Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-04 / 45. szám

KOVÁCS MAGDA lYyau-iAyau, az öntelt marska tközben, hogy ne unat­kozzon, s hogy meg ne feledkezzen tulajdonkép­peni szándékáról, egyre haj­togatta: én vagyok a hős, az utolérhetetlen, az oroszlán­­verő - tette újabban hozzá. — Mármint az oroszlán­­verő? dörrent rá váratlanul egy hang. — Csakis! tn, Nyau-Nyau, a legszebb és legbátrabb mocskokisosszony. Es most megyek, hogy bosszút álljak alattvalóimon, amiért magam­ra hagytak. — Nem jönnél közelebb, hogy lássalak? Tudod, öreg vagyok, gyönge, nehezemre esik már a járás, de azért szeretném látni a legszebb, a legerősebb, a legbátrabb, az oroszlánverő hőst! — En akarlak látni téged, vagy te engem? Szedd össze maradék erődet, öreganyám, s roskadozz ide elém, akkor majd láthatsz. — így beszélt Nyau-nyau végtelen önteltsé­gében, hiúságában. Büszke pózban várakozott a magos tűből lassan elővánszorgó valakire. — Hát itt lennék - szólt kilépve végre a tűből nem más, mint az oroszlán. Nyou- Nyau persze nem ismerte fel. Nyugodtan szemlélte a hatal­masra nőtt macskafélét. Gyö­nyörű sörényét és bojtos tar­kát azonnal meg is irigyelte.- Szóval te vagy az orosz­ló nverő?- Pont harmadszor mon­dom.- Pont?- Pont.- Akkor jól jegyezd meg, mert negyedszer már nem mondod. — A macska kicsit meghökkenve nézett lel a nyugodt hangú oroszlánra. - Mert engem még senki nem győzött le. Érted? Sen­ki!- Ki beszél itt rólad? Én az oroszlánról beszéltem - pökhendiskedelt Nyau-Nyau.- Az oroszlán én vagyok - mondta az oroszlán.- Az oroszlán? Ha-ha-ha! Jó! Mondhatom - kacagott Nyau-Nyau. - Az oroszlán, akit én legyőztem. Nem rossz! - és ismét kacagni kezdett.-Te jó ég! - mormogta magában az oroszlán. — Mi­csoda rokonsággal vert meg engem a darwinizmus! — Ezzel félelmetesei bömbölt. Ijedté­ben még a szél is lekushadt­­a lő közé. Hatalmas ugrással Nyau-Nyau előtt termett, a hírhedt erejű mancsa egyet­len mozdulatával belenyomta a földbe.- Joj, mamám, Nyau, ez tényleg az oroszlán - fohász­kodott Nyau-Nyau, miután még néhányszor megjárta a löld gyomrát. Persze, ne higgyétek, hogy az oroszlán igazán dühös volt. Csak épp átvillant az agyán, hogy móresre tanítja az öntelt mocskát, akivel tu­lajdonképpen rokonságban állt.- Hát akkor ki a hős, a bátor, ebben a családban? - kérdezte végezetül.- Jaj, te, az állatok királya, a legyőzhetetlen oroszlán - nyöszörögte Nyau-Nyau. - Ke­gyelmezz, engedj szabadon! Csak most az egyszer! ígé­rem, soha többé nem mondok olyat, ami nem igaz!- Nem bánom - mormog­ta az oroszlán tettetett ha­raggal -, most az egyszer még megkegyelmezek. Csókolj szépen kezet a bácsikádnak, aztán mars haza az egerek közé! Ott légy hős, bátor! Meg ne lássalak még egyszer errefelé! Futott Nyau-Nyau, versenyt a széllel. De a szél mégis előbb ért a rétre, el is újsá­golta azon nyomban a nagy hírt. — Itt jön Nyau-Nyau, az alázatos, a szorgalmas macs­kakisasszony. De az egerek ezt már nem várták meg. — Menekülünk - kiáltották, s hátat fordítottak a portengernek. S Nyau-Nyau valóban alázatos, engedel­mes, szelíd, szorgalmas macska lett. Hamar hire sza­ladt a csodálatos változás­nak, a szél és a locsi-lecsi egerek útón-útfélen beszélték. A szitakötők boldogan hall­gatták, s nyomban vissza is tértek kis tavacskájukhoz, amely ettől kezdve megint kéken tündöklőit. A virágok kinyitották kelyhüket, s vará­­zsos illatukkal visszacsalogat­ták a méheket, dongókat, s mindenféle rovarokat. Rö­pültek zümmögve, dongva, boldogan. Esőt hozó felhők siettek a rét fölé, alaposan megöntözték a portengert, s néhány nap múlva minden ott folytatódott, ahol abba­maradt, amikor Nyau-Nyau elüldözte a kék tavacska szárnyas virágait.- De hol van Nyau-Nyau? - néztek szét egy szép na­pon a szitakötők. - Csak nem saját magában gyönyörködik megint? Nem saját magában gyö­nyörködött, hanem három dundi kis macskakölyökben, az ő kicsikéiben.- Ó milyen gyönyörűek! - lelkendeztek a szitakötők.- Csitt - tette mancsát a szájára Nyau-Nyau —, csak halkan, hogy nem ne hallják. Nem szeretném, ha olyan hiú, öntelt macskák lennének, mint nemrég, valaki. Ti tud­játok, ki — kacsintott pajko­san. S a szitakötők visszakacsin­tottak. DEVECSERI GÁBOR Dal a vörös zászlóról (részlet) Vörös zászló, mi vagy te? Háztetőkön lebegsz te. Házak tornyán, hegyek ormán arany napra nevetve. Mindig sütött ez a nap, de azóta vidámabb, amióta választ mondva kibontottad szárnyadat. Nap mondotta: „Keljetek könnyű táncra emberek.” Ember mondta: „Bánat nyomja a szívemet; nem lehet.” Igaz választ te adtál, ragyogásra ragyogtál: szabadságért, igazságért, vidámságért lobogtál. KEDVES GYEREKEK! Találjátok ki: Hány liba úszik a tó vizén, ha egy liba úszik két liba előtt, egy liba úszik két liba között, és egy liba úszik két liba mögött? Varjúrsapat száll az erdő felett. Elkiáltja a vezér: „minden fára szálljon le egy varjú", a csapatból egynek nem jut fa. Ezért újra fel­repülnek, s azt kiáltja a vezér: „minden fára szálljon le két varjú!“, ekkor pedig egy fára nem jut varjú. Hány fa volt az erdőben, és hány varjúból állt a csapat? Várjuk válaszaitokat! Címünk: a Nő szerkesztősége. 897 36 Bra­tislava, Martanoviéova 20. Ki nyer ma? - Játék és muzsika tíz percben . . — A Kossuth rádió ismert és közkedvelt zenei vetélkedőjét ezúttal fővárosunkból kapcsolták. A bratislavai Prior áruház zenei osztálya meg­telt nézőkkel, vállalkozó kedvű játékosokkal. Bo ross Attilo zenei szerkesztőnek nem kellett játékra buzdítanio.- Azt tapasztaljuk - mondta a játék végén a vetélkedők igen sok embert vonzanok. A leg különfélébb korosztályokat kovácsolja össze a játék öröme, izgalma. Ma már számos, országos­sá nőtt vetélkedőnk, társasjátékunk van, s most elsőízben próbálkoztunk zenei vetélkedőnkkel külföldre jönni, elsősorban a csehszlovákiai magyarokkal felvenni a kapcsolatot. Az adás sikeres, zökkenőmentes volt. És csupa telitalálat. Szolay György — a nyertes — válaszolt kérdé­sünkre: Hogyan lesz egy építészből zenei vetél­kedő nyertese?- Szabad időmet évek óto o zenetanulásnok, zenehallgatásnak szentelem. Hasznos időtöltés és élmény számomra egy koncert, egy zenemű meg­hallgatása. egy új lemez és rádióműsor. Még a legelfoglaltabb embernek is van szabad ideje, amikor belső kényszer, szükséglet vezérli. Nekem ez a zene. És persze ezzel összefügg a játék is, ami más-más formában — mindannyiunk szá­mára élvezetes időtöltés . . . Egyetértünk.- ma —

Next

/
Thumbnails
Contents