Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-14 / 42. szám
Szőlőszüret az emeleten Lakótelepeink környéke elég sivár. Sehol egy fa, sehol egy bokor, zöld gyep. A Méhész utcában (Vcelárska), ahol lakunk, az erre vetődő idegen alig akar hinni a szemének. Az utca házait burjánzó fák, bokrok veszik körül. Aki e „csodát“ műveli: Krista György, az utca és az egész környék népszerű Gyuri bácsija. — Gyuri bácsi, hogyan jutott eszébe, ilyen paradicsomot létesíteni itt, a fővárosban? — Egész életemben szenvedélyem volt a kertészkedés s általában a mezőgazdaság. Annak ellenére, hogy negyvenhat évig megszállott pedagógus voltam, pályatévesztett ember vagyok, mert mindig mezőgazdász szerettem volna lenni. Ebből adódott, hogy az iskolában a biológia és a testnevelés mellett a mezőgazdasági-politechnikai gyakorlatokat részesítettem előnyben. A fővárosba kerülve jelentkeztem a Fiatal Természetkutatók állomásán s két évig ott vezettem a gyümölcsészeti kört. Az ott nevelt gyümölcsfa csemetéket, díszbokrokat aztán itt ültettem el a környékünkön. Hozzá kell persze tennem, hogy munkámhoz nagyon sok támogatást kaptam a városi nemzeti bizottságtól is. Értékes díszcserjéket adtak az utcánk zöldövezetéhez. — Az az igazság, hogy ilyen segítséget mások is kapnak, még sincs látszatja ... — Nem elég csak elültetni a cserjéket — fákat — növényeket, gondozni-ápolni kell azokat. Egy-két lelkes lakótárs segítségével láttam munkához, s bizony még így is hosszú esztendőkbe tellett, amíg ilyenné vált az utca. Ma már ott tartunk, hogy a szőlőből az első emleten 20 fürtöt szüreteltünk. S jövőre már a második emeletre is fölfut. így nyerünk egy négyzetméternyi területről 6—8 levegőtisztító zöldövezetet, amely vitamint is szállít, még az első-második emeletre is. Ügyszintén az élősövény folytatásaként kialakított málna- és feketeribizli sövény, melyről egész nyáron van mit csipegetni az utca legkisebbjeinek. — A házak között sziklakertet is látunk. — Hogy a környék minél változatosabb legyen, kialakítottunk egy sziklakertet is. Sajnos, az utca nem minden lakója becsüli meg, a gyerekek nagyon sok kárt tesznek benne, itt is ugyanúgy pusztítják a zöldet, mint másutt. A különbség csak az, hogy Gyuri bácsi résen áll, s azonnal „beavatkozik“. Egyrészt figyelmeztet, másrészt úgy, hogy a megrongálódott részt azonnal pótolja. — S hogyan értékeli a környék Gyuri bácsi munkáját? — A legtöbben örülnek neki. De ellenvélemény mindenütt akad. Annak idején, amikor még csak telepítettem a zöldet, volt aki mindenáron röplabdapályát akart csinálni az ablakok alá. — Gyuri bácsi nemrég múlt hetvenöt éves. Hogyan futja erre az igényes fizikai munkárá az erejéből? — A tanítóskodás meg a kertészkedés mellett volt még egy harmadik szenvedélyem: a sport. Huszonnyolctól harmincnégyig Szlovenszkó nehézsúlyú boxbajnoka voltam, később, évtizedeken át, labdarúgó-, box- és úszóedző. Amikor nyugdíjas lettem, éppen az volt a probléma, hogyan őrizzem meg a kondíciómat. < Számomra ez a környezetszépítő ► munka nem megerőltetés. A füvet < most is kaszával vágom. Az ásó, “ a kasza megmozgatja a derekat, a söprű, a kapa meg jó karizom- » erősítő eszköz. Ehhez rriég egy kis kocogás (a hajnali bevásárlás) és ; kész a reggeli torna.-DOBOS MAGDA i
