Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-02 / 49. szám

Könözsi István felvétele

Helyünk a gazdaságirányításban

Nem tudnám szám szerint megmondani, hány nő tölt be vezető tisztséget hazánkban. Annyit azonban tudok, hogy sokkal kevesebb, mint amennyire társadalmi életünk, nemzetgazdaságunk irányításában szükség lenne. Úgy tűnik, egyenjogúságunk gyakorlati vetülete e téren hézagosabb a kelleténél. De másutt is keresni kell az okát annak az egyenlőtlenségnek, amely a vezető beosztásban lévő nők és férfiak közti aránytalanságban nyilvánul meg. Miként lehetne felborzolni a mostani állóvizet, hogy ezt a témát ne kézlegyintéssel intézzék el vagy azzal, hogy kiemelnénk, de úgysem vállalja?!

A kérdést érintő feltételezések, nézetek és tennivalók útvesztőjében kevesen jártasabbak Stefánia Strmenová mérnöknél, a Kozmetika nemzeti vállalat vezérigazgatójánál. Abból az alkalomból kerestük fel, hogy munkásságának elismeréséül a legmagasabb kormánykitüntetés, a Munka Érdemrend viselője lett. önmaga, pályafutása helyett a nők vezető beosztásáról beszél.

Negyven éve dolgozik gazdasági területen. Kilenc éve vezérigazgató. Ennyi esztendő a munkasikerek mellett tapasztalatokban sem lehetett fukar. Miben látja a nők funkcióvállalásának ellentmondásait?

— Lehet, túl egyszerűen hangzik, ha azt mondom, az alapvető hozzáállásban. Nem elég megállapítani, hogy ideje lenne már egy nőt is funkcióba ültetni. Nem elég kiválasztani, megbízni — hiába kapálódzik ellene -, s ha tornyosulnak körülötte a problémák, kijelenteni: ugye megmondtuk! Ha ugyanez a nő végigjárhatja a lépcsőfokokat, időben, következetesen felkészítik a feladatra, helytállása biztosan másképp alakul.

Jómagam harminc esztendeje foglalkoztam ökonómiával — könyveléstől kezdve utoljára a Szlovák Tervhivatal gazdaságpolitikai és elemzési osztályának vezetőjeként —; mégis elszorult a lélegzetem a Kozmetika első igazgatói ülésén ... Döntéseket, határozatokat hozni, amikor az ember jóformán azt sem tudja, hány féle szagosvíz van, milyen

az a viasz, kanóc, amelyből a gyertya készül . . . Viszont mindezt könnyebb elsajátítani, ha szilárd alapokra, ismeretekre építhetünk .

Mi a véleménye a női vezetőkről általában?- A nők sokkal következetesebben, becsületesebben viszonyulnak a feladatokhoz. A vezetésben is. Felelősséggel párosuló megértéssel oldják meg a munkahelyi gondokat, így nyúlnak beosztottjaik egyéni problémáihoz is. A férfiak valamiféle hanyag magabiztonsággal intézik a dolgokat akkor is, ha még csak tapogatóznak. A nők kötelesség- és felelősségérzete ezt nem ' engedi meg. A szakmai összejövetelekre, vitákra való felkészülésük is alaposabb. Nemcsak azért, mert a férfikollégák mind odafigyelnek . ..- Biztosan találkozott olyan nézettel, amely elegendőnek tartja már azt is, hogy a nők jelen lehetnek ott, ahol a döntés, a határozatok születnek, a központi hivatalokban, képviselőtestületekben . . .- Valóban nagy dolog, de nem elég. Ott lenne a helye minél több nőnek, ahol a határozatokat végrehajtják. Népgazdaságunk irányításában. Hogy a termelő feladatok mellett a szociális feladatok is elsőrendű minősítést kapjanak. A szociális gondoskodás meghatározza a gazdasági eredményeket is. A gyakorlat nemegyszer igazolta. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásában pedig sokkal mozgékonyabbak a nők. Tán azért, mert az anyákat jobban sújtja a bölcsődék, óvodák, szolgáítatások hiánya. A Kozmetikában is volt néhány évekig vajúdó kérdés. Egyetlen határozatra volt szükség. Egy szóra, amit ki kellett mondani. Az új óvoda hatvan anyuka válláról vette le a gondot, segített az üzem tervteljesítésében és Hlohovec egyik legszebb épülete. Nem sokáig feküdnének elintézetlen óvodakérvények, bölcsődeigénylések, ha a gazdaságvezetésben nagyobb teret kapnának a nők. Oda kell állítani minket, ahol cselekedni kell, nemcsak határozatot hozni.

Beszélgetésünk során többször hangsúlyt kapott, hogy a vezető

állás betöltésére idejekorán fel kell készíteni a nőket. Miben látja ezt a felkészítést?- Tudatformálásban és gyakorlati felkészítésben egyaránt. A feladatok és a munkahelyi kapcsolatok nevelik jó vezetővé az embert. A gazdasági élet kérdései rendkívül bonyolultak. Megállás nélkül áramlik életünkbe a sok új ismeret. Állandó versenyre késztet. A fiatal dolgozónak is meg kell tanulnia, meg kell szoknia, hogy ebben a versenyben lemaradni nem lehet. Meg kell tanulni határozni lényeges dolgokban, és a kimondott szóért vállalni a felelősséget. Még az esetleges kudarc árán is. A balsiker is lehet hasznos. Sokat tanul az ember belőle, a későbbiek során is. . . Több éves tapasztalattal tarsolyunkban nem kell félnünk vállalni a kétszeres terheket. Persze a legnemesebb feladat, a gyermeknevelés után. Amikor a családi gondok már nem befolyásolják olyannyira a munkabírást. Úgy harmincöt-negyven évesen. Addig jut idő bőven a felkészítésre ... A káderválasztásban, -nevelésben szerep jut nőszövetségünknek is.

A vezető beosztás örökös versenyfutás az idővel és az energiával. örökös alkotás, újat teremtés. Hogyan fogalmazná meg feladatait, a közeljövő legsürgetőbb teendőit?- Példaképeim társadalmunk elkötelezett építői voltak. Ma is azok. Akik a felszabadulás után önzetlenül vállalták a legnehezebb feladatot is. Mi, vezető beosztásban lévő nők is ilyen úttörők vagyunk. Biztatnunk, bátorítanunk kell az utánunk jövőket azzal is, hogy megteremtjük számukra a munkavégzéshez szükséges feltételeket. Konkrétan a mi üzemünknél most a lévai (Levice) fióküzem kerül átépítésre és még ez év végéig elkészül — nehezen, mégis megszületik — anyaüzemünk új székházé. Úgy is mondhatnám, ez volt az én történelmi feladatom. Egy korszerű, esztétikus munkahely biztosítása. A dolgozókról való gondoskodás a munkasikerekben megtérül. Minden vezetőnek. Akár férfi, akár nő.

JANDÁNÉ H. MAGDA

Egy pillanatra megállunk a kapu előtt, hogy újra végiggondoljuk és tudatosítsuk: az ország egyik részében sem volt olyan óriási a fejlődés, mint itt. Ma már alig lehet elhinni, hogy huszonöt évvel ezelőtt a humennéi Chemlon nemzeti vállalat helyén mocsaras rét állt. Negyed évszázad alatt épült fel hazánk egyik legmodernebb műszálkészítő üzeme, ahol csaknem hétezer ember dolgozik.

Kelet-Szlovákia legkeletibb csücskében, ahol a nőknek a mezőgazdaságon kívül alig akad más munkalehetőségük, nagy szükség volt erre. Több mint háromezer nődolgozó váltja itt egymást három műszakban.

Óriási munkacsarnokok állnak egymás mellett, magukba zárva a nyüzsgő életet, a zajt. Am mihelyt belépünk az első üzemrészleg ajtaján, a zakatoló gépek elnyelik a hangúkat.

A hatalmas csarnokon alig látunk végig. Az óriási gépek között szinte elvész a fonónő, aki hármat-négyet ellenőrizve „sétál“. Világszínvonalú, csúcsteljesítményű gépek ezek. Az 1100 munkás, aki ebben a csarnokban dolgozik, csaknem mind fiatal nő. A 110 decibelt is meghaladó zajban egyiken sem látok fül védőt. Amikor félresimítom az egyik lány szőke hajtincsét, elmosolyodik, kihúzza füléből a „dugót“.

— Külföldi. Jól szigetel és nem rontja a frizurát, mint ez — mutat a fülvédőre.

Természetes, hogy a nő a gép mellett sem tagadja meg női mivoltát. Azt azért mégis túlzásnak tartom, hogy a munkacsarnok mellett manikűrös is működik.

— Nem túlzás, kötelező! — mondja Puskár mérnök, a termelési igazgatóhelyettes. — Az