Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-14 / 42. szám
Legszívesebben hosszú ruhákban járnék .. Színházi közönségünk máig emlékszik O MATESZ nagy sikerű Róméó és Júlia előadására. A törékeny, bájos Júliát Thiring Viola alakította. A múlt idő csak a szerepre utal, Thiring Viola nem sokat változott az elmúlt tíz év alatt; karcsú alakja, kedvessége a régi. Amikor elneveti magát, egy pillanatra a dajka-jelenet elevenedik meg. Kacagása éppoly csengő, csak talán nem olyan önfeledt... Thiring Viola tíz évvel ezelőtt, itthagyva sikereinek színterét, férjhez ment Budapestre. A Radnóti Színpad tagja. Budapesti lakásában beszélgetünk, ahol férjével, Gosztonyi János rendezővel és 9 éves kisfiával él. Témánk a divat. — Színésznő vagyok, tehát ezt a kérdést is ebből a szemszögből nézem. Zavar a divat erőszakossága. Illetve az, hogy a legtöbb ember — különösebb elképzelés nélkül — bármit magára vesz, csak azért, mert divatos. A szabadság híve vagyok, tehát az öltözködésben is magam akarom eldönteni, hogy mit viseljek. Én egy ruhát azért veszek meg, mert valamiképpen hat rám, megszeretem. Most a divat olyan gyorsasággal változik, hogy egyegy ruhadarab még meg sem melegedett a szekrényemben, s már ki kellene dobnom, mert lerí róla, hogy nem a legdivatosabb. Határozott elképzelésem van az öltözködésről. Ha összhangba akarnám hozni a lelkivilágomat a külsőmmel (már pedig erre törekszem), akkor a ruhámnak is — mint ahogy lényem is egyedi — teljesen egyedülállónak kellene lennie. Ez sajnos megvalósíthatatlan. Érzem, tudom, hogy megszólnának . .. — Nem szereti, ha feltűnő? — Néha igen. De jobb, ha nem a ruhám miatt. — A régi korok öltözködésében lett volna kedvére való? — Napóleon korának empír stílusát nagyon szeretem. Nagyvonalú, diszkrét. Legszívesebben hosszú ruhákban járnék, pelerinben ... Szcrmjazom a szépre. Nagyon igényes vagyok a környezetemmel szemben. — Ezért a felhalmozott stílbútorok, eredeti festmények, művészi alkotások a lakásukban? — Ez talán védekezés. Amit nem talál az ember a tágabb környezetében, azt igyekszik létrehozni itthon. Kevés szép látványt nyújt az utca. Ha látok egy szépen felöltözött embert, szeretném megsimogatni, megdicsérni. — Melyek a kedvenc színei? — Mindenek előtt a fehér, mert úgy érzem, semleges szín, amelyet ilyen-olyan hangulattal tölthetők meg. Kontrasztként, kiegészítésként a türkiszt szeretem. Szabadidőm? Iskolás koromban nem szerettem a fizikát. A humán tantárgyak érdekeltek, a művészet. Aztán létre jött egy telítettségi állapot. Az életnek vannak egyéb szférái is. Például a természettudományok. Sok időt szentelek ezek tanulmányozására. — Ez nem pótcselekvés? — Nem hiszem. Színházam foglalkoztat, évente egy-két jó szerepet kapok. — Van valamilyen kapcsolata a MATESZ-szal? — Sajnos nincs! Otthon is szívesen vállalnék szerepet. Ha hívnának ... — Elégedett pályája alakulásával? — Nyugodtan mondhatom, hogy nem. Nekem az a kötelességem, hogy a természettől kapott adottságaimat valamiképpen hasznosítsam. Valamiképpen. És nem mindenáron! Z. K.
