Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-11 / 46. szám

VALÓBAN 750 ÉVE!

Tényleg azt hiszik, hogy Kassa (Koáice) hétszázötven éves? — Elbizonytalanodunk. Jablánczy Miklós műépítész kérdése kizökkent a közhelyek kotorta kerékvágásból. Ez is a modern ember mítoszainak egyike. A tudományosságra hivatkozó megállapításba vetett hit. Semlyén István írja erről: „A modern mítosznak, a hagyományoshoz hasonlóan, éltető eleme a hit meg a romantika, és egyik legjellemzőbb vonása, hogy tényként fogad el olyasmit, ami egyébként szabatos magyarázatot igényel vagy bizonyításra szorul.“ Várjuk tehát a magyarázatot.

— Naiv dolog, hogy egyetlen okirat szerint határozzuk meg a város alapításának idejét. Tudjuk, hogy a komoly történettudománynak ez csupán problémafelvetéshez elegendő, bizonyítéknak aligha. A régészeti kutatások tanúsága szerint városunk helyén az 1230-ból származó okiratot megelőző évszázadokban is város-rendszerű település állt. Tudjuk, a király által odaítélt jogokon kívül az építészeti rendszer is meghatározta egy-egy település város-jellegét. S ha Kassa helyén esetleg római város állott, máris pontatlanná válik a 750 éves városi múltra való hivatkozás. Ha okirattal nem is, de építészeti stíluskutatással már bizonyítottuk, hogy a város házai jóval a megjelölt időpont előtt olyan szerkezetet alkottak, amelyből feltételezhetjük a városi jelleget. Titus Lívius, a rómaiak nagy történetírója írta volt, hogy a „rómaiak dicsőségét mindenáron növelni kell“. Sok kései követője akadt ennek a nézetnek, s ebből eredően születnek a szinte már ellenőrizhetetlen állítások, amelyek gyakran valótlanok. Ilyen például az, hogy Kassának nem volt várfala. Pedig volt egy belső, amelyet az Anjou-k

idején kifelé bővítettek, mint kettős védelmi rendszert. Ma is találhatunk a városfal köveiből a Petrov parkban, A város műemlékvédelme azonban nem abból áll, hogy történészekkel vitázunk. Jelentős építészeti értéket képviselnek a templomok, paloták. Elsősorban a Szent-Erzsébet Dóm, amely a német területeken állókkal szemben értékesebb, mert eredeti belső díszítését még a protestantizmus előretörése idején sem távolították el. Sajnos, -állapota elhanyagolt. Helyreállítása késik, mivel nincs megfelelő tudású kőfaragó, kőműves, ács. Sajnos, a Dómhoz hasonló a sorsa az Óváros több épületének is. Az Esztergályos utca házai román stílusúak, persze a jellegzetes lépcsőházak ma már nincsenek meg. Lassan a házak sem lesznek, hiszen lakóik többnyire idős emberek, akik nem tudják megfelelően helyreállítani. Ebben az esetben sem a pénzhiány a döntő. A műemlékvédelemre szánt összeget alig tudjuk kimeríteni. Nem az abszolút értéke magas, de nincs megfelelő szaktudású mesteremberünk. Az idősek kihalnak, a fiatalok pedig keresni akarnak, nem értékeket létrehozni, megmenteni. Megfelelő követ, homokot se mindig kapunk. Van még egy érdekes jelenség: a szlovákiai műemlékvédelem kivitelező vállalataként ismert zilinai Pamiatkostav tevékenységének csupán 15 százaléka a műemlékvédelem. 85 százalékban stilizált épületeket épít vagy egyéb építészeti munkákat végez.

Jablánczy Miklós nemcsak szakember, lokálpatrióta is. Minden házat, udvart, pincét bejárt. Tudja azt is, hogy a felújított és átfestett Lenin utcai homlokzatok mögött az épületek többségének málladozik a fala, elhanyagolt az udvara. Az Óváros tetszetős külsőt kapott a „hétszázötvenedik“ esztendőben. Az épületek utcai részében üzletsorok, apró szolgáltatásokat végző műhelyek, fodrászszalonok, gyorstisztítók, fényképészetek kaptak helyet. Tetszetős külső, célszerű kihasználás — állapítja meg az idelátogató. Ám ha benéz az udvarokba, elhanyagolt lépcsőházakat, szemétdombnak használt átjárókat, kapualjakat talál.

A Kassai Városi Nemzeti Bizottság épületének szemszédságában vannak a legszebb, legprecízebben helyreállított műemléképületek. Igaz, koruk alig két-háromszáz év. Sőt a mai Partizán mozi épülete a századforduló művészeti stílusának — a szecessziónak — gyönyörű emléke. A városházán Peter Glíba, a vnb titkára csendesen áradó örömmel közli, hogy Kassa lakosainak száma idén júniusban elérte a 205 ezer főt.

— Ez még nem minden. Ehhez tartozik az a harmincezer ember is, akik itt dolgozik, tanul és csak hétvégeken, esetleg havonta egyszer jár haza állandó lakhelyére. Az iparban, az építőiparban, a szolgáltatásokban és az iskolaügyben 129 ezren dolgoznak. Csupán a Kelet-szlovákiai Vasmű és a Nehézgépipari Üzemek több mint harmincezer embert foglalkoztatnak. E két üzem termelésének értéke 15 milliárd korona, ami a városban dolgozók produkciójának 85 százaléka. Tehát egyértelmű az ipari jelleg, a munkaerő koncentrációja. Minden gond megtalálható, ami a hozzánk hasonló városokat nyomja.

A város polgárainak többsége az utóbbi harminc évben épült lakásokban lakik. Az Újvárosban 60 ezren, a most épülő négy városrészben rövidesen százezren élnek majd. Ez természetesen jelentős terheket ró a szolgáltatásokra. Az igényeket igyek-Ej]