Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-21 / 43. szám
FÓRUMA KÉRDEZ: ZSIAK KATALIN PEREDI (TESEDIKOVO) LAKOS Három gyermekem van, a legkisebb hétéves, beteg, állandó gondozást igényel. Nem tudok munkát vállalni. Hol lehetne bedolgozó munkát találni? KOVÁCS ROZÁLIA SZÖGYENI (SVODÍN) LAKOS Két kisgyermekről gondoskodom, nem tudok viszszamenni munkahelyemre. Olyan munkát szeretnék vállalni, amelyet itthon is elvégezhetek. Sokat kézimunkázom, de nem tudom hol értékesíteni. Felvásárolják-e ezeket a népművészeti kisipari szövetkezetben? VÁLASZOL: MELICHER CIK MN MÉRNÖK, A DETVA NÉPMŰVÉSZETI KISIPARI SZÖVETKEZET ELNÖKE Amint azt szövetkezetünk elnevezése is jelzi, feladatunk a népművészeti hagyományok megőrzése, terjesztése; exportra is dolgozunk. Foglalkozunk hímzett gyermek- és kislánykonfekció, hímzett és szőtt asztalterítők, kékfestő készítésével. Kukoricacsuhébót, nádból, szalmából, bőrből és fából ajándék- és dísztárgyakat készítünk. Dolgozóink létszáma 1050, közülük négyszázan bedolgozó munkásnők. Ök főleg hímeznek, szőnek, kukoricacsuhéból és szalmából készítenek babákat, plüssböl gyermekjátékokat. Legtöbb bedolgozónk Trnaván, Krizovanyban, Pusztafödémesen (Pusté ÜTany), Alsó- és Felsőszeliben (Dőlné a Horné Saliby), Negyeden (Neded), Gután (Kolárovo), Hetényben (Chotín), Szőgyénben (Svodín) van. Számukra Bratisla* vában előkészítjük az anyagot — például kiszabjuk a hímzésre szánt ruhákat, amelyet a központokban levő vezető oszt szét az asszonyoknak, s megegyezik velük, mikorra kell elkészíteniük. A nálunk alkalmazott bedolgozók rendes munkaviszonyban vannak, minden erre vonatkozó joggal és kötelességgel. A járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályának jóváhagyásával vehetjük fel őket, tehát a bedolgozó munkára elsősorban ott kell jelentkezni. Természetesen feltétel, hogy az említett foglalkozásokat ismerje, el tudja végezni azt a munkát, amely abban a körzetben folyik. Föltétel még az is, hogy havonta legalább 1200 korona értékben tudjon munkát végezni. Vidéken jelenleg 20 központunk van, amelyben bedolgozó munkát végeznek az asszonyok. Közülük a déli járásokban a hetényi, a szőgyéni, a gutái központokban van még néhány hely. Üjabb központot csak a jnb jóváhagyásával létesíthetünk, azt is csak akkor, ha egy-egy községben legalább 10—12 bedolgozót találunk, különben nem kifizetődő az anyagszéthordás és a vele járó munka. Meg kell még jegyeznem, hogy a Detva népművészeti kisipari szövetkezet csupán a nyugatszlovákiai kerületben működik. A közép-szlovákiai kerületben hasonló tevékenységet végez a zvoleni Vzor és a rajeci Rezbár, a kelet-szlovákiaiban pedig a Spisské Podhradie-i Vzorodev. Sem mi, sem ők nem vásárolunk fel megrendelés nélkül otthon készített kézimunkákat. Följegyezte: H. ZSEBIK SAROLTA MIELŰTT Érd den jov< FELLAPOZZUK A RE ■« > V N V* ■o CT) o z Türelmetlenül vártuk az érkezőket, vajon megtelik-e az új kultúrház nagyterme? A kertészetből, a műhelyekből, a földekről hazatérve, vajon lesz-e kedvük a fáradt édesapáknak, édesanyáknak átöltözni és gyermekeikkel együtt eljönni a beszélgetésre? Gál Sándorné a házigazda, a kulcsodi (KTúcovec) nőszervezet titkára derűlátó: — Mondhatnám azt is, hogy a legrosszabbkor szerveztük a beszélgetést. Sok még a tennivaló a határban, a kertekben, péntek van, fáradtak is vagyunk ... De már híre futott a faluban, hogy nálunk indul a következő versenysorozat, és hogy ez éppen az Emberrel foglalkozik... Hát kit ne érkedelne közös múltunk, közös őseink élete, történelme?! Főleg a fiatalokat, akik úgy nőnek fel mostanában, hogy talán már a dédnagyanyjuk nevét sem tudják. .. Pedig ha elkerülünk később a szülőfaluból, milyen jó is volna sokat, nagyon sokat tudni az emberek, a közösség jellemző vonásairól, a múltunkról. .. A pedagógusok nem hiányoztak. Lelkes Tibor biológia szakos, megragad minden alkalmat, hogy a tanulók ismereteit az „előírt“ tananyagon kívül is bővítse, érdeklődésüket felkeltse ... Lelkesen invitálta a gyerekeket az előadásra, a versenybe. — Sose lehet tudni — mosolyog —, ki melyik pillanatban határozza el magát valami nagy dologra, hiszen azt mindenki számontartja, hogy a mi falunk határában is végeztek már ásatásokat... és kit ne érdekelne a régmúlt idők ittlakóinak életmódja, szokása? A nagyterem megtelt. S míg előző ankétünkről szóltunk néhány értékelő szót, meg a pionírok műsorral kedveskedtek az est résztvevőinek, többen már kérdéseket fogalmaztak. Munkatársunk. Dr. Kádasi Lajos antropo-genetikus kissé megrettent a kérdések özönétől. — Három éjszakát is beszélgethetnénk, annyi kérdést tettek fel egyszerre — viccel, s közben tényleg így gondolja. Nem maradt más megoldás, szűkíteni, összefoglalni amenynyire csak lehet... így történt, hogy a három órai beszélgetésben szóbakerült a Cro-Magnon-i ember és az altamirai barlangrajzok; az Australopitheeusok, táplálkozási szokásaik és a több millió éves lakósátrak; az ősleletek és a biológia modern elméleteinek összefüggései, a geológia és a biológia párbeszédei, a gének feladatáról, szerepéről és az emberiség jövőjéről szóló elméletek ... A beszélgetés végén kíváncsian tettem fel a kérdést néhány jelenlévőnek: melyik kérdés-felelet volt számára a legelgondolkoztatóbb? Nagy Júlia, háztartásbeli, negyvenkét éves: — Az ember annyi mindent hall az öröklődésről, de csak olyan „szomszédasszony mondta“ alapon. Örülök; hogy itt pontosan megmagyarázták az öröklődés lényegét, a kockázatokat. Ez biztosan érdekel mindenkit, akinek családja, utódai vannak... Both Gézáné. 60 éves: — Engem igen érdekelt az öröklődés, sajnos családi okokból. És jó, hogy ennyi okos szót hallottam ma este, egy kicsit megnyugodtam mert indokolatlan félelmemet oszlatta el a tájékoztatás. Szívesen olvasnék ezután is hasonló jellegű írásokat. Cscmy Lajosné négy gyermekével jött el a beszélgetésre: — Talán sokan emlékeznek még a televízióban Dr. Czeiczel Endre szép előadásaira. Akkor megfogadtam, hogy minden hasonló beszélgetésen, előadáson részt veszek. .. Hiszen mostanában alig van egymásra időnk, alig foglalkozunk egymással. Pedig ez nagyon hiányzik mindannyiunknak. Kicsit jobban kellene egymást ismernünk, de ehhez az is szükséges, hogy némi alaptudással fel legyünk vértezve... Csétny Judit, 12 éves: — Az iskolában is sok érdekeset tanulunk, de egy orvossal beszélgetni a problémákról mindig érdekesebb dolog. Nekem tetszett, hogy mindenki mert őszintén kérdezni, és a szakember nagyon egyszerű szavakkal válaszolt, hogy a legkisebbek és a legöregebb nénik, bácsik is megértsék... Jó lenne, ha ismét eljönne közénk, és sokat kérdezhetnénk még. Nagy Ernőné, pedagógus: Talán mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés: mi lesz az emberiség jövője? Pedig távoli jövőnkbe nem önmagunkat, hanem az egyetemes emberiséget féltjük, és ez benne
