Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-22 / 51-52. szám

DARINA CERNOVÁ, a szlovákiai nöszövetség ALELNÖKE jó szóval oktasd... Hogyan élünk, milyenek vagyunk, milyenek az emberi kapcsola­taink, hogyan nevelünk, milyen a családunk, az otthonunk, a ház, az utca, a falu, a város, ahol élünk? Milyen lehetne, milyenné kell tennünk? Mindnyájunkat foglalkoztató kérdések. Elsősorban azonban nőszövetségünket, mert a szocialista életmód elsajátításában, a család nevelői küldetésének elmélyítésében, a tudományos világnézet, a szo­cialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemének megszilár­dításában nagy jelentősége és fontos küldetése van. Most. hogy a szervezeti élet, a tevékenység az alapszervezetekben új formáit, módjait keresi, elsősorban a lakótelepen élőkig kell gondolnunk. A Szlovákiai Nőszövetség fontos feladatának tekinti a lakótelepi bérházak lakói közli elszigeteltség feloldását. Virággal, zölddel, az ablakok és erkélyek rendbentartásával még szebbé tehetjük környe­zetünket. Sok még a kihasználatlan lehetőség a kultúra, a sport, a testedzés, a honvédelmi aktivitás terén. Vegyünk csak egy példát: a lakótelep kihasználatlan földterületén társadalmi munkával, a lakó­bizottság segítségével, a testnevelő egyesülettel sportpályákat lehetne építeni, ugyanúgy a kihasználatlanul álló mosókonyhák, szárítók kis átalakítással kitűnően szolgálnák a gyerekek és a felnőttek szak­köri tevékenységét is. Ez lehelne a helyes út a lakók közösségi szelle­mének megerősítéséhez, amely elmélyítené az ember lakóhelyéhez. sőt egész városához való jó kapcsolatát? Versenyt lehetne szervezni egy-egy lakóház körüli térség ízléses elrendezésében is. A közös munka, kulturális- és testnevelő-tevékenység révén közelebb kerül­hetne szervezetünk is a családokhoz. Innen már csak egy aprócska lépés, részt venni a család örömteli eseményeiben és részt vállalni gondjaikból, segíteni a problémák megoldásában. Mindenkinek jólesik a kedves, őszinte, érdeklődő, tanácsadó szó! Nőszövetségünknek ott a helye, ahol ezt a jó szót keresik — várják. Elősegíteni azt, hogy polgáraink érezzék és tudatosítsák szocialista társadalmunk törődését — nemcsak a munkahelyen, hanem a magánéletben is. Ennek feltétele azon lián, hogy tisztségviselőink, tagjaink megtalálják a családokhoz vezető utat. Beszélgessenek az asszonyokkal, anyákkal, mi nehezíti életüket, de beszéljenek nekik a nőszövetség munkájáról is, vonják be őket a társadalmi tevékenységbe. A mai nő — a mi politikai-nevelő munkánk által is egyre tájéko­zottabb. okosabb, érzelmileg gazdag anyává válik. Gyermekeit arra neveli; hogy becsüljék a hozzájuk közel állókat, szeressék hazájukat, iskolájukat, becsüljék a szocializmus értékeit. Politikai-nevelő mun­kánkkal a továbbiakban is hozzájárulunk az anya személyiség­fejlődéséhez. A család nevelő szerepét még nem mindenki értékeli kellőképpen. Még mindig hány anyát találunk, aki elhanyagolja gyermeket neve­lését, vagy az. államra hagyja. A nőszövetség szívén viseli ezeknek a gyermekeknek a sorsát. Az. alapszervezetek számos gyermekotthon felett vállaltak védnökséget, hogy az. ott nevelkedő gyerekek egalább részben érezzék az. otthon melegét. Viszont olyan anyákkal is találkozhatunk, akik túlságosan is „törőd­nek“ gyermekeikkel, ami az anyagiakat illeti. Ránk ezért még sok feladat vár: úgy kell irányítanunk az anyákat, hogy megértsék és alkalmazzák a helyes nevelés módszereit, hogy gyermekeikben a kommunista társadalom jövendő építőit lássák. A könnyelmű házasságkötések kérdése is foglalkoztat bennünket. Szlovákiában minden száz megkötött házasságból 13 bomlik fel. A Szlovákiai Nőszövetség Kis Családi Iskolája révén járul hozzá a fiatalok családi neveléséhez. Az a célunk, hogy a Kis Családi Isko­lák hálózata bővüljön és tartalmuk is egyre színvonalasabb legyen. A gyerekek, fiatalok, az anyák, a szülők nevelésével tulajdonképpen a fiatalok helyes pályaválasztását is befolyásoljuk. A szülők — az anyák — gyakran különböző ideálok áldozatai, figyelmen kívül hagy­ják a gyerekek érdeklődését és a társadalom szükségleteit. A család szocialista jellegének szilárdítása — minden vonatkozás­ban — továbbra is figyelmünk középpontjában áll. Hiszen a mi feladatunk — segíteni a társadalom, a család és az iskola közös cél­jának megvalósítását az egészséges, széles látókörű fiatal nemzedékek nevelését. Biztosan megbocsájtjók, kedves Olvasóink, hogy nem tudunk tovább várni, és mór most eláruljuk - lapunk megjelenésének 30. évfordulójára megkapjuk a mindannyiunk által óhajtott, legjobban várt ajándékot - a Nő terje­delmének bővítését. Következő, harmincadik évfolyamába lépő 1. szá­munk már nyolc oldallal gazdagabb lesz, huszon­négy oldalon jelenik meg! Sietünk hírül adni, hi­szen évek óta sürgették, várták, akarták, kérték — velünk együtt önök is. kedves Olvasóink! Ez volt első számú kívánságuk most is, ünnepi számunk szerkesztéséhez beküldött javaslataik, ötleteik sorá­ban. Még szerencse, hogy ajándék-levelük időben érkezett, Így a huszon­négy oldal tartalmá­nak, rovatszerkezetének ki­alakításában nagyon so­kat segített. A nyomda nem várhatott januárig, már karácsony előtt el kellett küldenünk a Kassai (Kosice) Kelet-szlovákiai Nyomdába első két szá­munkat, hogy ők is felké­szülhessenek az új, állan­dó rovat-illetve sorozat­­cimek kivitelezésére, hoz­záláthassanak ahhoz o munkához, amellyel a ti­zenkét színes és a tizenkét fekete-fehér oldal szedé­se, montirozása, képanya­gának kidolgozása jár. Most még nem soroljuk fel azoknak a nevét, akik a legjobb ötleteket, javas­latokat adták - bár kéré­sük teljesítésére rátalál­hatnak mór most, ha váz­latosan elmondjuk, mi minden kap helyet hu­szonnégy oldalas lapunk­ban. Figyelmünk középpont­jában a csalód, a nevelés áll, ahogy azt - küldeté­sünkhöz híven - a nőszö­vetség elvárja tőlünk . . . A Családi kör mellett ál­landó helye lesz a jogász, az orvos, a pedagógus ta­nácsainak, az olvasó véle­ményének — és természe­tesen Katalinnak. A levelek, tudósítások megérdemelten kapnak majd méltó helyet, terje­delmet ezentúl. A Szlová­kiai Nőszövetség több mint negyvenegyezer ma­gyar nemzetiségű tevé­kenységéről azonban leve­lezőink — illetve munka­társaink - nem csak tudó­sítások formájában adnak hírt ezentúl. A kézimunká­zó, ügyes kezű asszonyok számára állandó rovatot nyitunk. Találunk helyet arra is, hogy „vendégül lássuk" legtevékenyebb népművelőinket, pedagó­gusainkat. mindazokat, akik szabad idejük felál­dozásával falvak, közössé­gek, iskolák, ifjúsági klu­bok munkáját, a hasznos szabadidő-töltést szervezik. A divat és a kézimunka mellett végre teljesíthetjük azok kérését is, akik lak­­berendezési tanácsokat, ötleteket várnak tőlünk. Rendszeressé válik a Nő fóruma, tehát még több kérdésre adhatnak választ az illetékesek, rövidebb határidőn belül, mint eddig. Üj rovattal is jelentke­zünk, „Miért nincs, ha van" címmel piackutatás­ra szántuk el magunkat, hogy megkeressük a „pult alá" bújt, magukat hiány­cikknek álcázó árukat, hogy a divatos színű tás­kához cipőt, illetve cipő­höz táskát keressünk, hogy megtudjuk, hogy miért le­het az egyik városban szánkót kapni, a másik­ban nem ... A korszerű háztartáshoz nélkülözhe­tetlen kisgépekről, eszkö­zökről, edényekről sem feledkezünk meg. A sza­kácskönyvünkben közölt recepteket ezeket is mel­lékeljük. Bemutatjuk majd azo­kat a nőket, akik helyt­állásukkal kivívták mind­annyiunk elismerését, akik közéleti tisztséget töltenek be, akikre büszkék va­gyunk. A Kuckó még nagyobb helyet szón a gyermekek alkotásainak, szakköri te­vékenységük népszerűsíté­sének. Riportjaink a nők hely­zetének, a csalódok éle­tének egy-egy időszerű kérdését vetik majd fel, és még igényesebb mű­faji eszközökkel dolgozzuk fel az olvasóinkat foglal­koztató gondokat, gondo­latokat. Tájolónk nemcsak nézni, látni is segít majd a ma­ga mondján. Könyvekről, filmekről, színházról, hang­versenyekről, hangleme­zekről, rádió- és tévémű­sorokról adunk majd hírt és mondunk egyúttal vé­leményt. A világ asszo­nyainak 'helyzetéről, a tu­dományos érdekességekről, a más lapokban olvasott, figyelmet érdemlő dolgok­ról, emberekről és esemé­nyekről is többet írhatunk. Szándékunk, hogy hasz­nos és okos, amellett szó­rakoztató módon segítsünk harmonikusabbá, örömte­libbé tenni családi életü­ket, megoldani gyermek­­nevelési gondjaikat, hogy életükből, munkájukból se­gítsünk elhárítani a fele­lőtlenség, a közömbösség, a lelkiismeretlenség és a bürokrácia által okozott nehézségeket, hogy szak­emberek bevonásával erő­sítsük öntudatukat, önbi­zalmukat; hogy közös erő­vel keressük, mivel tehet­jük egymás életét, ottho­nunkat szebbé, hazánkat gazdagabbá, hogyan ne­velhetjük gyermekeinket egészséges, értékes em­berré; hogy mit tehetünk, mit kell tennünk azért az alapvető -feltételért, mely nélkül minden törekvésünk és tervünk hiábavaló len­ne: a békéért. Ennyit előzetesen, hogy velünk örülhessenek, hogy mór most osztozzunk az ajándékon! Ennyit a csalódok pihe­nőnapjaira, ünnepeire — ennyit a mi ünnepünk elé! Köszönjük, hogy bizalmuk, figyelmük, segítségük tö­­retlenségével velünk van­nak. Azoknak pedig, akik ajándék-ötletükkel, leve­lükkel vettek részt ünne­pek előtti nagy munkánk­ban, külön köszönetét mondunk. Következő szá­munk tehát már huszon­négy oldalon jelenik meg, s annyiban ünnepi, hogy oz első szómtól kezdve egészen a hetedikig folyik majd az olvasók ötletei­nek, kívánságainak meg­valósítása, a hetedik szómban pedig csokorba gyűjtve adjuk mindazt, ami az évfordulóhoz, alka­lomhoz kötött. Mert a töb­bi — ahogyan már emlí­tettük - beleépült lapunk új szerkezetébe. Biztosak vagyunk ben­ne, hogy karácsonyuk, új évük olyan örömteli lesz, mint a miénk. A Nő szerkesztősége A legszebb ajándék

Next

/
Thumbnails
Contents