Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-09 / 50. szám

35 EVES A NEMZETKÖZI DEMOKRATIKUS NOSZOVETSEG

Valentyina Xyereskova. az NDNSZ egyik alelnöke

Ez év december 1-én emlékezünk meg a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség fennállásának 35. évfordulójáról. Már maga az a tény. Hogy a nők nemzetközi világszövetsége - az egyetlen a maga nemében, s tegyük hozzá, mindeddig a legnagyobb tagsággal rendelkező világszövetség — harmincöt éve létezik, s hogy olyan széles arcvonalat volt képes kialakítani amely több mint 100 nemzeti nőszervezetet tömörít, ékesen bizonyítja életképességét, s azt, hogy az eszmék, amelyek életrehívták s amelyekért harcol, ma is időszerűek, élők, mozgósítók.

Az NDNSZ három és fél évtized alatt a haladó gondolkodású nők millióit mozgósította és mozgósítja a világ minden részében, s mindenkor hallatta szavát, amikor a békét és a nemzetek biztonságát veszély fenyegette. A nők millióinak mutatta meg a kiutat a rabszolgaságból és a megaláztatásból, a szabadságukért küzdő gyarmati országok asszonyainak nemcsak erkölcsi támogatást nyújtott, hanem megsegítésükre nemzetközi segélyakciókat szervezett, s szolidaritásra szólította-szólítja fel a nemzeti nőszervezeteket azokkal a nőkkel, akiknek hazájában háború dúl.

Ez a harmincöt év tanúsítja az alapítók hitének igazát, hogy a nőkben olyan mérhetetlen és kihasználatlan erő rejlik, amely képes lenne megakadályozni a háborúkat, ha ennek maguk is a tudatára ébrednének. Azok, akik az NDNSZ alapjait megvetették, még élénken emlékeztek a legutóbbi háború borzalmaira s egyformán vezérelte őket a vágy: mindent megtenni azért, hogy ez soha

többé ne ismétlődjék meg. Már akkor sejtették, hogy bár a szovjet hadsereg a háborúban legyőzte a fasizmust, az továbbra is veszélyt jelent, mert nem mindenütt irtották ki a gyökereit, s mert a világban továbbra is hatnak az osztályellentétek. Tudták, hogy a nőknek hazájuk egyenjogú állampolgáraivá kell válniuk, lehetőséget kell kapniuk beleszólni tágabb értelemben a közügyekbe, hogy ebben a harcban döntő szerepet játszhassanak. Az NDNSZ programja teljes egészében, minden vonatkozásban és egész szélességében felöleli mindazon törekvéseket, melyeknek célja a nők egyenjogúságának megvalósítása.

1 ,A nők nemzetközi világszövetségének gondolata a második világháború idején öltött konkrét formát a koncentrációs táborokban, a frontokon, a megszállt és a fasizmus ellen harcoló országokban. „Soha többé háborút!" - ez volt a jelszava a nőknek, akik sokszorosan éreztékélték át családjuk szenvedéseiben a háború borzalmait.

Moszkvában 1941. szeptember 7-én megtartották a szovjet nők össz-szövetségi konferenciáját. Résztvevői felhívást intéztek a más országokban élő hazafias érzelmű nőkhöz, hogy építsenek ki egységes fasizmus elleni frontot. Majd 1944- ben a szovjet nők IV. össz-szövetségi, antifasiszta kongresszusa fordult felhívással a haladó asszonyokhoz, lányokhoz, hogy egyesítsék erőiket a döntő küzdelemre a fasizmus ellen s tovább szilárdítsák szolidaritásukat.

Közvetlenül a háború befejezése utón, 1945. júniusában tartották Párizsban a

francia nők I. kongresszusukat; ezen nagy szómban vettek részt külföldi nőküldöttségek is. Itt hangzott el a javaslat egy nemzetközi nőkongresszus összehívására, amelyen megalapítanák a nemzetközi nőszövetséget, mint a nemzetközi nőmozgalom bázisát. A külföldi küldöttségek jóváhagyták a kezdeményező bizottságot, elnökéül az ismert francia tudóst és antifasiszta harcost, Eugénie Cottont választották. A bizottságban Csehszlovákiát Anezka Hodinová-Spurná képviselte, aki 1945-től állt hazai nőmozgalmunk élén.

A nemzetközi nőszövetség - amelynek egyformán lenne célja a béke védelme és a nők politikai, gazdasági és társadalmi jogainak védelme s küzdeni e célokért — gondolata a kongresszus valamennyi résztvevőjénél visszhangra talált. Abban is egyetértettek, hogy ennek a szervezetnek programjában különböznie kell a háború előtti feminista vagy pacifista, nagyobbára jótékonysági jellegű szervezetektől, amelyek ugyan foglalkoztak a gyermekek problémáival, de nemigen érintették a nyomor, a tudatlanság és egyéb bajok szociális és gazdasági gyökereit.

A kezdeményező bizottság előkészítő munkájának befejeztével 1945. november 26-ra hívták össze Párizsba a nemzetközi nőkongresszust, amelyen 41 ország 850 küldötte vett részt mintegy 81 millió nő képviseletében. Ezen a kongresszuson a csehszlovák nőküldöttséget Júlia Prokopová, nemzetgyűlési képviselő vezette.

Tizennyolc ország küldötteiből álló különbizottság dolgozta ki az új világszövetség alapszabályait. A kongresszus elé terjesztett javaslat egyebek között kimondja: „A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség törekedni fog arra, hogy egységbe tömörítse a világ valamennyi antifasiszta demokratikus nőszervezetét, valamint azokat a nőket, akik más demokratikus szervezetek (szakszervezetek, szövetkezetek stb.) tagjai, tekintet nélkül bőrük színére, nemzetiségükre, vallásukra vagy politikai párttagságukra.”

Az NDNSZ célul tűzte ki:

1. Tevékenyen harcolni a fasizmus teljes megsemmisítéséért, a fasiszta ideológia kiirtásáért és a nemzetek szoros nemzetközi együttműködéséért a béke érdekében.

2. Közös akciókkal a világ minden részében szervezkedésre bírni a nőket politikai, gazdasági és társadalmi jogaik védelmében, ezzel elősegíteni a szociális haladást.

3. Harcolni a társadalmilag szervezett egészségvédelemért, elsősorban a gyermekek egészségvédelméért, az ifjúság harmonikus és sokoldalú fejlődéséért, különös tekintettel képességeikre és hajlamaikra.

Az NDNSZ célkitűzéseit és az alapszabályokat a kongresszus 1945. december 1-én egyhangúlag jóváhagyta. Ezután a küldöttek ünnepélyes esküt tettek, hogy védelmezni fogják a nők jogait, hogy harcolni fognak a gyermekek és az eljövendő nemzedék boldog életéért, a fasizmus kiirtásáért és a valódi demokráciáért, a tartós békéért.

Az NDNSZ első elnökévé Eugénie Cottont választották meg. Az akkor 60 éves