Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-04 / 45. szám
DÁVID TERÉZ Illedelmes utószó az „illetlen" kérdésekhez Sztako József szózdi (Sazdice) olvasónk felvétele Családi (fotó)kör pályázatunkra érkezett. Sok egyéni gondom miatt megkésve kerültek kezembe a Nő azon számai, melyekben az ifjúság szexuális felvilágosításával foglalkozik. Kellemesen megleptek intelligens hozzászólások, nagy volt a csalódásom azonban, amikor láttam, hogy a jelesen hozzászólók egy része anonimitás mögött bújik meg véleményével, nem vállalja azt. Még jobban meglepett mások tiltakozása. Mintha egy folyót visszafelé kívánnónok terelni. Mivel szeretek a dolgok mélyére nézni, sohasem bízom magam kizárólag. a«-saját véleményemre, elővettem az „Értelmező Skótárt" és a „Magyar szinonimaszótárt“, hadd lássam, hogyan magyarázzák szakértők az inkriminált szavakat. Illem, intim... illedelmes? A könyvek a következő felvilágosítással szolgáltak. (Értelmező szótár) — Illem, illedelmes: „A társadalmi érintkezés, jómodor, udvariasság szabályainak öszszessége". - Intim...........- bizalmas, csakis a legszűkebb környezetre tartozó közlés, érdeklődés". — Valóban vét az illemszabályok ellen és valóban illetlen az a kérdés, amellyel a gyermek bizalmasan legközelebbi hozzátartozójához fordul? Anyjához, apjához, tanítójához? Barátnőmtől kérdezte meg nagyon jól nevelt, jó modorú hétéves kisfia nagyon illedelmesen: — Anyukám, mondd, milyen az, amikor az emberek ... ? Itt a gyermek olyan kifejezést használt, amelyet dehogy is alkalmazott volna, ha jelentésének tudatában van, amelyet még az Értelmező szótár is átall magyarázni. A Magyar szinonimaszótár merészebb. - Szaknyelven, irodalmilag, pejoratívon, régiesen, durván, sőt választékoson is megmagyarázza a szó értelmét, mely minden formában nemi közösülést jelent. Művelt és szellemes barátnőm nem vehette elő ezeket a szótárakat, akkoriban még nem léteztek, bár meghökkentette a nyíltan feltett kérdés, bizonyára el is pirult, de közönyt színlelve megkérdezte kisfiától:- Hol hallottad ezt a szót, gyermekem? — A fiúktól az iskolában. Ez a történet legalább harmincnegyven éves. Akkoriban még nem foglalkoztak sém az iskolában sem a családban szexuális felvilágosítással, annak művelésére mindenkinek egyedül kellett rájönnie. Barátnőm jól működő anyai ösztönével megtalálta a kielégítő választ. Azóta fejlődött a világ. Saját magát csapja be az a szülő, aki feltételezi, hogy gyermekét hazugságokkal kielégítheti. A félrevezető hamis meséket ki kell végre törölnünk az életünkből. Nevetséges és felesleges az álszemérem, a felháborodás, tetszik vagy sem, ne bízzuk gyermekeink felvilágosítását másokra, tegyük ezt mi magunk, oly módon, ahogy nekünk, szülőknek a legmegfelelőbb. Végre is minden szülő maga ismeri legjobban gyermekét, maga tudjo legjobban, mely módszer felel meg a gyermek értelmi és érzelmi világának. Én magam is írtam erről az „Időzített boldogság" cimű könyvemben. Egy nyolcéves kisfiúról van benne szó, aki oz ajtó mögött hallgatózva megtudja, hogy tizenhat éves édesanyja és két évvel idősebb édesapja nem kívánta őt annak idején. És most idézek: Bori nénit is meg akarták ölni? (Kérdezte felnőtt barátnőjétől, a pszichológus nővértől, aki, akárcsak Gyurika, szintén elvált szülők gyermeke.) Rémület fogta el Borit. — Téged meg akartak ölni, Gyurika? Kicsoda?- Még mielőtt megszülettem. Mindenki. Megborzongtam. Miket hordoz ez a fiú magában? És milyen mélyen? Nem szívta ki belőle a balatoni nap sem, nem mosták le az anyja könnyei, az apja ígérgetése. Mindenki megy a maga útján, mindenki végzi a dolgát, azt hiszi, hogy jól végzi, hogy minden a legnagyobb rendben, s közben ez a fiú ... Leültem a fotelba, magamhoz öleltem őt. és megkíséreltem kihúzni szívéből a tövist.- Azt képzeled, hogy meg lehet ölni valakit, aki nem létezik? Aki a világon sincs?- Nagymama mondta.- Mondta . . . persze, hogy mondta I De mi voltál te akkor? Egy hang .. . Szívhang az anyu testében. Anyu egyszer csak hallja, hogy a szíve alatt még egy szív dobog. Elment a doktor bácsihoz. aki megállapította, hogy a te szíved dobog a szíve alatt. így kezdődik minden élet, mindenki élete így kezdődik. De akkor még senki sem tudja, a doktor bácsi sem, hogy a hangból ki fog megszületni. Azt sem lehet tudni, hogy fiú lesz-e belőle vagy lány... Hogy te leszel belőle, Gyurika. Csak annyit lehet tudni, hogy egy kisgyerek készül a világra. A kisgyereket azután el kell látni, etetni, ápolni kell, gondoskodni róla, félteni széltől, fagytól, mert amikor megszületik, parányi és tehetetlen. Agyacska kell neki és ruha meg orvosság, ha megbetegszik. Minden szülő azt akarja, hogy a csöppségének mindene meglegyen, apu és anyu is ezt szerették volna, dehát honnan szereztek volna meg mindent részedre, mikor még ők is iskolába jártak, és róluk is a szüleik gondoskodtak. Gondolták, hogy jobb lenne, ha akkor jönnél a világra, mikor már ők is dolgoznak és mindent meg tudnak neked venni. Csakhogy te nem vártál, siettél, úgy bizony, te már akkor sem fogadtál szót. Ám abban a pillanatban, amikor megszülettél, anyu szívében határtalan szeretet támadt irántad, mert az úgy szokott lenni, a gyerek és az anyai szeretet egyazon pillanatban születnek.- És apu?- Apu is megszeretett, amikor látta, milyen helyre kis legény vagy. örömében rögtön neked adta a nevét, mert akkoriban egyebet nemigen adhatott. Hát odoajáncfékozza valaki a nevét olyan süvölvénynek, akit nem szeret? — Na látod, így van ez. Mihelyst megismertek, rögtön terveket szőttek veled kapcsolatosan, nem győznek a kedvedben járni, el sem tudják nélküled képzelni az életüket. Gyurika hallgatott. Mintha gondolkodott volna. Aki pedig gondolkodni kezd, annak a fejében megindul egy folyamat. Folytattam tehát felvilágosító munkámat, mielőtt Gyurika megszólalna és újra zavarba hozna. — Láttál-e már tojásból előbújni kiscsibét? - kérdeztem.- A televízióban — felelte.- És láttál-e már tojást, amikor feltörik?- Láttam.- És észrevetted-e vajon, hogy némely tojássárgájában pici piros pont úszkál?- Azt észrevettem.- Nos. hát abból a pici piros pontocskából lesz a kiscsibe. Valahogy így fejlődik az anyu szíve alatt is a kisgyerek ..." Én nem hiszem, hogy amikor ilyeneket írtam, erkölcstelenséget hintettem volna el a világban ... Kedves gimnazista G! N 1 1 N * 0 ti Igazad van, hogy a házasságkötéssel még várni kell egy kicsit, elvégre a két és fél évi ismeretségből a partnered két évet katonáskodott. Személyesen csak ritkán találkoztatok ez idő alatt, és a legintenzívebb, legérdekesebb, legsűrűbb levelezés sem pótolhatja az együttjárást. A levélváltás feltárhatja a gondolatokat, de nem teremt helyzeteket, mindennapi aprócska konfliktusokat, amelyeket a közvetlen érintkezés egy-egy szóval, pillantással, egy mozdulattal kiválthat, és amelyekben a partnerek viselkedése meghatározó a közös élet szempontjából is. 2 Viszont nem értem, miért félsz az eljegyzéstől, ami ebben a helyzetben egészen természetes és helyénvaló. Igaz, sok fiatal véli úgy, hogy a gyűrűváltás fölösleges parádé, szükségtelen külsőség. A modern házasságkutatók egyöntetű véleménye: a házasságkötés előtt célszerű a jegyesség, mert — dr. M. Plzákot, a neves cseh szakembert idézem — szükséges egy bizonyos időt eltölteni a jövendő együttélés „előszobájában" is. Még az igazán mély és erős szerelemnek is szüksége van erre az időre, hogy a megállapodottság és a kiegyensúlyozottság révébe érjen. Itt mutatkozik meg ugyanis, hogy az eddig túlnyomórészt erotikus színezetű szerelem képes-e újjászületni, minőségében átalakulni olyan emberi-érzelmi kapcsolattá, együvé tartozássá, kötődéssé, amelyet házastársi szerelemnek nevezünk. És ami a családalapításnak, az utódok nevelésének legfontosabb előfeltétele. Ebből egyenesen következik . az is, hogy a szerelmes és egybekelni akaró fiatalok a jegyesség ideje alatt kényelmesen, pontról pontra megbeszéljék az élet prózai dolgait is — vagyis a háztartásvezetést. Köztudomású, hogy szerelmi próbatételként könnyebb megölni a hétfejű sárkányt, megmászni az üveghegyet, lehozni a csillagot az égről, mint az éppen veszekedős kedvükben levő fiatal házasoknak eldönteni, hogy ki menjen bevásárolni, ki porszívózzon, vagy végül is hogy töltsék a vasárnapot, ha ketten háromfélét akarnak. A szakirodalom a modern jegyességnek három funkcióját jelöli meg: Első, hogy felülvizsgálja, képesek lesznek-e majd pillanatnyi érzelmi, ill. lelkiállapotuktól függetlenül is biztosítani a háztartás zökkenőmentes működését (a gyerekek leckéjét akkor is át kell nézni, ha a szülök éppen haragban vannak); második, hogy képesek lesznek-e döntéseikben ragaszkodni az egyenjogúság elvéhez; harmadik, hogy képesek lesznek-e fokozatosan szilárdítani az erotikus vonzalmon és szexualitáson túlnövő kölcsönös érzelmeiket. A jegyesség tehát felkészülés a házasságra, és csakis erre kötelezi a fiatalokat. És könnyebb visszaadni egy jeggyúrűt, mint fölbontani egy házasságot, főleg akkor, amikor már egy gyermek sorsáról is dönteni kell. Szeretettel üdvözöl
