Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-04 / 45. szám
A múltból jelenbe Kérdéseinkre FARKAS IMRE mérnök, a Cigánykérdésekkel Foglalkozó Kormánybizottság titkára válaszol ( ' — Nemrégiben kétrészes riportban foglalkoztunk a cigányság helyzetével hazánkban. A pérók felszámolásával és a foglalkoztatottsággal kapcsolatban sok pozitívumról számoltunk be, mégis lépten-nyomon negatív véleményekkel találkoztunk. — Én nem mondanám, hogy a cigányságról alkotott közvélemény teljesen negatív... A pozitívumok lassabban „honosodnak“ meg az emberek tudatában. Nem kell messzire mennünk példáért. Egy ember hosszú évekig kiválóan dolgozhat, teljesítheti mindennemű kötelességét, a lakótársak mégsem vesznek róla tudomást. Elég azonban egy rossz lépés, kétes hír, máris felfigyelnek rá, szemmel tartják. Valahogy így vagyunk a cigányokkal is. Vajon hány ember gondol arra, hogy az SZSZK területén élő 201 ezer cigányból már 70 ezer rendesen dolgozik, 40 ezer rendszeresen jár iskolába, és 60 százalékuk kulturált körülmények között lakik?! Már csak ezért sem lehet egyértelmű véleményt mondani róluk. Sok községet említhetnénk, ahol az iskolai étteremben, óvodában, a szövetkezeti munkahelyen vagy akár a községi kocsmában naponta együtt vannak a cigányok a többi lakossal, és ez eddig semmiféle gondot nem jelentett. Ezzel szemben kifogásolható és megengedhetetlen néhány községi funkcionárius magatartása, aki előítéletek miatt nem enged cigány családokat letelepedni a faluban. Pedig csak így pótolhatjuk a sokéves mulasztást, így számolhatjuk fel a kapitalizmusból ránk maradt örökséget. — Több helyen találhatunk rendezett, szép, új cigánysort vagy új lakótelepet. Nem vezet-e ez az „elkülönülés“ új típusú cigánytanyák, pérók kialakulásához? — A SZSZK 42/1976-os kormányrendelete értelmében a cigány családokat a putri felszámolása után a lakosság közé kell telepíteni. Persze, ahol nagy létszámú cigányság él, ott ez szinte lehetetlen. A parcellázás során, a kérvények alapján újra csak egymás mellé sorakoznak fel a cigány családok új CEj] házai. Nagyobb városban ez elkerülhető. Tény azonban, hogy az új lokalitások kialakulása fékezi kulturális és társadalmi felemelkedésüket. Megfigyelhettük, hogy mennyire igyekeznek alkalmazkodni az új környezethez, megváltozik viselkedésük, emberekkel szembeni magatartásuk, öltözködésük, szokásaik, étkezésük stb. — Tudomásunk van külön cigányóvodákról, -iskolákról és nyári rekreációsnevelőtáborokról ... — Óvodákat csak a már létező nagyobb cigánytelepülések közelében engedélyeztünk, főleg ott, ahol a tanya messze van a várostól vagy a községtől, és a gyermekeket másképp nem hordanák rendszeresen óvodába. Ez tehát kényszermegoldás, nincs jövője. A többi óvodában a SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma rendelete értelmében a cigány gyerekeket a koruknak megfelelően kell a csoportokba sorolni. Az alapiskolákban pedig a mentálisan vagy nevelési szempontból lemaradt cigány gyerekeknek léteznek külön osztályok, hiszen az ilyenek távolról sem tudnak lépést tartani a többiekkel. Ezeknek a tanulóknak viszont maximálisan három év alatt fel kell zárkózniuk a többihez, és vissza kell helyezni őket a megfelelő osztályokba. A rekreációs-nevelő táborok a pionírtábort pótolják azoknak a tanulóknak, akik oda nem juthattak el. Itt szakképzett tanerők foglalkoznak a cigány fiatalokkal, akik nemcsak pihenéssel, hanem tananyagpótlással, iskolai rendtartási követelmények megtanulásával töltik nyári szünidejük felét. — A szociális körülmények javítása — a rendszeres kereset, a lakáskérdés megoldása — feltételezi az új nemzedék nevelésének sikerét. Társadalmunk ezért már nagyon sokat tett. De a kötelező iskolalátogatás és a munkaviszony megkezdése között (15—18 éves kor) van három év kényszerszünet, mely alatt megsemmisül az addigi nevelő munka eredménye. — Ez valóban igaz. Egyik legsürgősebb feladatunk most éppen az, hogy a nemzeti bizottságok fokozottabb figyelmet szenteljenek a tizenöt éveseknek, mindannyiukról gondoskodjanak, úgy, hogy középiskolába vagy tanoncviszonyba irányítsák őket. Senki se maradjon ki, hogy a szülőkön élősködve újra kicsússzon a társadalom ellenőrzése alól. Ez év júniusában a kötelező iskolalátogatást befejező' 4783 fiatalból már csak 16 százalék maradt otthon, elhelyezés nélkül. Javul tehát a helyzet, de nem lehetünk elégedettek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elhelyezettekből is lesz még „lemorzsolódás“ . — A katonaságnál eltöltött két év milyen hatással van a felnőtté válás folyamatára? — A Szövetségi Kormány Elnökségének 21/1976-os határozata értelmében a katonai szolgálatnak is hozzá kell járulnia a cigány lakosság kulturális felemelkedéséhez. A katonáknak — amennyiben ez hiányzik — be kell pótolniuk az 1—5. évfolyamok tananyagát. Később pedig szakmát tanulhatnak (betonkeverő, mázoló, festő, kőműves). Persze a két év nevelési szempontból is megmutatkozik: kialakítják alapvető higiéniai szokásaikat, fegyelemhez, munkához, rendhez szoknak, társadalmi, emberi viselkedési normáikat magasabb szintre emelik. — Társadalmi szervezeteink mennyiben segítenek e kérdés megoldásában? — A nőszervezetekről és a Vöröskereszt szervezeteiről kell elismerően szólnunk. Az SZNSZ a Kis Családi Iskola, a CSVK pedig a Legszebb településért versennyel valóban tömegeket mozgatott meg, ezzel hatott a gondolkodásmódjukra, értékrendszerük javítására. Elsősorban az asszonyokra-anyákra, akik a családi élet teherviselői továbbra is. Persze további hatékony módszereket kell találnunk ... — Mindez társadalmi szervezeteink vezetőinek igyekezetét, szocialista hozzáállását bizonyítja. Ugyanakkor találkozunk ellenkező esetekkel is: a köztisztségviselők (orvos, tanító, közbiztonsági szervek és nemzeti bizottságok dolgozói) nem érzik eléggé „védetteknek“ magukat a cigányok agresszivitásával szemben. — Esetenként előfordulnak ilyen gondok is, de ezt sem lehet általánosítani. Megintcsak azt hoznám fel, hogy sok orvost, rendőrt, tanítót, nemzeti bizottsági elnököt ismerek, akit tiszteletben tartanak a cigányok, annak ellenére közismertek következetességükről, rendszeretetükről, szigorúságukról. Ezeket az eseteket egyénileg kell orvosolni, elbírálni. Hangsúlyoznunk kell, hogy a cigány lakosokra is minden vonatkozásban és fenntartás nélkül szocialista hazánk törvényei érvényesek, ill, kötelezők. Jogaink és kötelességeink teljesítésében nincs helye semmiféle megkülönböztetésnek. — Új ötéves tervet kezdünk. Ennek az időszaknak a végére fel tudjuk számolni az összes pérót? — Nem valószínű, hogy 1985 végére eltűnnek a kültelki pérók. Távlati tervünk szerint a 7. ötéves terv végére további 250 pérót kell felszámolni, és ezekből mintegy 2500 cigány családot új, megfelelő lakásban elhelyezni. Ha ezt teljesítjük, még mindig 192 nyilvántartott péró marad, amelyet előreláthatólag 1990-re tudunk csak véglegesen eltüntetni. MEGYERI ANDREA
