Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-02 / 49. szám

DARINA CERNOVÄ, a szlovákiai nöszövetség

KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ALELNÖKE

Becsületbeli

ügy

Politikai nevelő munkánknak továbbra is az a célja és értelme, hogy elősegítsük a nők szocialista személyiségének formálását. Mivel jellemezhetnénk ezt a személyiséget? A választ arra, hogy milyen korunk embereszménye, a CSKP KB ülésén Bilak elvtárs így határozta meg: „A eszmény nem valamilyen természetfeletti hős, hanem a dolgos, a szocializmus ügyét odaadóan szolgáló ember, aki meggyőződéses hazafi és internacionalista.” A cél tehát az a nőtípus, aki politikailag öntudatos, a szocializmus ügye iránt odaadó, s aki ennek megfelelően viselkedik a munkahelyén, a családjában — ilyen a gyermeknevelésben és társadalmi elkötelezettségében egyaránt. Ilyen nőkkel már ma találkozhatunk — például a Ruzomberoki Lenin Gyapotfeldolgozóban, a hatodik ötéves terv úttörőivel. Büszkék vagyunk rá, hogy soraik állandóan gyarapodnak más üzemekben is. Vannak közöttük olyanok, akik példát mutatnak, hogyan lehet alkotó módon dolgozni, nők, akik többet adnak a társadalomnak, mint amennyit kötelességük, akik nem érik be a járt úttal. Alena Richtárová a partizánskéi cipőgyárban több mint húsz évig dolgozott egyazon módszerrel. Lassan azonban rájött, hogy ezt is, azt is meg lehetne csinálni másképpen, jobban, s hogy többre képes, mint a beidegződött mozdulattal elvégezni a feladatokat. Két év leforgása alatt újító lett belőle, s utána „százezres”. Társadalmunk őt és a hozzá hasonló embereket nagyra értékeli, megbecsüli, mert az ilyen emberek hódítanak meg a munka arcvonalán új és új tereket, ahol már a munka alkotó jellege és magas fokú racionalitása győzedelmeskedik a rutin és a megerőltető fizikai munka fölött.

A nők hősiessége nemcsak az iparban, a mezőgazdaságban, hanem népgazdaságunk egyéb területein is megnyilvánul. Nagy kár azonban, hogy mindeddig adósak vagyunk életük és munkájuk közelebbi megismerésével és népszerűsítésével. „A szavak meggyőznek, a példák vonzanak”, állítja a régi bölcsesség.

Politikai nevelő és tömegpolitikai munkánk során elegendő alkalmunk, lehetőségünk adódik színvonalasabb gondolkodásra és cselekvésre ösztönözni, buzdítani további asszonyokat, lányokat, hogy ők is elérjék korunk hőseinek színvonalát. Ez azonban feltételezi, hogy még jobban, közérthetőbben — ahogy mondani szokás, a „nők nyelvén” — magyarázzuk pártunk gazdaságpolitikáját. Azt akarjuk, hogy a nők úgy gondolkodjanak és cselekedjenek, rflint az öntudatos és jó gazda, aki nemcsak a pillanatnyi hasznot, hanem távlataiban és összességében a társadalom fejlődését és szükségleteit látja. Mi is azon leszünk, hogy megmagyarázzuk az okokat, a gazdasági fejlődésünket mélyrehatóan befolyásoló külső és belső tényezőket, s rámutatunk mindarra, amit e változások munkánkban és fejlődésünkben jelentenek. Ez konkrétan: megérteni, hogy valami megváltozott. Ha a fejlődés eddig azt követelte, hogy mindig többet és többet termeljünk, most a kor követelménye az, hogy megtermeljük a tervezett mennyiséget, de sokkal magasabb minőségi mutatókkal, nagyobb termelékenységgel és hatékonysággal. Olyan munkahely talán nincs is, ahol ne dolgoznának nők. S bár a dolgozók százezrei a munkához, a társadalomhoz való viszonyuk bizonyítékaként részt vesznek a szocialista munkaversenyekben, ésszerűsítők és újítók, vagyis gondolkodva, öntudatosan végzik a munkájukat —, vannak még sokan, tízezrek, akik csak azért dolgoznak, hogy pénzt keressenek. Viszonyuk

népgazdaságunkhoz kimerül a fogyasztói viszonyban, s többnyire felháborodnak és dühöngenek, ha nem kapnak olyan fajta és olyan minőségű árut, amilyet szeretnének, s ezzel a magatartásukkal rossz légkört alakítanak ki. Persze, nem szabadna, hogy hiánycikkek legyenek, sem rossz minőségű áru. De megkérdőjelezhető: azok, akik mindig a legfényűzőbb árucikkeket követelik, vajon mindig jó munkát végeznek? Tudatosítják-e, hogy az ő kezükből kikerülő termékre is valakinek szüksége van, akár itthoni, akár külföldi piacon? A nőknek éppen erre a rétegére kell megfontoltan és erőteljesen hatnunk, mert magatartásuk — amellyel inkább a fogyasztó, mint a termelő jut szóhoz — arra mutat, hogy nem értették meg a kor követelményét, nem értették meg napjaink legfontosabb feladatait, amelyek pedig mindenkire vonatkoznak: jól és hatékonyan dolgozni.

Megfontoltan kell hatnunk szervezetünk tagjaira, azokra a nőkre, akik a szolgáltatások területén, a kereskedelemben, az egészségügyben stb. dolgoznak, s nap mint nap ezrekkel kerülnek közvetlen kapcsolatba. Munkájuk minőségét meghatározza, hogyan bánnak a vevőkkel, hogyan magyarázzák meg, ha a kívánt szolgáltatást nem tudják nyújtani, s ide tartozik az is, hogy az orvosnő, az ápolónő milyen lelkiismeretes, milyen emberséges a betegekkel. Magatartásuk nemcsak munkájuk minőségének, hanem társadalomhoz való viszonyuknak is mércéje, mutatója. S ettől sok minden függ. Nekünk is, ha eszmei nevelő munkánk differenciáltságáról beszélünk, tekintettel kell lennünk tagságunk osztály- illetve szociális összetételére, s ragaszkodnunk kell a komplexicitás elvéhez is. Éppen ezért céltudatosabban, hatékonyabban kell dolgoznunk tagságunk és szervezetünkön kívül álló nők körében.

Ha tevékenységünk súlypontját lassan áthelyezzük is a lakóhelyekre, alapszervezeteinkben a politikai nevelő munka szorosan kapcsolódik az élethez, mindahhoz, ami társadalmunk haladásának szempontjából döntő fontosságú. Tehát elsőrendű kötelességünk, hogy népgazdaságunk feladatairól világos, érthető és mozgósító magyarázatot nyújtsunk.

Tudjuk, hogy sok alapszervezetünk működik olyan településen, városban, kisvárosban, faluban, ahol a lakosság zöme a helyi ipari vagy mezőgazdasági üzemekben dolgozik. Itt gazdasági propagandánk és agitációnk konkrétabb formát ölthet, tekintettel a közeli munkahelyekre. Konkrétabban beszélhetünk az asszonyokkal a munkafeladatokról, a gazdaságosságról, a nyersanyag-felhasználásáról, munkatermelékenységéről, minőségről, hatékonyságról — megsokszorozva így a párt, a szakszervezetek igyekezetét, hogy mindez magasabb színvonalon, az egész társadalom és minden állampolgár hasznát-javát szolgálja, gyarapítsa.

Gazdasági propagandánkban tekintettel kell lennünk tagságunk korösszetételére. Nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgozó nők fiatalabb és legfiatalabb nemzedékére.

Szervezetünk időszerű feladata új formákat, jíj munkamódszereket találni, hogy a dolgozó nők milliói egyre jelentősebb szerepet játsszanak haladásunk döntő arcvonalain, s hogy még cselekvőbben kötelezzék el magukat a párthatározatok teljesítéséért. Hogy még érezhetőbb legyen a nők részvétele a szocialista társadalom fejlesztésében, fejlődésében.