Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-02 / 49. szám

DARINA CERNOVÄ, a szlovákiai nöszövetség KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ALELNÖKE Becsületbeli ügy Politikai nevelő munkánknak tovább­ra is az a célja és értelme, hogy elő­segítsük a nők szocialista személyiségé­nek formálását. Mivel jellemezhetnénk ezt a személyiséget? A választ arra, hogy milyen korunk embereszménye, a CSKP KB ülésén Bilak elvtárs így határozta meg: „A eszmény nem vala­milyen természetfeletti hős, hanem a dolgos, a szocializmus ügyét odaadóan szolgáló ember, aki meggyőződéses ha­zafi és internacionalista.” A cél tehát az a nőtípus, aki politikailag öntudatos, a szocializmus ügye iránt odaadó, s aki ennek megfelelően viselkedik a munka­helyén, a családjában — ilyen a gyer­meknevelésben és társadalmi elkötele­zettségében egyaránt. Ilyen nőkkel már ma találkozhatunk — például a Ruzom­­beroki Lenin Gyapotfeldolgozóban, a hatodik ötéves terv úttörőivel. Büszkék vagyunk rá, hogy soraik állandóan gyarapodnak más üzemekben is. Van­nak közöttük olyanok, akik példát mu­tatnak, hogyan lehet alkotó módon dolgozni, nők, akik többet adnak a tár­sadalomnak, mint amennyit kötelessé­gük, akik nem érik be a járt úttal. Alena Richtárová a partizánskéi cipő­gyárban több mint húsz évig dolgozott egyazon módszerrel. Lassan azonban rájött, hogy ezt is, azt is meg lehetne csinálni másképpen, jobban, s hogy többre képes, mint a beidegződött moz­dulattal elvégezni a feladatokat. Két év leforgása alatt újító lett belőle, s utána „százezres”. Társadalmunk őt és a hoz­zá hasonló embereket nagyra értékeli, megbecsüli, mert az ilyen emberek hódítanak meg a munka arcvonalán új és új tereket, ahol már a munka alkotó jellege és magas fokú racionalitása győzedelmeskedik a rutin és a meg­erőltető fizikai munka fölött. A nők hősiessége nemcsak az ipar­ban, a mezőgazdaságban, hanem nép­gazdaságunk egyéb területein is meg­nyilvánul. Nagy kár azonban, hogy mindeddig adósak vagyunk életük és munkájuk közelebbi megismerésével és népszerűsítésével. „A szavak meggyőz­nek, a példák vonzanak”, állítja a régi bölcsesség. Politikai nevelő és tömegpolitikai munkánk során elegendő alkalmunk, lehetőségünk adódik színvonalasabb gondolkodásra és cselekvésre ösztönöz­ni, buzdítani további asszonyokat, lá­nyokat, hogy ők is elérjék korunk hőseinek színvonalát. Ez azonban fel­tételezi, hogy még jobban, közérthetőb­ben — ahogy mondani szokás, a „nők nyelvén” — magyarázzuk pártunk gaz­daságpolitikáját. Azt akarjuk, hogy a nők úgy gondolkodjanak és cselekedje­nek, rflint az öntudatos és jó gazda, aki nemcsak a pillanatnyi hasznot, hanem távlataiban és összességében a társada­lom fejlődését és szükségleteit látja. Mi is azon leszünk, hogy megmagyarázzuk az okokat, a gazdasági fejlődésünket mélyrehatóan befolyásoló külső és bel­ső tényezőket, s rámutatunk mindarra, amit e változások munkánkban és fej­lődésünkben jelentenek. Ez konkrétan: megérteni, hogy valami megváltozott. Ha a fejlődés eddig azt követelte, hogy mindig többet és többet termeljünk, most a kor követelménye az, hogy meg­termeljük a tervezett mennyiséget, de sokkal magasabb minőségi mutatókkal, nagyobb termelékenységgel és haté­konysággal. Olyan munkahely talán nincs is, ahol ne dolgoznának nők. S bár a dolgozók százezrei a munkához, a társadalomhoz való viszonyuk bizo­nyítékaként részt vesznek a szocialista munkaversenyekben, ésszerűsítők és újítók, vagyis gondolkodva, öntudatosan végzik a munkájukat —, vannak még sokan, tízezrek, akik csak azért dolgoz­nak, hogy pénzt keressenek. Viszonyuk népgazdaságunkhoz kimerül a fogyasz­tói viszonyban, s többnyire felháborod­nak és dühöngenek, ha nem kapnak olyan fajta és olyan minőségű árut, amilyet szeretnének, s ezzel a maga­tartásukkal rossz légkört alakítanak ki. Persze, nem szabadna, hogy hiánycik­kek legyenek, sem rossz minőségű áru. De megkérdőjelezhető: azok, akik min­dig a legfényűzőbb árucikkeket követe­lik, vajon mindig jó munkát végeznek? Tudatosítják-e, hogy az ő kezükből ki­kerülő termékre is valakinek szüksége van, akár itthoni, akár külföldi piacon? A nőknek éppen erre a rétegére kell megfontoltan és erőteljesen hatnunk, mert magatartásuk — amellyel inkább a fogyasztó, mint a termelő jut szóhoz — arra mutat, hogy nem értették meg a kor követelményét, nem értették meg napjaink legfontosabb feladatait, ame­lyek pedig mindenkire vonatkoznak: jól és hatékonyan dolgozni. Megfontoltan kell hatnunk szerveze­tünk tagjaira, azokra a nőkre, akik a szolgáltatások területén, a kereskede­lemben, az egészségügyben stb. dolgoz­nak, s nap mint nap ezrekkel kerülnek közvetlen kapcsolatba. Munkájuk mi­nőségét meghatározza, hogyan bánnak a vevőkkel, hogyan magyarázzák meg, ha a kívánt szolgáltatást nem tudják nyújtani, s ide tartozik az is, hogy az orvosnő, az ápolónő milyen lelkiisme­retes, milyen emberséges a betegekkel. Magatartásuk nemcsak munkájuk mi­nőségének, hanem társadalomhoz való viszonyuknak is mércéje, mutatója. S ettől sok minden függ. Nekünk is, ha eszmei nevelő munkánk differen­ciáltságáról beszélünk, tekintettel kell lennünk tagságunk osztály- illetve szo­ciális összetételére, s ragaszkodnunk kell a komplexicitás elvéhez is. Éppen ezért céltudatosabban, hatékonyabban kell dolgoznunk tagságunk és szerveze­tünkön kívül álló nők körében. Ha tevékenységünk súlypontját las­san áthelyezzük is a lakóhelyekre, alapszervezeteinkben a politikai nevelő munka szorosan kapcsolódik az élet­hez, mindahhoz, ami társadalmunk ha­ladásának szempontjából döntő fontos­ságú. Tehát elsőrendű kötelességünk, hogy népgazdaságunk feladatairól vilá­gos, érthető és mozgósító magyarázatot nyújtsunk. Tudjuk, hogy sok alapszervezetünk működik olyan településen, városban, kisvárosban, faluban, ahol a lakosság zöme a helyi ipari vagy mezőgazdasági üzemekben dolgozik. Itt gazdasági pro­pagandánk és agitációnk konkrétabb formát ölthet, tekintettel a közeli munkahelyekre. Konkrétabban beszél­hetünk az asszonyokkal a munkafelada­tokról, a gazdaságosságról, a nyers­anyag-felhasználásáról, munkatermelé­kenységéről, minőségről, hatékonyság­ról — megsokszorozva így a párt, a szakszervezetek igyekezetét, hogy mindez magasabb színvonalon, az egész társadalom és minden állampolgár hasznát-javát szolgálja, gyarapítsa. Gazdasági propagandánkban tekintet­tel kell lennünk tagságunk korösszeté­telére. Nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgozó nők fiatalabb és legfiatalabb nemzedékére. Szervezetünk időszerű feladata új formákat, jíj munkamódszereket talál­ni, hogy a dolgozó nők milliói egyre jelentősebb szerepet játsszanak haladá­sunk döntő arcvonalain, s hogy még cselekvőbben kötelezzék el magukat a párthatározatok teljesítéséért. Hogy még érezhetőbb legyen a nők részvéte­le a szocialista társadalom fejlesztésé­ben, fejlődésében.

Next

/
Thumbnails
Contents