Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-04 / 45. szám
Huszór Tibor felvétele A barátság hétköznapjai A prágai metró, amely szovjet szakemberek segítségével épült. Jó, hogy az ember, a szavak erejébe vetett hitével szólhat tízezrekhez arról, amit tud, vállal. Két ország, két nép barátságának leghétköznapibb lényegét, tartalmát is az emberek viszonyulása, gondolkodása, érzelmei határozzák meg. A hétköznapok próbatételei mindig mérlegre teszik az ilyen kapcsolatokat, álljon bár azoknak két oldalán egyén vagy ország. Bonyolult helyzetekben a legnehezebb, de a legszebb a barátságot vállalni. Most, amikor világunkban megszaporodtak a háborús tűzfészkek, újra jelentkezik a fasizmus, nemzetek vélt elsőbbségükre hivatkozva más nemzeteket akarnak magukba olvasztani, jó tudni, érezni a mi barátságunkat. Olyan országét, népét, amely első megnyilvánulásai között békét ajánlott fel az egymással csatázó népeknek. Békét, amelyért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Békedekrétum kiadása óta maga is többször harcolt. Küzd ma is, a diplomácia eszközeivel, a békés egymás mellett élés elveinek szem előtt tartásával. így mondhatjuk el ma: Barátunk, a Szovjetunió. Az első barátok a fogságba esett osztrák—magyar hadsereg katonái közül kerültek ki. Pontosabban azok, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban is részt vettek. Hazatérésük után „csodáról“ beszéltek, ahol már nem a hiábavaló robot, kenyeret is alig adó munka jut osztályrészül. A szovjet példa évtizedeken át hatott, ösztönzött. Az osztályharc internacionalizmusában, szolidaritásában már kifejlődött mai barátságunk csírája. A szándék, az érzelmek, a gondolatok azonos hőfoka segítette közelebb egymáshoz azokat, akiket a fasizmus ellen vívott harc állított egy sorba. A háború utáni újjáépítésben született üzemeink, épületeink, hidaink jelzik ma is a barátság folytonosságát. Két nép, amely azonos célokért küzd, dolgozik, a barátságot nem öncélúnak, nem a kölcsönös előnyszerzés eszközének tekinti. Ez elsősorban kötelezettség; önzetlenség, elvhűség, de mindenekelőtt a szavak és a tettek egysége, segítség a hibák, nehézségek eltávolításában. Itt nem bújhat álruhába a haszonlesés, az egyoldalú előnyszerzés. Lényegét tekintve barátságunkat a Szovjetunióval mindenek előtt a munka erősíti. Ennél egyszerűbben aligha lehet történelmi barátságunk erősítésén fáradozni. A barátság hétköznapjai nem a jelszavak hivalkodásában tárgyiasulnak. Olyan viszonyokról beszélnek, amely személyes kapcsolatokban kollektívák látogatásai során erősíti tartalmát. A gyakori találkozások, a közös 'tevékenység, az azonos világnézet, érdek, meggyőződés erősíti alapjait. Az igény, a munka hoz közelebb egymáshoz nemegyszer idegen embereket. Tévedés lenne viszont azt hinni, hogy a barátság csak a személyes kapcsolatok során sarjadzik. gyarapszik. Nem mindenkinek adatott meg a lehetőség, hogy ellátogasson a Szovjetunióba. hogy találkozzon szovjet emberekkel. Meg aztán ezek a találkozások sokszor csak futó ismeretségeket szülhetnek, barátságokat ritkán. Ezek konkrétuma nélküli is a személyiség szellemi igényei, világnézete, elvei, emberi vagy szakmai érdeklődése, de nem utolsósorban a munka adja a hétköznapi barátság általánosabb értelemben felfogott tartalmát. Ipari üzemeink exportfeladataínak jelentős része a Szovjetuniónak szállítandó gépek, közszükségleti cikkek gyártása. Gondolkodásunk fokmérője, hogy az ilyen feladatokat hogyan teljesítjük. Előbb-utóbb önbecsülésünk szenved csorbát, ha a barátság tartalmát, lényegét erősítő munkánk minőségét nem tartjuk elsődlegesnek. Alig néhány esztendeje, hogy a mozikban, a televízióban százezrek nézték a Prémium című filmet, amely a maga összetettségében, egyéni és társadalmi viszonyaiban rádöbbentette az embereket, hogy ha nem vagyunk résen, valahol megbillenhet az értékrend, amely a magán- és a közérdek közötti viszonyt szocialista társadalmunk tudatában meghatározza. Szovjet film szólt először rólunk — természetesen áttételeiben —, népgazdaságunk ma már biztonsággal meghatározható hiányosságairól. De nemcsak erről. Talán először láttunk olyan filmalkotást, amelynek cselekménye azután bonyolódik, hogy az egyik kőművesbrigád a meg nem érdemelt prémiumot visszaadta. Röviddel a tévé-premier után sok munkás művezető, mérnök, technikus, tucatnyi példát hozott fel arra, hogy üzemükben hány ilyen alkalom adódott volna, s ők nem így cselekedtek. Tanulságaiban felfogható ez az alkotás közvetett baráti figyelmeztetésnek. A CSKP KB 18. plénuma mindannyíunk számára kötelező érvénnyel határozta meg az előttünk álló feladatokat, amelyeket teljesítenünk kell, ha népgazdaságunk biztonságát meg akarjuk őrizni. Ez a határozat is tartalmazza a barátság internacionalista, mindannyiunknak békét, biztonságot adó elveit. A Szovjetunióhoz, népeihez fűződő kapcsolatunk, magabiztonságot, erőt ad munkánkhoz. A fentiekben felvillantott néhány példa korántsem ad teljes képet. Sajátságos emberi tulajdonságaink közé tartozik, hogy kevésbé tudunk elvonatkoztatni konkrét tapasztalatainkból. Rendszerint — az embereken kívül — a közelségünkben található tárgyak határozzák meg hétköznapi véleményünket. Nemegyszer éppen az ilyen ember-tárgy kapcsolat jelzi legjobban tudati értékeinket is. Az érdeklődés, az odafigyelés a barátságban meghatározó. A gyakorta kézbe kerülő Jevtusenko-verseskötet vagy Filozófiai kislexikon, esetenként oroszmagyar szótár mindennél pontosabban formálja használója tudatát. Egy-egy évek óta megbízhatóan működő rádió- vagy televíziókészülék, hűtőgép, porszívó akár tárgyiasult jelzése is lehetne a hétköznapi barátságnak. Kapcsolatok hálózata a mi barátságunk. Lényegének pontos megfogalmazására aligha lenne elég több tucatnyi írás. Múltja a társadalmi igazságért folytatott osztályharc, jelene az egyre igényesebb feladatokat adó országépítés. Jövője a mindkettőből sarjadó béke. DUSZA ISTVÁN C0T]
