? — Ennek igazi történetét is csak a napló adhatja vissza: „Futó Jenő ásatási szakmunkás annak idején Az ember legrégibb főemlős ősei és a hominizáció A paleontológiái leletek alapján nyomon követhetjük a fejlődés hosszú szakaszait, amely az első élő szerve­zetek megjelenésével megindult. Mi ebbe a folyamatba akkor kapcsoló­dunk be, amikor kb. 55—65 millió év­vel ezelőtt megjelent a főemlősök (Prímátok) legprimitívebb képviselője, a Purgatórius. Az első főemlősök fá­kon éltek. Az az életmód testalkatuk bizonyos megváltozásaihoz vezetett (pl. a végtagok mozgathatósága sza­badabb lett, a szemek oldalról az arc­koponya elülső részére tolódtak, gyor­sabb fejlődésnek indult az agy, főleg a nagyagy, megváltozott a fogazat is stb.). Fejlettebb főemlősleletek az oli­­gocén korból származnak és 24—25 millió évesek (a Parapithecus, az Appidium. az Oligopithecus nemek). A hominoidák szuperfamíliája első képviselőinek a szakemberek a Prop­­liopithecust és az Aegyptopithecust tartják. Leleteik mintegy 34—32 millió évesek. Úgy tűnik, hogy az Aegypto­­pithecus a későbbi Dryopithecus (Pro­­consul) africanushoz hasonlóan a csim­pánz fejlődési vonalához közel eső stádiumot képvisel, vagy közvetlenül e fejlődési vonal tagja. S mivel a csimpánz, az ember legközelebbi élő rokona, valószínű, hogy valahol ebben a stádiumban vált el az emberek (Hominidák) fejlődési vonala a maj­mok (Pongidák) vonalától. Mielőtt rátérnénk az emberek (Ho­minidák) fejlődési vonalának részlete­sebb ismertetésére, szükséges néhány szót azokról az. alaki változásokról szólni, amelyek az emberi nem (Homo) megjelenéséhez vezettek, és amelyet a szakemberek hominizációs folyamat­nak neveznek. A hominizáció egyik legfontosabb mozzanata a felegyene­­sedés volt, a hátgerinc, a medence és a hosszú csontok ezzel összefüggő, alaki megváltozása. A kéz és a láb aszerint alakult át, ahogy megváltozott a szerepük. A láb átalakult a test hor­dozására. A lábujjak megrövidültek, kialakult a kettős boltozat (hosszanti és kereszt). Kiszélesedett a medence is, megerősödtek a kereszt-csípő-ízü­­letek, növekedett a csigolyák száma a keresztcsontban, és a medence át­alakult a zsigerek hordozására. A kéz felszabadult a test hordozásától és egyre nagyobb szerepet kapott az éle­lem megszerzésében. A gerincoszlop felső része az ágyékcsigolyák számá­nak csökkenésével megrövidült és ket­tős S-görbületet alkotott. A csigolyák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents