Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-11 / 46. szám
ITT ÉS MOST pl ökeret verni fontos. Anélkül |jr y nincs törzs, nincs lomb. J Kassa (Kosice) négyszeresére nőtt a felszabadulás óta, az „őslakók“ már kisebbségben vannak. A szellemiséget azonban nem ez határozza meg, hanem az ember. Pontosabban az emberek, a közösségek. Nagyidai Ernőnél üldögélünk, a múltról, a jelenről beszélgetünk, és — sarlós hagyomány — a jövőt körvonalazzuk. Nem a szellemi vezető szerepében tündököl, nem nosztalgiából beszél múltról, hagyományokról, megvalósításra váró Fábry-végrendelkezésről. Jelenlévő, figyelő emberként dicsér, ítél, segít, lázong. Több mint kétszázezer ember dolgozik, tanul, él a városban. Abban a városban, ahol a lázongásnak is hagyománya van, mert jogaikért a kassai polgárok még a királlyal is szembeszegültek. Kuruc városként is emlegeti jónéhány tanulmány, Rákóczi sírját ma is őrzi. A Szlovák Tanácsköztársaság kormányának központja volt. A Kassai Munkásból nőtt ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának első országos magyar nyelvű közlönye, a Munkás. A Munka Érdemrendet szocialista hazánk fejlődésében játszott történelmi szerepéért kapta. Hűl A MATESZ Thália színpada telt ház előtt játszik. Milyen az ember, milyenek a közösségek? Mit vállal önmagából, mit a közösből? Gyökerek. Kassa századokon át volt szellemi és kulturális központ. Már a 18. században színtársulat működött itt, Kazinczy jelenléte egy időre az irodalmi élet műhelyévé tette, századunk húszas éveiben a Kassai Munkás (1923-tól Munkás) valamint a Kassai Napló körül tömörülő tanácsköztársasági emigránsok és a hazai, haladó szellemű magyar nemzetiségű fiatalság avatta kultúránk bástyájává. — A városba költözők ma sem csak dolgozni jönnek ide. Céljaik vannak, szellemi és kulturális igényeik. Igaz, hogy itt van állandó színház, kiállító termek, filmszínházak, történelmi nevezetességek, a kulturális és a szellemi élet ilyen értelmezése azonban csak passzív befogadása a mások által megteremtett értékeknek, nem alkotó tevékenység. Tény, hogy a beköltözés utáni akklimatizálódás időigényes, s aki ez alatt az idő alatt négy fal közé zárkózik, később aligha nyit ajtót a közösség felé — mondja Juraj Sárik, a városi nemzeti bizottság kulturális osztályának vezetője. A város 290 öntevékeny kulturális csoportjának munkájába több mint tízezer ember kapcsolódik be. Tán nagyvárosi gond az amatőr mozgalom fejlődésének szemszögéből a hivatásos művészet jelenléte, mert a felületes szemlélő az amatőrök munkáját a hivatásosokéval hasonlítja össze, pedig a kettő értékében és céljában különböző, a látás és a láttatás eszközei a meghatározók. Ugyanakkor mindkettőnek egyazon mércéje van: a jó, az értékes alkotás megteremtése. A hivatásos együttesek kötelessége mégis követni az általános érvényű művészeti törekvéseket, és igazodni hozzájuk. Az amatőr csoportok a művészet formanyelvét kölcsönzik a hivatásos együttesektől, de kisebb, történelmileg és szociológiailag konkrétan meghatározható közösségből nőnek ki, táplálkoznak. Hordozzák, tolmácsolják annak szellemi örökségét, kulturális hagyományait, s az ebből fakadó igényeket. Tükör is ez, az össztársadalmi folyamatok lecsapódásának kisközösségi vetülete. Olykor nemzeti, vagy nemzetiségi sajátosságok őrzői, továbbhordozói. Nem önmagukba fordulás ez, egy közösség bezárkózása, hanem törvényszerűség, melynek megszegése a táptalajtól, a gyökerektől foszt meg. — Hozzátenném, hogy szakmailag sem létezhet az egyik a másik nélkül. A hivatásos művészek irányadók maradnak, az öntevékeny kulturális csoportok tagjai pedig fő támaszai, adott esetben utánpótlása a hivatásos csoportoknak. S ez természetes, mert az amatőr mozgalom olyan változásokon ment át, hogy munkájuk színvonalának további növekedése, az előrelépés egyre inkább csak gazdasági tényezők függvénye. Az amatőr mozgalom sajátos gondjai azonban nem magyarázzák az Állami Színház „ásítozó“ nézőterét, a filmszínházak nézőgondjait. Kivétel csupán a MATESZ Thália színpada, mely előadásait többnyire telt ház előtt tartja. Lehet, hogy a jobb közönségszervezés eredménye, vagy ez is a CSEMADOK-ot dicséri, amely egyéb területen is jól dolgozik, azt teszi, amit a város elvár tőle. Kassán egyébként két nemzetiségi kulturális szervezet — az ukrán és a magyar — van, közel négyezer taggal; sikeres baráti estéket tartanak, ahol az ukrán és a magyar szó testvéri egyetértésben váltja egymást. » CSEMADOK városi bizottsáf-\ gán Dvorcsák János titkár egészítette ki a kulturális oszály vezetőjének szavait. — 2350 tagja van szervezetünknek is 700 iskolás, mint pártoló tagság, ví ind járt az elején leszögezem, hogy Könözsi (1., 3.), és Nagy (2.) felvételei
