Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-09 / 50. szám

Mindenki másképp csinálja Én is. Bevallom, csak azt szeretem és tudom .főzni, amit magam is kedvelek. És amit szívesen fogyaszt a család többi tagja is. Ezért mos­tohagyerek étrendünkben például a darás metélt, és a kislányomnak mindig várni kellett, amíg anyukám meglátogatott. Akkor együtt élvez­hették a piruló darától fénylő, néha forró tejben úszó vagy más módon tálalt, annyira kedvelt darás metél­tet. S ha már a konyhám titkainál tartunk: a háztartás művészetének néhány alapelvét még férjhezmene­­telem előtt, szüleim konyhájában el­sajátítottam, bár tapasztalataim két­gyermekes anyaként is sokáig csak elméletben gyümölcsöztek, hála an­nak a szerencsés körülménynek, hogy örökké mozgékony dédanyám, a gyerekek .ómamája" csaknem két évtizedig volt konyhánk tulajdon­képpeni uralkodója. Tőle tanultam meg a takarékosságot, a kenyér megbecsülését. Azt, hogy étel soha­sem kerülhetett a szemétbe, és hogy minden maradékot fel lehet hasz­nálni. Nem főzött szakócskönyből, ritkán mért valamit. (Az utóbbit tőle örököltem.) A gyerekek vele tárgyal­ták meg kívánságaikat, s én csak a bevásárlás és egyéb munkák szem­pontjából voltam mérvadó. Ezért esett olyan nehezemre fenn­tartani a csaknem menetrendszerű pontossággal működő konyhát, ami­kor eltávozott közülünk. Több mint tíz esztendő telt el azóta. Kezdetben jónéhány telefon­­beszélgetést folytattam anyukámmal a vadashús vagy az eszterházi rostélyos elkészítésének módjáról. Egyébként az aranysárga húsleve­sem ékességét, a cérnánál is véko­nyabb metéltet vagy egészen külön­legesen készült levestarhonyát ma is tőle kapom, s nem titok az sem, hogy családunknak az ő befőttéi, lekvárai izlenek a legjobban. Láto­gatásai alkalmával beavatta serdü­lő lányomat néhány kedvenc étele elkészítésének titkába. Ezután kö­vetkezett az a konyhai sakkhúzásom, hogy a család minden tagjának volt egy napja, amikor saját főztjét tálalta. Persze, nem gyakran, de azért hasznosnak bizonyult. Hogy mi maradt rám? A sok-sok hétköznap, ünnep és vendégvárás, a napi tervezés és szervezés. Kedves pesti barátainktól ellestem egy ki­tűnő könnyítő módszert. Ök is he­tenként egyszer vásárolnak húst. Rendszerint pénteken. Munkából hazatérve tehát első gondom, hogy megítéljem, melyik darab mire a legalkalmasabb. Ha vágom a rán­tani való szeleteket, biztosan ma­rad olyan vagdalék, ami őrölve lesz jó (vagdalthús, csevabcsicsa stb.) vagy pörköltnek, s az sem árt, ha keverem a disznó-, borjú- és marha­hús darabkákat. Sőt. Ha keddre például tokányt tervezek, mindjárt felvágom a hosszúkás szeletkéket is, sózva, borsozva rakom félre. Ha ne­tán vesepecsenye is akad, felszele­telem bifszteknek és fűszerpácba teszem. Az így elkészült adagokat külön-külön csomagolom alufóliába, és hogy tévedés ne essék, kis papír­szelettel jelölöm a tartalmukat. így aztán nem probléma bármely nap reggel kivenni a saját készítésű mélyhűtött félkészárut, és munkából hazatérve mór csak a köretről kell gondoskod norm Az is megtörténik, hogy nem mindig válik be a terv, váratlan vendég érkezik. Ilyenkor villámva­csora készül. Melegen vagy hide­gen tálalva mindenki szereti. Meg­reszelek például '/« kg ementáli vagy eidami sajtot, s ezt összeke­verem egy tégely majonézzel és né­hány gerezd áttört fokhagymával. Friss kenyérrel vagy zsemlével ki­tűnő. Ugyancsak ízlik a töltött pa­radicsom, melynél az előző napi maradék őrölt húst vagy felvágottat használom töltelékként, pikánsan ízesítve. A tálra rakott paradicso­mok tetejét sajttal hintem be. És még egy nagyon ízletes kenő: össze­keverek 10 dkg juhtúrót, 10 dkg vajat, 10 dkg krémsajtot, 1 gerezd áttört fokhagymát, egy kisebb reszelt hagymát. Nagy sikere van a gom­bás zsemlének is. Négy darab zsem­lét felvágok, a belét kiszedem. '/« kg gombát hagymás zsíron megpáro­lok, közben beleteszem a kivájt zsemlebelet, elkeverem 1 kanál tej­föllel, sóval, borssal, zöldpetrezse­lyemmel. Ezzel megtöltöm a fél zsemléket. Jól kizsírozott tepsibe te­szem, mindegyikre egy tojást ütök, meghintem reszelt sajttal és V* óráig sütöm. S ha már a leírásoknál tartunk, végezetül hadd írjam le családunk két kedvenc receptjét. ERDEI TOK ANY: Forró olajon hirtelen megpirí­tunk 60 dkg hosszúkás szeletekre vágott, sózott és borsozott disznó­combot. Ha félig sült, hozzáadunk 1 fej hagymát, 1 piros kápia pap­rikát, 10 dkg gombát, 1 savanyú uborkát, 2 fokhagymagerezdet, petrezselyem zöldjét (mindezt apróra vágva), kecsupot, wor­­chester mártást, sót, 1 dl fehér bort és fűszerezzük. Megpároljuk, felöntjük 2-3 kanál tejföllel. Burgonyával, rizzsel, párolt zöld­séggel és savanyúsággal tálaljuk. KÖKUSZLEPÉNY 9 tojásfehérjét és 33 dkg kris­tálycukrot kemény habbá verünk, hozzáadunk 12 Vt dkg kókusz­lisztet és 12 Vi dkg daráslisztet. Kizsírozott, lisztezett tepsiben megsütjük. A hideg tésztára a következő krémet kenjük: 9 tojás­­sárgáját és 13 dkg kristálycukrot gőz felett sűrűre verünk. Hozzá­adunk 1 evőkanál őrölt kávét, 1 evőkanál kakaót, s ha a krém kihűlt, V* kg vajat. Tovább ver­jük, amíg sima és habos lesz. A krémet 10 dkg Hérából és 10 dkg csokoládéból készült cso­koládéöntettel vonjuk be. (Na­gyon finom! Ezek voltak a hazaiak. Mivel azonban külföldi utazásaim so­rán a gasztronómiáról sem feled­keztem meg, kis ízelítő más or­szágok étlapjáról: OROSZ VITAMINSALÄTA: Sa­látástálban jól kikeverünk 6 evő­kanál tejfölt. 2 kávéskanál citrom­lét. Vt kávéskanál sót. Beleforgat­­iuk 1 fei zöldsaláta leveleit, 1 db hámozott, vékonyra szelt uborkát, sárgarépát és almát. Negyed pa­­’••'Hicsomszeletekkel díszítjük a tálat. LENGYEL ZELLERKEVERÉK: Megtisztítunk és lereszelünk 1 na­gyobb zellert. 2 db körtét (vagy almátl. Citromlével, sóval és cu­korral ízesítiük. 2—3 kanál tej­színnel vegvítiük. Kitűnő húsok­hoz, de olajbogyóval vagy sonka­töltelékként előételnek is meg­felel. HORTOBÁGYI HÚSOS PALA­CSINTA: A kész sós palacsintá­kat megtöltjük ledarált pörkölt­tel. összegöngyölítiük. jénai tálra •-akiuk és meglocsoliuk a pörkölt levével. 2—3 kanál tejfölt öntünk a tetejére és kb. 10 nercre forró sütőbe tesszük. ZÖLDSÉGES - BURGONYÁS - RIZSES HÚS (GYUVECS): Na­eyobb lábasban 2—3 evőkanál zsi­radékon megpörkölünk 1 Vt cm-es kockákra vágott sertéscombot, s áttesszük 2 literes tűzálló tál- * ba. A maradék zsiradékon meg­párolunk 2 fei apróra vágott vöröshagymát. 10 dkg rizst. Fel­forralunk 3 dl marhahúslevest. 2 kávéskanál sóval, csínét törött borssal és a húsra öntjük. A rizs teteiére tesszük a két darab föl­szeletelt sárgarépát, 1 db papri­kát. 2 negyedekre vágott para­dicsomot és 1—2 db nyolcadukra vágott burgonyát és lefedjük. Lassú tűznél 2 órát sütjük. FRANCIA GOMBAMARTAS: Két evőkanál vajban enyhén megpirítunk 3 evőkanál lisztet, lassan beleöntünk 2 dl tejet és 2 dl tejszínt, majd állandó keve­rés közben felforraljuk. Ezután ízlés szerint megsózzuk, borsoz­­zuk, beleteszünk egy csipetnyi szerecsendiót és 10 dkg reszelt sajtot. Ha a sajt elolvadt, bele­keverünk 1 tojássárgáját és Vt dl fehér bort. 1—2 percig forraljuk, állandóan keverve. Két evőkanál vajban puhára párolunk 20 dkg fölszeletelt gombát és a tejes­tejszínes mártásba tesszük. KRPELAN MAGDA „A hidaskürti (Mostová) polgári ügyek testü­leté, a Vöröskereszt és a nőszervezet meghitt ünnepséget rendezett a 70 éven felüli lakosok­nak. Az agit-kettősök lakásukban keresték fel és hívták meg őket a találkozóra: 135-en meg is jelentek az összejövetelen. A betegségük, gyöngélkedésük miatt távolmaradottakat meg­látogatták és köszöntötték a rendező szervek képviselői. A találkozón Polgár elvtárs a hnb elnöke mondott ünnepi beszédet, Horsicza elv­társ a helyi pártszervezet elnöke pedig méltatta a résztvevők munkában szerzett érdemeit. Far­kas Anna egészségügyi nővér, a helyi Vörös­­kereszt tagja előadást tartott: ismertette az öregkorban leggyakrabban előforduló betegsé­geket, beszélt az idős emberek egészséges élet­módjáról, s felhívta a figyelmet a túlzott gyógy­­szerfogyasztás károsságára. A szervezők meg­lepetésül közölték, hogy minden 70 éven felüli polgár 100 korona (a házaspárok természete­sen 200 korona) értékű élelmiszert kap a köz­ségi élelmiszerboltban. Az ünnepség szép kultúr­műsorral fejeződött be" — tudósít NAGY MIHÁLY. „Az ipolysági (Sahy) alapiskola étkezdéjét 2 millió korona anyagi ráfordítással a Z-akció keretében építették fel a város lakói. Társadal­mi munkában több ezer órát dolgoztak rajta a magyar és szlovák tannyelvű általános iskola pionírjai, pedagógusai. Megérte, mert a vnb épületének két kis ebédlőjében csupán 68 gyer­mek étkezhetett egyszerre, az új étkezdében pedig 180 tanuló ülhet asztalhoz. Az étkezdében tíz tagú munkaközösség dol­gozik. 27 éven át Grausz Mária volt a vezető, most nyugdíjba készül, és helyettesként dolgo­zik. Az étkezde irányítását Gulyás Katalin vette át. Lukács Katalin főszakácsnő, Pásztor Erzsébet és Balázs Erzsébet szakácsnők tanfolyamok ré­vén állandóan bővítik szakmai tudásukat. Mun­kahelyük a legkorszerűbb főzőeszközökkel van felszerelve. Egész évben kitűnően ellátják őket zöldséggel, friss gyümölccsel, süteménnyel és hentesáruval, ezért mindig a javallott étlap szerint süthetnek-főzhetnek. Kalóriában és vita­minban gazdag finom ételt fogyaszt az itt kosztoló 707 diák és pedagógus. A munkaközös­ség pedig elhatározta, hogy 1980. január 1-től megpályázza a szocialista brigád címet - közli BELÁNYI JÁNOS. Tudósítónk másik levelében arról ad számot, hogyan szolgálja a gondozásra szoruló időseket az a szolgáltatóház, amelyet a lévai (Levice) járásban elsőként Ipolyságon, 1979. áprilisában nyitottak meg a nyugdíjasok előtt. „Vankovics Anna körzeti egészségügyi nővér, s Bazsó Kata­lin gondozónő és a kollektíva további 4 tagja szívvel-lélekkel azon fáradozik, hogy az öt 85 éven felüli, az öt 80. évét betöltött és a tizen­négy 57 évnél idősebb ember jól érezze magát a korszerű emeletes házban. Vankovics Anna elmondta, hogy nem szociá­lis otthonról van szó. Éppen azért szervezték meg ezt a szolgáltatást, mert nem minden egye­dül élő idős ember vágyódik szociális otthonba. Az ittlakók szépen megélnek a nyugdíjból; aki­nek alacsony a nyugdija, azt a jnb szociális osztálya támogatja."

Next

/
Thumbnails
Contents