Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-14 / 42. szám

volt hivatott idézni. Lehet, elég lett volna ennyi — mementóul. S a versenyzők művészi szóval tolmácsolhatták volna a békés élet boldogító érzését, a harmincöt év legjobb költői-írói teljesítményeit, amelyek a felszabadulás nélkül aligha születhettek meg. Egy kissé talán boldogabb lett volna a verseny, boldogabbak és vidámabban gördülők a szavak, ha a választott vers vagy próza a történelem tragikus emberi vetületein kívül az élet szép, napfényes oldalát is többször felvillantotta volna. Mert ez is a harmincöt szabad év tartozéka, s ezt néhány jó előadói teljesítmény bizonyította is.

Persze amatőr mozgalomról lévén szó, nehéz mindenki számára elfogadható, megfogadható tanácsot adni, de tizenöt év után szükséges lenne, átgondoltabb szakmai tanácsadásra. A verseny színvonalának emelése érdekében, mert a mostani teljesítmények nagyon eltérők voltak. S tizenöt év után a bíráló bizottság nem elégedhet meg a szándékok értékelésével, s nem elégedhetnek meg ezzel a résztvevők sem. A továbblépés lehetőségét pedig magában hordozta már ez a verseny is. Streőková Anna, Kenézová Anna, Vilhanová Marta, Donicová Éva, Kiss Katalin, Soóky Rózsa, László Katalin, Varga Brigitta és Nagy Katalin versül. prózaválasztása, előadói teljesítménye fokozott igényességet diktál, mutat. A Vansovej Lomnicka — Szólj költemény! kell hogy ebben az irányban fejlődjön tovább, mert csak így szerezhet egyre több pártolót, olyan asszonyokat, lányokat, akik a művészi szó erejével is formálják egymást, gyermekeik és utódiak érzésvilágát, szépre, jóra fogékonnyá teszik őket.

GYURKOVITS RÓZA

A XV. VANSOVEJ LOMNICKA

— SZÖLJ KÖLTEMÉNY! GYŐZTESEI:

Szlovák nyelvű előadói verseny:

I. kategória

— vers:

1. VILHANOVÁ MARTA

2. RATKOVÁ ELENA

3. KARHANOVÁ ÉVA

— próza:

1. STRECKOVÁ ANNA

2. PÉCSIOVA KATARINA

3. STARONOVÁ KVETA

II. kategória

— vers:

1. KENÉZOVÁ ANNA

2. BUKOVSKÁ ZUZANA

3. HALUZOVÁ ÉVA

— próza:

1. MAGERÁNOVÁ ERIKA

2. LETOSCÁKOVA

Stefánia

3. krizákovA darina

Ukrán nyelvű előadói verseny:

1. DONICOVÁ ÉVA

2. PANKUCHOVÁ MELÁNIA

3. VANKOVÁ ANNA

Magyar nyelvű előadói verseny:

Vers:

1. KISS KATALIN

2. SOÓKY RÓZSA

3. LÁSZLÓ KATALIN

Próza:

1. VARGA BRIGITTA

Február 23., hétfő,

12 óra 34 perc

Az, amit Susan és négy társa a folyosón a lifthez menet tapasztalt, fényesen igazolta elképzelésüket a kórházi élet izgalmairól. Volt valami hihetetlenül drámai ebben az eszelős rohanásban. Mikor a kis csapat elszáguldott az olvasgató vagy apatikusan várakozó betegek mellett, a fejek, mintha zsinóron rángatták volna őket, utánuk fordultak, és mohó szempárok kísérték őket a liftig.

A liftnél a csapat megtorpant. Bellows veszettül nyomta a „Föl" gombot, mintha attól gyorsabban jönne a lift De az emeletjelző mutatta, hogy nem jön, hanem szokott kényelmes módján veszi fel és teszi ki egy-egy emeleten az utasokat. — A lépcsőhöz! — adta ki az utasítást.

Szorosan egymás nyomában rohanni kezdtek lefelé a véget nem érő csigalépcsőn a tizedikről a másodikra. Kettesével-hármasával vették a lépcsőfokokat, s szinte elszédültek az állandó balra kanyarodástól. A hatodikra értek. Az ötödikre. A negyediken nem égett a villany, a sötétség miatt csökkent az iramuk, de aztán újra rákapcsoltak.

A korábbi félhomállyal ellentétben most erős lámpák világították meg a kórtermet, kísérteties fehér fényben csillogott minden. A sarokban három nővér külső szívmasszázst végzett Nancy Greenlyn, Bellows, Cartwrigt, Reid és a medikusok körülállták az ágyat.

— Várjon — mondta Bellows a szívmonitort figyelve. A nővér, aki a szívmasszázst végezte, fölegyenesedett. Nancy Greenly mellett térdelt az ágy jobb szélén, A monitoron kusza jelek látszottak.

— Négy perce fibrillál — mondta Shergood nővér a monitort figyelve. - Tíz másodpercen belül elkezdtük a külső szívmasszázst.

Bellows gyorsan átment az ágy jobb félére, s továbbra is a képernyőt nézve, öklével hatalmasat ütött Nancy Greenly szegycsontjára. Susan felnyögött. Az elektromos jelek nem változtak Bellows maga folytatta a külső szívmasszázst.

— Folytasd — mondta Bellows Reidnek, és hátralépett. Reid azonnal hozzálátott a szívmasszázshoz. Cartwright fejbólintással jelezte, hogy a combverőér-pulzus fölerősödött. — Stark állati pipa lesz, ha megtudja, mi történt — folytatta Bellows a monitort figyelve -, különösen most, miután kiselőadást tartott az ilyen esetekben kívánatos éberségről. A büdös életbe, ezt szívesen kihagytam volna. Ha a csaj elpatkol, gáz lesz.

Susan alig akarta elhinni, hogy Bellows komolyan gondolja, ami mond. Újra kénytelen volt tudomásul venni, hogy Bellowsék nem tekintik embernek Nancy Greenlyt; számukra már csak egy bonyolult játék része, olyan kapcsolatban vannak vele, mint a futbolljátékosok a labdával meccs közben. Nancy Greenly a modern orvostechnika játékszerévé vált.

Susant annyira lekötötte az újraélesztési kísérlet, hogy szinte nem is hallotta, hogy a hangosbemondó recsegve bemondja a nevét. A bemondó az újraélesztés alatt szinte szünet nélkül szólt, orvosok nevét és utána egyegy mellékállomás számát mondta be. A hang hol fölerősödött, hol beleveszett a háttérzajba, úgyhogy Susan nem is igen figyelt rá. Legalábbis addig nem, míg egyszer csak meg nem hallotta a saját nevét és utána a 381-es számot. Kényszeredetten az asztalhoz ment, hogy telefonáljon.

Kiderült, hogy a 381-es az őrző száma, és meglepte, hogy onnan keresik.

Susan Wheeler, és nem doktor Susan Wheeler néven mutatkozott be. Az adminisztrátor kérte, hogy tartsa a vonalat. Néhány pillanat múlva újra beszélni kezdett.

— Vért kell levenni vérgázanalízishez az egyik itteni betegtől.

— Vérgázanalízishez?

Igen. Oxigén, széndioxid és Ph. Sürgős.

— Honnan tudják a nevem? — kérdezte Susan a telefonzsinórt csavargatva. Reménykedett, hogy tévedésből hívták.

— Én csak továbbítottam az üzenetet. A neve rajta van a kórlapon. Ne felejtse el, sürgős. - És letette a kagylót, mielőtt Susan újra megszólalhatott volna. ö is letette a kagylót, és visszament Nancy Greenly ágyához.

— Doktor úr — szólította meg Susan, mikor egy kis szünet állt be. — Szóltak, hogy menjek le az őrzőbe, és vegyek le artériás vért vérgázanalízishez. És én még sose vettem le artériás vért. És nem is láttam, hogy kell levenni.

Bellows a monitortól Susan felé fordult. — Jézus Mária, még ez is! Pontosan úgy kell levenni, mint a vénásat. Mi a fenét tanult maga két évig az egyetemen?

Susanban fölment a pumpa; az arca lángvörös lett.

— Ki ne mondja — tette hozzá Bellows gyorson. — Cartwright, menj vele,

és ...

— öt perc múlva jelenésem van dr. Jacobsnál egy pajzsmirigy-műtéten

— szakította félbe Cartwright, és az órájára nézett.

— A franc egye meg! — mondta Bellows. — Jól van, Wheeler doktornő, mihelyt itt végeztem, magával megyek, és megmutatom, hogy kell artériából vért venni. Úgy látom, szépen haladunk. — Reidhez fordult. — Küldj le még egy vérmintát, hogy kontrolláljuk a káliumértéket. Lehet, hogy túlvagyunk a nehezén.

Február 23, hétfő,

13 óra 35 perc

— Vannak ilyen napok is — mondta Bellows, és kinyitotta az intenzív ajtaját Susan előtt. — Az ebéd luxus. Még egy ... - Nem fejezte be a mondatot, és szótlanul mentek tovább a folyosón.

— Néha még arra sincs ideje az embernek, hogy kifújja magát - kezdte újra.

— Ugye, azt akarta mondani, hogy egy kurva szendvicset se tudnak bekapni?

Bellows Susanra pillantott. Susan ránézett, és elmosolyodott. — Miattam sose fékezze a nyelvét — mondta.

— Mint mondtam, az artériás vérvétel pontosan olyan, mint a vénás — váltott

témát Bellows. Érezte, hogy Susan mellett elbátortalanodlk, és megpróbálta visszanyerni fölényét. — Középső és mutatóujjunkkal izoláljuk az ortériát, akár a brachiálist, akár a radikálist, akár a femorálist, mindegy, melyiket, így ni... — Bal karját fölemelte, középső- és mutatóujját kinyújtotta, és úgy csinált, mintha kitapintaná az artériát. — Mihelyt elcsípte, érezni fogja, hogy pulzál az ujjai között. A tüt érzés után nyomja be. Legjobb, ha Hagyja, hogy a fecskendő magától teljék meg vérrel, mert így elkerülhető a légbuborék, amelynek következetáben gyakran kapunk hamis vizsgálati eredményt.

Mikor elérték az őrzőt, Bellows még mindig az artériás vérvétel technikáját magyarázta.

Az őrző nagyjából olyan volt, mint az intenzív osztály, azzal a különbséggel, hogy világosabb, zajosabb és zsúfoltabb volt. Tizenöt-húsz ágy volt benne, minden ágy fölött, a falba építve, komplett felszerelés, többek között szívmonitor, gáz- és elszívó csövek. Az ágyak magosak voltak, két oldalukon védőrács, a betegeken friss kötés. Az ágyak fejénél levő állványokról infúziós palackok lógtak, mint kopasz fákon gusztustalan gyümölcsök.

Bellows határozott léptekkel a nővérasztalhoz sietett, amelyet stratégiai okokból a kórterem közepén helyeztek el. Kérdésére válaszként kezébe nyomtak egy tálcát a Heparinos fecskendővel, és az egyik bal oldali ágyhoz irányították, a bejárati ajtóval szemközt.

— Ezt megcsinálom, maga meg majd a következőt — mondta Bellows. Susan beleegyezően bólintott, és az ágyhoz mentek.

— Kell hogy legyen rá magyarázat — vicsorgott dühösen Spallek, és úgy rántotta le a fejéről a maszkot, hogy a madzag elszakadt. A földhöz vágta. Sziszegve sarkon fordult, és egyenest nekiment Bellowsnak, aki kis híján elejtette a tálcát. Még csak bocsánatot sem kért. Végigviharzott a kórtermen, és kirontott az ajtón.

Bellows az ágy bal oldalára ment, és lerakta a tálcát. Susan óvatosan utánament, s közben lopva tanulmányozta a többiek arcát. A néger orvos fölegyenesedett, és fekete szemével követte a dühösen távozó dr. Spalleket. Feltűnően jóképű férfi volt. A névtáblája szerint dr. Robert Harrisnek hívták. Magas volt, jóval száznyolcvan fölött, sötét, göndör haját gondosan hátrafésülte. Sima, sárgásbarna bőre csillogott. Mozdulatai nyugodtak, kimértek voltak. Mikor a távozó Spallekről az ágy melletti lélegeztető készülékre pillantott, tekintete átsiklott Susanon; ha észrevette is, semmi jelét nem mutatta. (folytatjuk)

C0T]